|
 2014.09.26.
A magyar dráma napja
1883. szeptember
21-én mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című művét.
1986 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar drámát. Csurka István
a Magyar Fórum alapítója, egyben a magyar drámairodalom meghatározó
alakja. Csurka drámái ma már klasszikusnak számítanak, és a
hosszú cezúra után újra játszhatóak. Persze nem mind. Még
ma is van két drámája, melyet Magyarországon kőszínház
biztosan nem tűz műsorra.
A magyar dráma
napja – az alapító személyén túl – azért is fontos témája
az újságnak, mert ezen a területen zajlik egy sajátos harc,
vagy inkább iszapbirkózás, melynek nyomai, a nyilvánosság előtt
is megjelenő nyomai a mai magyar valóság lenyomatának is
felfoghatóak.
A magyar kultúra
mindig is a periférián mozgott. A nyugati kultúra részeként,
a Nyugat nagy központjaiban kialakult fősodor közepe felé
igyekezett, miközben saját magyar sodrásában hatalmas értékek
jöttek létre. A lendületet ennek a magyar, kisebb, néha
lassabb sodrásnak ugyan gyakran a fősodor adta, de egyediséget
még a fősodorban érvényesülni képes nagyjaink is a
nehezebben érthető, nyersebb, öntörvényű magyar kultúrából
nyertek.
Emiatt (is) tartóssá
vált a magyar kulturális élet kettétagoltsága. Az egyik rész
némi spéttel, az eredeti minőségétől messze, de a fősodort
próbálja mindenben utánozni. Magát tekinti haladónak, nemzetközinek
és természetesen egyedül értékesnek, ugyanakkor a másik
oldalt elmaradottnak, mucsainak és tehetségtelennek bélyegzi.
A másik rész ezt
a nyugati részsikereket magának tudható minősítőkkel megerősített
részt a magyar kultúrától idegennek, affektálónak, öncélúnak,
kontraszelektáltnak és legtöbbször tehetségtelennek látja.
Továbbá úgy érzi, hogy régóta és programszerűen elnyomásban
él, elnyomói pedig a magukat haladónak és befogadónak minősítők.
Nem rejtem véka
alá, hogy mi az utóbbi résszel értünk egyet, oda tartozónak
látjuk magunkat. Az elmúlt néhány évben – évtizedek óta
először – bár rendkívül lassan és részterületeket érintve,
de megindult valamiféle változás. A magyar népi kultúra előtérbe
került és a nyugati, európai, egyetemes kultúra értékei
mellett, vagy inkább azokkal együtt a tűrt kategóriából támogatottá
vált.
Ez a megmutatkozás,
ez az állam általi támogatás a magyar színházi életben óriási
perpatvart eredményezett. A másik oldal komoly érdeksérelemnek
látja, hogy néhány, hangsúlyozottan néhány színház a
nemzeti értékek, a magyar kultúra, azon belül a magyar népi
kultúra iránt elkötelezett ember vezetése alá került.
A magyar drámáról
a következő oldalakon olvasható fontos véleményeket
eredetileg a Havi Magyar Fórumba terveztem. A szeptemberi Havi Fórumból
akartunk egy drámával foglalkozó tematikus számot készíteni.
Ennek megfelelően kerestünk fel színházi embereket, hogy írják
meg véleményüket a mai magyar drámáról. Felkérésemnek
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója is eleget
tett és megtisztelt minket egy esszével. Ez az esszé kikívánkozik
a kisebb példányszámú havi újságból és megítélésem
szerint inkább az országosan elérhető hetilapba való. Így
eredeti tervünket átalakítva egy néhány lapos, de talán annál
tartalmasabb mellékletben tárgyaljuk a magyar dráma helyzetét.
Csorja Gergely
|
