|
2014.09.26.
Ferenc testvér és a pápa
A figyelmes olvasó
már jó pár évvel ezelőtt meggyőződhetett Gyurcsány Ferenc
„hitbéli buzgalmáról”, amikor a tv-ben elárulta, hogy volt
elsőáldozó, gyermekként ministrált, sőt mikor szülei a vasárnapi
piacra mentek, rohant, hogy odaérjen a fél nyolcas misére! Az
egyháztörténelemben egyedülálló módon egy bizonyos ideig járult
hozzá egy szentséghez, „egy darabig” bérmálkozott, sőt
fiatalon még arról is meg volt szentül győződve saját elmondása
szerint, hogy pap lesz.
A paphiánnyal küszködő
hazai egyház azonban elveszítette „sokra hivatott gyermekét”,
és az interjúból az is kiderült, hogy felnőtt korára a hite
is megingott. Persze azt se felejtsük el neki, amikor
elfelejtette elővenni álszent ábrázatát és ezt nyilatkozta:
„Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom,
Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk
itt, mi tudjuk formálni.”
Idén azonban
mintha „visszatalált” volna az Úr ösvényére. Egy
alkalommal Ferenc pápára hivatkozott, legutóbb pedig a
Szentatya stílusában mondott tüzes lelkületű beszédet.
Május elején
nyilatkozta a pápa, hogy „Ha egy homoszexuális Istent keresi,
ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” Erre hivatkozott a volt
miniszterelnök, „Ferenc pápa mondta egy kérdésre válaszolva:
Ki vagyok én, hogy megítéljem, ki hogyan szeressen? Ha ez a
mondat elhangzik Róma püspökének szájából, akkor nem érdemes
erről normálisan beszélgetni, előítéletek nélkül?” Bár
a Szentatyára hivatkozott, erősen megmásította a szavait, nem
is vártunk mást tőle.
Nemrég Az ellenállás
napja címmel tartott rendezvényen Ferenc testvér szavaiban
mintha megint csak Ferenc pápát véltük volna felfedezni. A DK
elnöke felszólította a kormányt, hogy álljon ki Ukrajna területi
egysége és a béke mellett. „Ha ezt nem tesszük, akkor az
agresszorok oldalára fogunk keveredni.” Mintha csak Ferenc pápa
húsvéti beszédét hallanánk a Szent Péter téren, amikor megbékélésre
szólította fel a világ vezetőit.
De nemcsak a kormányhoz
szólt Ferenc testvér, hanem a népnek is „prédikált”.
Mindenkit buzdított, hogy az álmai mellé tegyen mást is: „küzdelmet
a szabadságért, küzdelmet Magyarországért, küzdelmet egy
jobb világért.”
Figyelmeztette az
igazságszolgáltatás vezetőit, hogy nem érhet annyit egy
kinevezés, hogy eladják érte lelküket a sátánnak.
Majd a „szószékről”
a 17-18 évesek felé fordult: „merjetek ne hinni a sátánnak,
merjetek ne masírozni, ne gyűlölni, ne utálni”.
Akár a Szentatya
a riói ifjúsági találkozón: „Én viszont azt kérem tőletek,
hogy legyetek forradalmárok, kérem, hogy ússzatok az ár ellen.
Igen azt kérem tőletek, hogy lázadjatok ez ellen a kultúra
ellen, amely mindent időlegesnek tekint, és amely végső soron
azt hiszi, hogy képtelenek vagytok felelősséget vállalni és
nem vagytok képesek igazán szeretni. Én bízom bennetek,
fiatalok, s imádkozom értetek. Legyen bátorságotok arra, hogy
szembe menjetek az árral. Legyetek bátrak a boldogságra is.”
Pápai Ferenc kérte
a szülőket, hogy tanítsák meg szabadnak lenni gyermekeiket,
majd hozzánk tanárokhoz is szólt, és bátorított, hogyha ránk
akarják is kényszeríteni a „hazugság iskolai tananyagát”,
merjünk legalább kikacsintani.
„Aranyszájú szónokunk”
minden bizonnyal irigyli Ferenc pápa népszerűségét, ezért próbál
„tanulni” tőle. Javasolnám, hogy először ne a beszédeit
utánozza, hanem a tetteit.
Merle Tamás
|
