2014.09.12.
Kik féltik a sajtószabadságot?
Most nincs sajtószabadság,
állítja a liberálbolsevik médiakonglomerátum, amely még
mindig uralkodik a magyar nyilvánosságon. Hiszen több tv, rádió,
napilap, megszámlálhatatlan hetilap, folyóirat, periodika, könyvkiadó,
színház, internetes oldal, intézetek, alapítványok, elemző műhelyek,
azonkívül önálló, ún. magánegyetemek, felsőfokú tanintézetek,
állam által kitartott kutatóhelyek garmadája áll a szolgálatukban.
Nem kell ahhoz szociálpszichológusnak lenni, hogy megállapítsuk,
milyen jelentős részét érik el a társadalomnak. Azt is látjuk,
halljuk, hogy korlátozásmentesen, nemhogy bírálhatják, hanem
rágalmazhatják is a magyarok többsége által megválasztott
kormányzó pártokat, választóikkal együtt. A magyarság
helyzete egyáltalán nem rózsás. Permanens médiaháborút vívnak
ellenünk. A belföldön elszenvedett kudarc miatt, külföldi segítséggel.
Az eszközökben nem válogatnak. Internacionalista mivoltuk korlátlan
kapcsolati tőkéjükben manifesztálódik. Csak remélni merem,
nem felejtettük el, hogyan keletkezett ez a kapcsolat, és belőle
a tőke. A médiatulajdonosoké. A magyar sajtó dobra verésekor
került be tulajdonosként az Axel Springer is Magyarországra. A
külföldi befektető általi privatizáció általában úgy ment
végbe, hogy a vállalatvezetőket, menedzsereket, vagyis a régi
rendszer embereit meghagyták volt pozíciójukban. Cserébe azért,
hogy értékéhez képest fillérekért kerüljön a kezükbe az
adott állami vállalat.
Nem folyt pályáztatás,
lemutyizták a befektetővel. Ami a pofátlanság csimborasszója
volt, hogy még ez a minimális összeg sem folyt be az állam e célra
nyitott számlájára. És ez nem régen, 20 éve történt!
Ugyanazok, de szórul szóra, családról családra, személyről
személyre ugyanazok, akik az ötvenes években állami pénzből
létrehozták például a megyei lapokat (most beszéljünk csak a
sajtóról), ugyanazok privatizálták a fent leírt módon, akik
persze belül maradtak mint jól fizetett vezetők. A történet
ismert, az állami invesztícióból keletkezett termékeket természetesen
az egypárt bitorolta, annak is az Aczél-szárnya. A kádáristákat
kiültették az ablakba, aki arra jár azóta is jó nagyokat rúg
a hátsójukba. Aczélék azonban megújulnak. Annak ellenére,
hogy csalárd csődbe vitték az egész országot. Ők milliárdosok
lettek, és úgy döntöttek, a nép törött kézzel és lábbal,
kiszúrt szemmel mehet amerre lát. Így köszöntött be a többpártrendszer.
És vele az apokalipszis húsz éven át ész nélkül vágtató
Liberalizmus nevű lova, nyergében mindig egy-egy eszdéeszes aczélboyjal.
Ők termeltek ki a magyar társadalomból azon nyomban másfél
millió munkanélkülit és másfél millió kényszervállalkozót.
És most ők kérik számon, ezen a kormányon, a munkanélküliséget.
Kizárólagosan az ő 1945–1985 közötti és az általuk uralt
huszonöt pusztító év kártételeit miért nem orvosolja
azonnal? Mégpedig ugyanazzal a módszerrel, amellyel a kártétel
bekövetkezett. Ami nyilvánvalóan lehetetlen. Nem kérdés, új
megoldásokat kell találni. Az viszont nincs megengedve. Harsogják
az apokalipszis lovagjai. Tévtanaik világgá kürtöléséhez
idegen csatlósaik rendelkezésükre állnak.
Az Axel Springer
tulajdonában álló die Weltben publikáló, hamisítatlan liberálbolsevik
stílusú bértollnok, Schuster Jacques, magyarul Suszter Jákob
az e hétre rendezett Orbán-ellenes kirohanásával eteti egyre
gyérülő magyar nyelvű olvasóközönségét az Index.
Emlékszünk még
a korrupciós spirálra, hogy hogyan is lett végül a megyei pártlapokból
Axel Springer-tulajdon? Egy jól megszervezett puccsként lehetne
leírni az egészet. Kezdődött azzal a népmesével, hogy az
Axel Springer tulajdonosi gárdája konzervatív gondolkodású.
Ez a konzervatív gondolkodásúnak hazudott tulajdonosi gárda
simán lemutyizta a régi Aczél-boyokkal, hogy ők valamiért
megmaradjanak a székükben, a privatizált lapok élén. Persze a
Bertelsmann is konzervatívnak meg kereszténydemokratának lett
beállítva nálunk, ők a Népszabadság új gazdái lettek
akkoriban. Ennyit ezek konzervatív voltáról.
A Die Weltről, az
AS tulajdonosi csoport tagjáról az Index még 2012-ben is azt írta,
hogy konzervatív, noha a német nyelvű oldalukon nem tagadhatják
le liberális mivoltukat. Utánanéztem a messze nem konzervatív
Suszter Jákobnak. Őkelme 1965-ben született. A rendszerváltozáskor
már szőrös fülű nagyfiú volt. Attól a tolvajlástól, amit
itt a drága befektetőik műveltek a magyarokkal, húsz hosszú
éven át, érdekes módon Suszter Jákobnak a szeme se rebbent.
Legalábbis írásos nyoma ennek nincs. Meglepő módon valamiféle
híres nyugati értékrendről delirál, és gyönyörű tulipánokként
akarja láttatni a nálunk inkább hírhedett kategóriába
sorolható műveleteket. Azt mondja Jákob, mi kirívunk a tulipánok
közül, és amit a magyar miniszterelnök mond, attól neki
mindig eláll a lélegzete. Sajnos most is hazudik. Ha majd tényleg
eláll, viszek tulipánt a sírjára. Becsszó. Mondjuk az is némi
meglepetésre adhat okot, hogy egy liberális elvű német állampolgár
egy liberális német újságban veri ellenünk a tamtamot, abban
az országban, ahol az NPD nemzetiszocialista ideológia alapján
működhet. A német szabad demokraták itthon megbukott elvbarátai,
mint német álláspontot közvetítik a tébolyodottak rágalmait.
Pedig már Németországban is tesznek a szabad demokraták véleményére,
mert rájöttek, miközben látszólag az esetlegesen felbukkanó
náci múltat vizslatják, valójában népszerűsítik őket. Például
a Döner-gyilkosságsorozatot is, mely majd kétszáz emberélet
kioltásával járt, kimondottan faji alapon, propaganda célokra
használták, nem kizárt, nekik is köszönhető a nyomozás
sikertelensége, ott is meggyanúsították az alkotmányvédelmi
szerveket azzal, hogy emberei közül többen beépültek a szélsőjobbos
körökbe, és szándékosan nehezítették a felderítést.
Tehát lassabban a
testtel Jákob! A szabad demokratákból mindenkinek elege van: a
német szociáldemokrata politikusok, a zöldek, számos kereszténydemokrata
képviselő és a török, illetve a zsidó kisebbségek
szervezetei is felelőtlennek nevezték őket.
Tudjuk, hamisítatlan
kurzusjelenséggel van dolgunk. Már ami a Jákob-félék írászatát
illeti. De akkor is. Menjenek a sunyiba! Ne velünk szórakozzanak!
Az apokalipszis Liberalizmus nevű lova döglődik, a Kettős Mérce
nevű gebével együtt. A kurzus-zsokék meg sarkantyúzzák
veszettül a szerencsétlen párákat. Jó lenne a saját portájuk
elől eltakarítani a dögöket. Bűzlenek ugyanis. Ezt holmi
gyenge, tulipánillatú spray el nem fedi.
Még egy hamis hír
A Handelsblatt című
német üzleti lap a reklámadóról közölt kommentárt kedden
online kiadásában. A Bertelsmann Magyarország ellen című írásban
a szerző, Hans-Peter Siebenhaar kiemelte, hogy „az RTL (Klub)
Magyarországon az utolsó tv-csatorna, amely nem engedi, hogy a
kormány beleszóljon a programjába”. A kormány ezt a magatartást
„büntetőadóval torolja meg”, de a csatorna többségi
tulajdonosa, a Bertelsmann német médiakonszern „védekezik, és
ezzel segíti a sajtószabadságot”.
A Handelsblatt
szerzője idézte a Bertelsmann vezérigazgatójának, Thomas Rabénak
a nyilatkozatát, amely szerint a reklámadó ellentétes „a
szabad Európa alapelveivel”, és a társaság minden jogi eszközt
megragad, hogy fellépjen a „Lex-RTL” ellen. Siebenhaar ezzel
kapcsolatban rámutatott: „egyedülálló a Bertelsmann történetében”,
hogy a konszern vezetője „megrója egy EU-tagállam kormányát”.
De nem ez az egyedülálló,
sokkal inkább ez a mindent elsodró, gátlástalanul áradó
hazudozás. Ha nem előttünk történnének a dolgok, még bedőlhetnénk
neki. Hát nem pont fordítva történt? A kormány az egységes közteherviselést
szem előtt tartva, a hatalmas bevételt jelentő és ahhoz képest
gyéren adózó reklámbevételeket is meg kívánta adóztatni.
Forgalmi jellegű adóval. Amit mi valamennyien megfizetünk, ha
akárcsak egy kiló kenyeret veszünk. Miért lennének ők kivételezettek?
Mit tett erre az RTL? Elindított egy rágalomhadjáratot a kormány
ellen. Ezt úgy beállítani, hogy a kormány bele akar szólni a
csatorna műsorpolitikájába, ordas hazugság! Deák Ferenc sajtótörvényre
vonatkozó szavait kellene törvénybe foglalni, azt, hogy HAZUDNI
PEDIG NEM SZABAD. Aki ez ellen vét, azt akár a Bertelsmann, akár
az Axel Springer csoporthoz tartozzék, ennek alapján szankcionálni
kellene. De súlyosan!
czyla
|