|
 2014.09.05.
Duray Miklós: A helyi energiák mozgósítására
van szükség
A magyar
Nemzetstratégiai Kutatóintézet közvitára bocsátotta a Kárpát-medencei
kitekintéssel szerkesztett nemzeti fejlesztési programtervezetét,
amely nem kerüli meg azt az alaptézist, hogy a nemzet megtartása
szempontjából mennyire fontos a szülőföldön való boldogulás.
Duray Miklós, politikus, író, aki véleményezte a készülő
koncepciót, szintén hangsúlyozza a szülőföld eltartó és
megtartó erejének megteremtését.
Most szembesülünk
ismét azzal, hogy ha a szülőföld eltartó ereje meggyengül,
akkor az ambíciózusabb emberek elmennek a nagyvilágba, fejtette
ki a a Felvidék.ma-nak a politikus, s történik mindez hasonlóképpen,
mint a 19. század végén, a 20. század elején vagy a 20-as évek
végén, a nagy válság idején, amikor milliók vándoroltak el
ebből a térségből, Nyugat irányában, elsősorban az Amerikai
Egyesült Államokba, a megélhetésük érdekében. Persze, azzal
a szándékkal, hogy majd visszajönnek, de a többségük soha
nem tért vissza. „Akkor a nincstelen, de elsősorban vállalkozó
kedvű emberek távoztak, most is elsősorban azok, akik nem
tudnak megélni a szülőföldön, de ma már ez a szellemi
energia kiáramlását is jelenti, nemcsak a fizikai lét áthelyezését"
– mondta el Duray Miklós, utalva arra, hogy rengeteg nagy műveltségű,
magasan képzett szakember vándorol el, hogy nyugaton kétszer
vagy háromszor annyit keressen, mint itthon. S ez nemcsak a szülőföld
eltartó ereje képességének csökkenésével függ össze,
nemcsak az anyagiakkal, hanem a gondolkodás megváltozásával
is, ami a politikus szerint nem biztos, hogy pozitív.
„Kiveszett a családközpontúság, a család mint érték társadalmi
súlya csökkent, és az európai civilizáltságban megjelenő
elnéptelenedés is húzza magával ezeket az embereket. Egy
emberelszívási folyamat tanúi lehetünk" – fogalmazott
Duray. Tehát ezért kell gazdasági, társadalmi és szellemi összefüggésekben
újragondolni a nemzet újraegyesítését, megtartását, amit
nem kell más nemzet ellen megnyilvánuló elképzelésként
kezelni. „Ezt minden nemzetnek meg kell lépnie a Kárpát-medencében,
a szlovákoknak, románoknak, horvátoknak, szerbeknek egyaránt,
mert mindegyik ugyanezzel a problémával küzd. Nem egymás ellen
kell tennünk, hanem eltűrve, elviselve egymást és elfogadva a
kulturális különbözőségeket" – véli, hozzátéve,
hogy civilizációs különbségek ma már amúgy sincsenek közöttünk,
illetve annyira elhanyagolhatóak, hogy csak a helyi szokásokkal
függnek össze.
A magyarság
szempontjából Duray a legégetőbb teendőkről beszélve,
fontossági és időrendi szempontból is három egyenrangú tételt
sorolt fel. Az egyik az elmúlt évtizedek szellemi képzésének
újragondolása (ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatai
vannak az egyetemi oktatás területéről), a másik a szerves régiók
feltámasztása (épp ezek háttérbe szorulása okozza a szülőföldről
való elvándorlás gondját), a harmadik pedig az, miként lehet
az előbbi két tételhez forrásokat találni, azaz, hogyan lehet
a helyi adottságokat úgy megtámogatni, hogy az tőkeképző erővé
váljék. „Ne mondjuk azt, hogy majd valahonnan jön a működő
tőke, és zöldmezős beruházásokat valósít meg, bár ez sem
elhanyagolható, de gondolkodjunk abban, hogyan tudjuk a helyi
adottságokat ismét érdekessé tenni, akár természet adta
lehetőségekről, akár szellemi hagyományról van szó, hogy
abból megélhetés legyen. Mert, ha a helyi energiáinkból nem
tudunk megélhetési energiákat alakítani, akkor hiába akarunk
egy újrainduló helyzetet létrehozni, mert az nem sikerülhet.
Tehát a helyi energiák mozgósítására van szükség" –
szögezte le Duray Miklós.
(BA, Felvidék.ma)
|
