vissza a főoldalra

 2014.09.19. 

Hatáskörök anyagi fedezet nélkül

A szlovák szociális tárca döntésével csak Pozsony megyének 1 milliárd eurós kárt okozott

A szlovák törvényhozás 2013. novemberében fogadta el a szociális szolgáltatásokról szóló 448/2008. számú törvény módosítását, amely újabb hatáskörökkel ruházta fel a megyéket. A hatáskörökkel azonban, mint már annyiszor, anyagi fedezetet nem biztosítottak.

 A szlovák parlament tavaly novemberben milyen újabb szociális szolgáltatásokkal ruházta föl a megyéket, mit mond ki a tavalyi törvénymódosítás? – kérdezem Dr. Németh Gabriellát, a Magyar Közösség Pártja szociális és egészségügyi alelnökét.

 –Az említett törvénymódosítás olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek hatással vannak a megyék – főleg Pozsony megye – költségvetésére több okból is. A jogszabály az intézményeket három csoportra osztotta. Az első csoportba azok az intézmények tartoznak, melyek 40, a második csoportba azok, melyek 41-100-ig férőhelyig fogadhatják a rászorulókat, míg a harmadikba a 100 férőhely feletti szociális intézményeket sorolták be. Ezen csoportbeosztások a megye számára megnöveli a kiadásokat abból a szempontból, hogy egy 40 férőhelyes intézmény sokkal magasabb áron tudja biztosítani a szolgáltatásokat, mint amelyik több rászorulót képes befogadni. S a megye számára azt is megszabták, hogy milyen összegben kell ezen nonprofit szervezetek, szolgáltatók számára az úgynevezett rászorultsági hozzájárulásokat fizetnie. Természetesen a kisebb intézményeknek több forrást kell biztosítani a megyének, mint a nagyobbaknak. Pozsony megye számára június 30-áig a törvénymódosításból kifolyólag több mint 640 ezer eurót jelent ez a plusz kiadás. Továbbá olyan kitételt is tartalmaz ez a jogszabály, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépő rászorultak nem kerülhetnek elhelyezésre a szociális intézményekbe, csak speciális intézményekbe. Így a nyugdíjas korú rászorultak ellátásának biztosítása nem megyei, hanem a helyi önkormányzati feladat. Megnőtt ezzel azon kérvényezők száma, akik eddig a szociális szolgáltatásokat nonprofit vagy közhasznú szervezetként végezték, de nem voltak speciális intézményként nyilvántartva. Azok a rászorultak pedig, aki idén adták be a rászorultsági kérelmet, és több mint valószínű, hogy csak jövőre tudnak számukra helyet biztosítani, kérelmezik a speciális intézményekben való ellátásukat, de ehhez például kevés az ilyen intézmények száma. Gondolhatunk például az alzheimer kórban szenvedő betegeket befogadó intézményekre. Éppen ezért az eddigi szolgáltatók tömegesen kérik a szolgáltatás, az intézmény átminősítését speciálissá, hogy ezeket a rászorultakat fogadni tudják. A törvénymódosítás azt is meghatározza, hogy a rászorulóknak igényesebben és komplexebben kell meghatározni a rászorulás mértékét, és azokat a tevékenységek, melyeket igényelhetnek az adott intézménytől. Tehát az orvosoknak is konkrétabban kell megfogalmazniuk a rászorultságot igazoló határozatot. Mindez további munkát és terheket ró az önkormányzatokra. Míg tavaly körülbelül 600 ilyen határozatot állított ki Pozsony megye, ezt a számot már idén júniusban meghaladtuk, ez azt jelenti, hogy további problémát okoz rászorultsági határozatot kidolgozó orvosok és szociális dolgozók megfizetése. A leglényegesebb változás, hogy a törvénymódosításból kifolyólag a megyei önkormányzatok saját hatáskörükbe kapták az úgynevezett korai megelőzéssel, s a korai diagnosztizálással való tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy azokra a családokra is a megyei költségvetésből kell áldozni, akik tudják, hogy gyermekük fogyatékossággal jön majd a világra, vagy ahol fogyatékosság a születéskor derül ki. Így a megye feladata a prevenciós központok létrehozása, ami szintén nagy anyagi teherrel jár. Ami a legsajnálatosabb, hogy ezekre a plusz tevékenységekre a kormány nem adott semmilyen anyagi fedezetet az önkormányzatoknak, tehát mindezt saját erőből kell kigazdálkodnunk.

 Ez a módosítás minden megyére vonatkozik. Akkor miért emeli ki külön Pozsony megyét?

 –Valóban a jogszabály minden megyére vonatkozik, de eddig a szlovákiai nyolc megye közül egyedül Pozsony finanszírozta úgy a nonprofit és a közhasznú intézmények által nyújtott szociális finanszírozásokat, ahogy a törvény előírja- egyenrangúan a megyei intézményekkel. Tehát nem adtunk a nonprofit szervezetek számára kevesebb pénzt a szolgáltatásokra, nem úgy, mint a többi megye.

 A megyei képviselők, vagy a megyefőnök felkeresték ezügyben az illetékes minisztériumot?

 –2014-ben a szociális és munkaügyi miniszter megígérte, hogy 2014-ben a nonprofit szervezetek által biztosított szociális szolgáltatások finanszírozására a 8 megyének 10 millió eurós anyagi segítséget nyújtanak. Az intézkedés és az ígéret célja az volt, hogy a megyék számára megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek segítségével anyagi forrásokat takarítanának meg, amiből több rászoruló számára válnának elérhetővé a nonprofit szervezetek által nyújtott szociális szolgáltatások. Ez év február 4-én a munka, szociális és családügyi minisztérium levelet küldött, amelyben felszólították a megyéket, hogy küldjék el írásos kérvényüket, amely tartalmazni fogja az egy fő/hónapra eső dotáció összegét. Ebben az e-mailben értesítettek arról is, hogy a támogatás a minisztérium és a megye között megkötött szerződés értelmében kerül majd átutalásra. Viszont Jozef Burian államtitkár úr olyan felelőtlen döntést hozott, hogy nem a megyéken keresztül érkezik majd a pénz az egyes szolgáltatókhoz, hanem az adott összeget egyenesen a nonprofit szervezetek számláira küldték, ami által Pozsony megyének több mint 1 milliárd eurós hiányt okoztak. Először is levélben kértük a minisztériumot és az államtitkár urat, hogy találjanak megoldást az általuk okozott problémára. Az első levelet május 29-én írtuk, melyben személyes találkozót kértünk, mert szerettük volna az újonnan ránk ruházott hatáskörök fedezetét, illetve az államtitkár úr hibás döntése miatt kialakult hiány fedezésére vonatkozóan tárgyalni az illetékesekkel. Erre a levélre a mai napig nem kaptunk választ. A másik levelet július 15-én küldtük el a miniszter úr számára, de újfent nem válaszolt nekünk. A személyes találkozásra Burian államtitkár úrral pedig július 31-éig kellett várni. Ezen a találkozón, miután elmagyaráztuk neki a helyzetet, s azt is közöltük vele, hogy a nonprofit szervezetek nem csökkentették az ellátottak által fizetett önrész nagyságát, sőt a rászorultak nem is kaptak információt erről a segítségről, amelyet a minisztériumtól kaptak. Így egyetlen egy rászorulóval sem tudtunk több szerződést kötni, mint az elmúlt időszakban. Az államtitkár bár beismerte a hibáját, de tudtunkra adta, hogy ennek ellenére a minisztériumtól egy centet sem kapunk. Így a megyei költségvetésből nekünk kell megtalálni a fedezetet a hiány pótlására.

 Ez az intézkedés azt is példázhatja, hogy nincs megfelelő kommunikáció a megyék és a kormányzat között?

 –A kommunikáció csak látszat. A törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban kikérték a megyék véleményét, s mi Pozsonyban, válaszunkban rámutattunk azokra a pontokra, melyeket ki kéne venni a törvénymódosításból. Azt is leírtuk, amíg nincs az új megyei feladatokra anyagi fedezet, addig ne lépjen életbe a törvénymódosítás. Sajnos ez nem történt meg, így ezt a hatalmas összegű költségvetési hiányt csak úgy tudjuk pótolni, hogy más területekről vonjuk el az anyagi eszközöket. Ami tehát a legszomorúbb, hogy ennek a szerencsétlen, elhibázott államtitkári döntésnek ismételten a polgárok látják a kárát.

Medveczky Attila