|
2014.09.05.
Stumpf István „A kihívások – nagy
áttörés?” című konferencián
Minősített felelősség
terheli azokat, akik a fiskális problémák miatt az állam
kivonulását, a szolgáltatások piacosítását szorgalmazzák,
mert ennek következménye a magyar társadalom totális kettészakadása,
jelentette ki a tervezett reformokról Stumpf István. Az Orbán-kormány
volt kancelláriaminisztere szerint fel kell tenni a kérdést,
hogy rendelkeznek-e a magyar családi háztartások olyan erőforrásokkal,
amelyek a szociális szolgáltatások jelentős részének piacosítását
megalapoznák? Szerinte a jövedelemstatisztikák és empirikus társadalomismeretek
szerint a piacosítás a családok zömére elviselhetetlen
terheket róna.
Az olyan közösségi
szolgáltatások, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális
ellátás – különösen a fejlődő gazdaságokban – a
nemzeti stratégia fundamentumán, erőteljes állami szerepvállalással
biztosíthatók hatékonyan és hosszabb távon is fenntarthatóan.
A politológus szerint az évtizedek óta változatlan struktúrában
működő állam kritikája az államháztartás struktúrájának
kritikájára szűkül, a fiskális krízisállapotok viszont nem
az államháztartás szerkezete, hanem a magyar nemzetgazdaság
torz struktúrája miatt alakulnak ki rendkívül könnyen.
A nemzetgazdasági
struktúra egyik alapvető problémája, hogy a külföldi
tulajdonú tőke érdekérvényesítő ereje révén máig képes
biztosítani, hogy a magyar gazdaságban működtetett vállalkozásai
mentesüljenek az arányos közteherviselés alól; illetve, hogy
a profitmaximalizálás érdekében a béreket alacsony szinten
tartsák, és az állam ezt a bérszintet kövesse a közalkalmazotti
szférában is. Így a külföldi tulajdonú vállalkozások bőséges
és olcsó forrásokra támaszkodhatnak, kevés alkalmazottal működnek,
jövedelmüket jogsértés nélkül képesek kivonni a közfeladatok
finanszírozása alól. Ezzel szemben a magyar kis- és közepes vállalkozások
forrásproblémákkal, tőkeszegénységgel küzdenek, a
foglalkoztatottak kétharmadának biztosítanak munkát, de adóterheiket
csak jogsértéssel mérsékelhetik.
A bérek reálértékének
leszorítása, a költségvetési kiadások lefaragása, az állami
szerepvállalás visszaszorítása az alapproblémát nem érinti,
csak átmenetileg javíthatja az államháztartás helyzetét, de
tartós egyensúlyt nem eredményez. Stumpf szerint az Új egyensúly
programja számos alapvető problémával küzd. Ezek közül a
legalapvetőbb, hogy a jelenlegi hatalmi elit nem tud válaszolni
arra kérdésre, hogy milyen államot, milyen feladatokkal
szeretne. A mostani stabilizációs program éppen a hosszú évek
óta egyre súlyosabb feszültségeket felhalmozó mechanizmust erősíti,
alkalmatlan a piacok, a családok és az állam közötti egészséges
forrásmegosztásra. A program a nemzeti jövedelmet túlzott mértékben
engedi át a tőkének, és túlzott mértékben vonja el a munkától,
szétzilálja a közigazgatást, lerontja konfliktuskezelő és krízismenedzselő
képességét, ennek példáját látta Stumpf az augusztus 20-i
eseményeknél is.
sz
|
