|
 2014.09.19.
Művészeink előtt
kiszámítható pályamodell áll
A színház akkor látja el jól a feladatát, ha a legkülönbözőbb
igényeknek is színvonalasan meg tud felelni
A
Szigligeti Színház a 2014/2015-ös évadban is nagyszerű előadásokat
kínál közönsége számára. A hat bérletes bemutató mellett
a bérletszünetes és a Szín-Mű-hely-beli darabok is jó szórakozást
kínálnak. A Szigligeti Színház Szervező-és Jegyirodájában
még vásárolhatók az új évad bérletei. Az évad már
szeptember végén indul, a Csongor és Tündét Kiss József
rendezésében láthatják a színház bérletesei. Balázs Péter,
a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: színészeinknek
van jövőképük, kiszámítható pályamodell áll előttük, s
minden egyes évadban igyekszem számukra művészileg méltó,
mennyiségileg megfelelő számú feladatot biztosítani.
A 2013–14-es évad 275
előadását 101 ezer néző látta. Immár hetedik évadban
voltak képesek folyamatosan megtölteni a Szigligeti Színház nézőterét.
Mi a titok nyitja?
–Még hét évvel ezelőtt mondtam egyik társulati ülésen,
hogy ne keressük a különlegességeket, ne hajszoljuk a sikert,
hanem végezzük becsületesen, legjobb tudásunk szerint munkánkat,
és annak meglesz az eredménye. Mindez már a nevemhez köthető
első évadban bizonyságot nyert, hiszen – többek között –
Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című drámája
és Kiss József művészeti vezetőnk, rendezőnk színdarabja, Az
angyalok nem sírnak is hatalmas sikert aratott. Hét évad
alatt összesen 42 bérletes előadást mutattunk be – egy évadra
hat bérletes előadást tervezünk – , s ezek mind elnyerték a
közönség tetszését. Általában mindegyik színháznak vannak
sikeres és kevésbé eredményes időszakai – azt szokták
mondani a szinusz-görbe mentén haladnak. Ez volt jellemző korábban
a szolnoki színházra is. Végtelenül nagy örömmel tölt el
bennünket – direkt használok többes számot, mert a színházi
munka az egy közösségi munka – , hogy a munkánk meghozta a
gyümölcsét, és immár hét esztendeje a Szigligeti előadásait
kedvelik a nézők. Több mint 13 és félezer bérletesünk van,
ami a 74 ezer lélekszámú városhoz viszonyítva nagyon jó arány.
Természetesen nézőink nem csak szolnokiak, hanem az agglomerációból,
és az ország több részéből is látogatják előadásainkat.
Nagy hagyománya van Szolnokon a bérletes előadásoknak, és a bérletesek
igényét kielégíteni nem kis és könnyű feladat, erre magam képtelen
is lennék, éppen ezért egy team vezeti a színházat, s
mindenkinek megvan a maga munkaterülete.
Igyekszik a színház
vezetése minden művésznek tudásához méltó feladatot adni,
hogy évadról-évadra fejlődhessenek a színészek pályájukon?
–Színészi létemből fakad, hogy fokozottan figyeljek a
színészek fejlődésére. Hiszen annak idején bennem is fölvetődött
az a kérdés: a rám osztott egyes szerepek mennyire befolyásolják
a színházon belüli jövőképemet. Színészeinknek van jövőképük,
kiszámítható pályamodell áll előttük, s minden egyes évadban
igyekszem számukra művészileg méltó, mennyiségileg megfelelő
számú feladatot biztosítani. A szolnoki társulat pedig az elmúlt
hét esztendő alatt nagyon kiforrott, és minden szerepkör betöltésére
megvannak a színészeink. Azt bizonyára tudják a színházszerető
olvasók, hogy a drámairodalomban sokkal kevesebb a női, mint a
férfi szerep. Ezért minden évben bemutatunk olyan színdarabot,
amit csak hölgyek játszanak. Így a 2014/2015-ös évadban Mark
Dunn: Öt nő az esőben című előadását láthatja a
nagyérdemű. A fiatalok közül pedig néhányan, akik nem végezték
el az egyetemet, beiratkoztak a színész szakra, s diplomás művészek
lesznek. Tanulmányaikat pedig a színház finanszírozza. Erre
egy példa: Molnár Nikolett, színházunk fiatal színésznője,
aki tavaly kapta meg a Junior Prima-díjat, olyan naíva és hősnő
szerepeket kapott egymás után, amelyek lehetővé tették számára
a szakmai fejlődést. Előadásaink többek között azért is
tetszenek a közönségnek, mert színészeink kiválóan teljesítenek,
nemcsak a fő- , hanem olykor mellékszerepekben is. Néha még jól
is esik a művészeknek, ha egy-egy produkció alatt van idő feltöltődni
a következő feladatra, hiszen színészeink az évad során több
mint 200 produkcióban lépnek föl, ami hatalmas önfegyelmet követel
meg, de boldogságot is jelent számukra.
Mekkora társulattal
dolgozik?
–Színházunk dolgozóinak száma nem haladja meg a 70 főt,
és kevesebb, mint 20 színésszel mutatunk be évadonként több,
mint 200 produkciót. Színészeink többsége közalkalmazott,
ahogy a többi munkaterületen dolgozók is. Tehát aránylag kis
társulattal dolgozunk; természetesen vendégművészeket is hívunk,
olyanokat is, akikkel évadonként szeretünk együtt dolgozni, de
ők nincsenek státuszban nálunk, hanem darabszámra szerződtetjük
őket. S én pedig megteszek mindent annak érdekében, hogy színházunk
dolgozói, művészei a lehetőségek függvényében a legjobb mértékben
legyenek anyagilag megbecsülve.
A szolnoki közönség a
színházban szórakozni szeretne, vagy fajsúlyosabb darabokra vágyik?
–A szórakoztató daraboknak nagyobb a visszhangjuk, bár
az elmúlt évadban bemutatott A salemi boszorkányok ugyanúgy
telt ház előtt ment, mint a Mágnás Miska. Igaz, az utóbbival
még nagyobb közönségsikert értünk el. Egy színház akkor látja
el jól a feladatát, ha a legkülönbözőbb igényeknek is színvonalasan
meg tud felelni. Természetes, hogy a könnyebb műfajt többen
szeretik. Büszke voltam, mikor Németh László Égető Eszter
című regényének televíziós változatában Máté Józsefet
alakíthattam, több néző gratulált utána, de azért sokkal
nagyobb nézettsége volt azoknak a tévés kabaréknak, amikben
szerepeltem. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen a vígoperákat is
többen kedvelik, mint a zenedrámákat, s az operettek melódiái
fülbemászóbbak, mint az oratóriumoké. A szolnoki közönség
pedig – tapasztalatom szerint – a műfaji sokszínűséget
kedveli. Nem szándékoztam soha olyan színházat vezetni, amiben
csak tragédiákat, vagy csak könnyedebb darabokat adnak elő –
s természetesen csak jól megírt komédiákat, vígjátékokat
adunk elő a lehető legmagasabb színvonalon. Mi tehát a lehető
legkülönbözőbb műfajokat ajánljuk a bérleteseink számára,
viszonylag nem drága áron. S ha csak arra gondolunk, hogy városunk
lakóinak több mint 15%-a választja a színházat (is), mint a
kikapcsolódásnak, a kultúrával való feltöltődésnek a formáját,
az nagyon jó arány.
Végezetül, legyen szíves
szólni a 2014/2015-ös évad előadásairól.
–Az évad tehát Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével
kezdődik, majd bemutatjuk a Csehov Cseresznyéskertjét Szinetár
Miklós rendezésében. Breffort–Monnot: Irma, te édes című
zenés komédiája is színpadra kerül, amit Várkonyi Mátyás–Miklós
Tibor: Sztárcsinálók rockoperája követ. A Jász-Nagykun-Szolnok
megyei területi Prima Díj átadóját színházunkban tartják,
s arra az alkalomra is gálaestre készülünk. Október 23-ára
egész estés ünnepi műsort rendezünk. November elején pedig a
holokauszt áldozatai előtt hajtunk fejet egy színházi összeállítással.
Az operettkedvelőknek Lehár Ferenc klasszikusával, a Luxemburg
grófjával kedveskedünk, s az évad utolsó nagyszínházi
előadása Georges Feydeau: A női szabó fergeteges vígjátéka
lesz. Idén is láthatják a tévénézők a szolnoki színház
szilveszteri gálaműsorát, de most fölvételről, s mellette a
teátrumban, december 31-én két előadást is játszunk. Tehát
ez az évad is, főleg annak első fele nagyon sok feladatot ró a
színészekre, s a vezetésre is, de örömmel tesszük, mert célunk,
tisztességesen szolgálni a közönséget.
Medveczky
Attila
|
