vissza a főoldalra

 2014.09.12. 

Kik féltik a sajtószabadságot?

Most nincs sajtószabadság, állítja a liberálbolsevik médiakonglomerátum, amely még mindig uralkodik a magyar nyilvánosságon. Hiszen több tv, rádió, napilap, megszámlálhatatlan hetilap, folyóirat, periodika, könyvkiadó, színház, internetes oldal, intézetek, alapítványok, elemző műhelyek, azonkívül önálló, ún. magánegyetemek, felsőfokú tanintézetek, állam által kitartott kutatóhelyek garmadája áll a szolgálatukban. Nem kell ahhoz szociálpszichológusnak lenni, hogy megállapítsuk, milyen jelentős részét érik el a társadalomnak. Azt is látjuk, halljuk, hogy korlátozásmentesen, nemhogy bírálhatják, hanem rágalmazhatják is a magyarok többsége által megválasztott kormányzó pártokat, választóikkal együtt. A magyarság helyzete egyáltalán nem rózsás. Permanens médiaháborút vívnak ellenünk. A belföldön elszenvedett kudarc miatt, külföldi segítséggel. Az eszközökben nem válogatnak. Internacionalista mivoltuk korlátlan kapcsolati tőkéjükben manifesztálódik. Csak remélni merem, nem felejtettük el, hogyan keletkezett ez a kapcsolat, és belőle a tőke. A médiatulajdonosoké. A magyar sajtó dobra verésekor került be tulajdonosként az Axel Springer is Magyarországra. A külföldi befektető általi privatizáció általában úgy ment végbe, hogy a vállalatvezetőket, menedzsereket, vagyis a régi rendszer embereit meghagyták volt pozíciójukban. Cserébe azért, hogy értékéhez képest fillérekért kerüljön a kezükbe az adott állami vállalat.

Nem folyt pályáztatás, lemutyizták a befektetővel. Ami a pofátlanság csimborasszója volt, hogy még ez a minimális összeg sem folyt be az állam e célra nyitott számlájára. És ez nem régen, 20 éve történt! Ugyanazok, de szórul szóra, családról családra, személyről személyre ugyanazok, akik az ötvenes években állami pénzből létrehozták például a megyei lapokat (most beszéljünk csak a sajtóról), ugyanazok privatizálták a fent leírt módon, akik persze belül maradtak mint jól fizetett vezetők. A történet ismert, az állami invesztícióból keletkezett termékeket természetesen az egypárt bitorolta, annak is az Aczél-szárnya. A kádáristákat kiültették az ablakba, aki arra jár azóta is jó nagyokat rúg a hátsójukba. Aczélék azonban megújulnak. Annak ellenére, hogy csalárd csődbe vitték az egész országot. Ők milliárdosok lettek, és úgy döntöttek, a nép törött kézzel és lábbal, kiszúrt szemmel mehet amerre lát. Így köszöntött be a többpártrendszer. És vele az apokalipszis húsz éven át ész nélkül vágtató Liberalizmus nevű lova, nyergében mindig egy-egy eszdéeszes aczélboyjal. Ők termeltek ki a magyar társadalomból azon nyomban másfél millió munkanélkülit és másfél millió kényszervállalkozót. És most ők kérik számon, ezen a kormányon, a munkanélküliséget. Kizárólagosan az ő 1945–1985 közötti és az általuk uralt huszonöt pusztító év kártételeit miért nem orvosolja azonnal? Mégpedig ugyanazzal a módszerrel, amellyel a kártétel bekövetkezett. Ami nyilvánvalóan lehetetlen. Nem kérdés, új megoldásokat kell találni. Az viszont nincs megengedve. Harsogják az apokalipszis lovagjai. Tévtanaik világgá kürtöléséhez idegen csatlósaik rendelkezésükre állnak.

Az Axel Springer tulajdonában álló die Weltben publikáló, hamisítatlan liberálbolsevik stílusú bértollnok, Schuster Jacques, magyarul Suszter Jákob az e hétre rendezett Orbán-ellenes kirohanásával eteti egyre gyérülő magyar nyelvű olvasóközönségét az Index.

Emlékszünk még a korrupciós spirálra, hogy hogyan is lett végül a megyei pártlapokból Axel Springer-tulajdon? Egy jól megszervezett puccsként lehetne leírni az egészet. Kezdődött azzal a népmesével, hogy az Axel Springer tulajdonosi gárdája konzervatív gondolkodású. Ez a konzervatív gondolkodásúnak hazudott tulajdonosi gárda simán lemutyizta a régi Aczél-boyokkal, hogy ők valamiért megmaradjanak a székükben, a privatizált lapok élén. Persze a Bertelsmann is konzervatívnak meg kereszténydemokratának lett beállítva nálunk, ők a Népszabadság új gazdái lettek akkoriban. Ennyit ezek konzervatív voltáról.

A Die Weltről, az AS tulajdonosi csoport tagjáról az Index még 2012-ben is azt írta, hogy konzervatív, noha a német nyelvű oldalukon nem tagadhatják le liberális mivoltukat. Utánanéztem a messze nem konzervatív Suszter Jákobnak. Őkelme 1965-ben született. A rendszerváltozáskor már szőrös fülű nagyfiú volt. Attól a tolvajlástól, amit itt a drága befektetőik műveltek a magyarokkal, húsz hosszú éven át, érdekes módon Suszter Jákobnak a szeme se rebbent. Legalábbis írásos nyoma ennek nincs. Meglepő módon valamiféle híres nyugati értékrendről delirál, és gyönyörű tulipánokként akarja láttatni a nálunk inkább hírhedett kategóriába sorolható műveleteket. Azt mondja Jákob, mi kirívunk a tulipánok közül, és amit a magyar miniszterelnök mond, attól neki mindig eláll a lélegzete. Sajnos most is hazudik. Ha majd tényleg eláll, viszek tulipánt a sírjára. Becsszó. Mondjuk az is némi meglepetésre adhat okot, hogy egy liberális elvű német állampolgár egy liberális német újságban veri ellenünk a tamtamot, abban az országban, ahol az NPD nemzetiszocialista ideológia alapján működhet. A német szabad demokraták itthon megbukott elvbarátai, mint német álláspontot közvetítik a tébolyodottak rágalmait. Pedig már Németországban is tesznek a szabad demokraták véleményére, mert rájöttek, miközben látszólag az esetlegesen felbukkanó náci múltat vizslatják, valójában népszerűsítik őket. Például a Döner-gyilkosságsorozatot is, mely majd kétszáz emberélet kioltásával járt, kimondottan faji alapon, propaganda célokra használták, nem kizárt, nekik is köszönhető a nyomozás sikertelensége, ott is meggyanúsították az alkotmányvédelmi szerveket azzal, hogy emberei közül többen beépültek a szélsőjobbos körökbe, és szándékosan nehezítették a felderítést.

Tehát lassabban a testtel Jákob! A szabad demokratákból mindenkinek elege van: a német szociáldemokrata politikusok, a zöldek, számos kereszténydemokrata képviselő és a török, illetve a zsidó kisebbségek szervezetei is felelőtlennek nevezték őket.

Tudjuk, hamisítatlan kurzusjelenséggel van dolgunk. Már ami a Jákob-félék írászatát illeti. De akkor is. Menjenek a sunyiba! Ne velünk szórakozzanak! Az apokalipszis Liberalizmus nevű lova döglődik, a Kettős Mérce nevű gebével együtt. A kurzus-zsokék meg sarkantyúzzák veszettül a szerencsétlen párákat. Jó lenne a saját portájuk elől eltakarítani a dögöket. Bűzlenek ugyanis. Ezt holmi gyenge, tulipánillatú spray el nem fedi.

 Még egy hamis hír

A Handelsblatt című német üzleti lap a reklámadóról közölt kommentárt kedden online kiadásában. A Bertelsmann Magyarország ellen című írásban a szerző, Hans-Peter Siebenhaar kiemelte, hogy „az RTL (Klub) Magyarországon az utolsó tv-csatorna, amely nem engedi, hogy a kormány beleszóljon a programjába”. A kormány ezt a magatartást „büntetőadóval torolja meg”, de a csatorna többségi tulajdonosa, a Bertelsmann német médiakonszern „védekezik, és ezzel segíti a sajtószabadságot”.

A Handelsblatt szerzője idézte a Bertelsmann vezérigazgatójának, Thomas Rabénak a nyilatkozatát, amely szerint a reklámadó ellentétes „a szabad Európa alapelveivel”, és a társaság minden jogi eszközt megragad, hogy fellépjen a „Lex-RTL” ellen. Siebenhaar ezzel kapcsolatban rámutatott: „egyedülálló a Bertelsmann történetében”, hogy a konszern vezetője „megrója egy EU-tagállam kormányát”.

De nem ez az egyedülálló, sokkal inkább ez a mindent elsodró, gátlástalanul áradó hazudozás. Ha nem előttünk történnének a dolgok, még bedőlhetnénk neki. Hát nem pont fordítva történt? A kormány az egységes közteherviselést szem előtt tartva, a hatalmas bevételt jelentő és ahhoz képest gyéren adózó reklámbevételeket is meg kívánta adóztatni. Forgalmi jellegű adóval. Amit mi valamennyien megfizetünk, ha akárcsak egy kiló kenyeret veszünk. Miért lennének ők kivételezettek? Mit tett erre az RTL? Elindított egy rágalomhadjáratot a kormány ellen. Ezt úgy beállítani, hogy a kormány bele akar szólni a csatorna műsorpolitikájába, ordas hazugság! Deák Ferenc sajtótörvényre vonatkozó szavait kellene törvénybe foglalni, azt, hogy HAZUDNI PEDIG NEM SZABAD. Aki ez ellen vét, azt akár a Bertelsmann, akár az Axel Springer csoporthoz tartozzék, ennek alapján szankcionálni kellene. De súlyosan!

czyla