vissza a főoldalra

 2015.04.03. 

Alapvető emberi jogok sérülnek Romániában

Rendészeti kérdéssé alacsonyították le a székely autonómia ügyét

A Székely szabadság napjának marosvásárhelyi rendezvényeit bár betiltotta a hatalom, március 10-én mégis sok száz marosvásárhelyi magyar kiment a székely vértanúk postaréti emlékművéhez. Sőt a gyülekezési jog korlátozása ellenére nem féltek közösen énekelni, imádkozni. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szívesen idézi Illyés Gyula mondását Petőfi János vitézéről: „Annyira övé a világ, hogy bármerre mozog, mindig a cél felé halad.” Nos, hasonló a helyzet a székelyek törekvésével is. A tiltás megmozgatta az egész székely társadalmat.

 Dorin Florea Marosvásárhely polgármestere milyen indokkal tiltotta be a tervezett felvonulást és tiltakozást?

 – A gyülekezési jogot szabályozó törvény lehetőséget ad a polgármesternek, hogy betiltson egy nyilvános rendezvényt, amennyiben bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a szervezők rendbontásra készülnek. A polgármester által felhozott „bizonyíték” finoman szólva nevetséges. Még tavaly a járdára felszorított, és ott el nem férő tömeg és a csendőrség között néhány helyen szóváltásra, egy helyen lökdösődésre is sor került. Ezekért az apró incidensekért viszont a felelősség a hatóságot terhelte, mert az emberek testi épségét kockáztatva erőszakkal felszorították őket a járdásra. Tavalyelőtt, amikor a forgalmat lezárták, ilyen nem volt. Hangsúlyozom, hogy ezek tavaly történtek, tehát az idei rendezvényre vonatkozó előzetes információkra a polgármester nem hivatkozott. Florea „bizonyítéka” tehát nem bizonyíték, inkább a 2014-es eseményekre való ostoba hivatkozás.

 Ha ez így van, akkor mi állhat Florea döntése mögött?

 – A Székelyek Nagy Menetelése óta megváltozott a hatóságok viszonyulása a Székely Nemzeti Tanácshoz. Akkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy tömegerő áll a székely autonómia közképviselete mögött, és olyan mozgósító erővel rendelkezik, amely egyedülálló Romániában. Ennek a következménye előbb a korlátozás, majd a határozott tiltás, de az az óriási rendőri – amúgy indokolatlan – készültség is, amely az idei március 10-ét jellemezte. Romániában egyre gyakrabban ütközik ki a hatalom diktatórikus reflexe. A hatóságokban minél inkább tudatosodik, hogy egy elnyomó rendszer részei, annál jobban erősödik bennük a félelem. A román csendőrség erődemonstrációja valójában a félelem jele. Székelyföld területén 153 önkormányzat működik. Körülbelül tíz székely település élén áll román polgármester. A román politikusok általában idegenként, külföldiként kezelik a székelyeket, úgy tekintenek rájuk, mint kockázati tényezőre. Pedig a székelység őshonos a szülőföldjén. Az ország ugyan tagja az EU-nak, ám ebből még nem következik, hogy a román többség át is érzi, vagy fel is fogja ésszel, hogy Európa kulturális sokszínűségéhez Románia azzal is hozzájárulhat, hogy bemutatja a nagyvilágnak a székelység sajátos kultúráját, európai hagyományát.

 Még március 9-én Lucian Goga Maros megyei prefektus bejelentette, hogy önt terheli a felelősség, ha a Székely szabadság napján rendbontás történik Marosvásárhelyen. Mi erről a véleménye?

 – Miután tudomásul vettük a tiltó döntést, és elálltunk a marosvásárhelyi rendezvény megszervezésétől, a hatóságok rádöbbentek, hogy innen tovább egyedül őket terheli mindenért a felelősség. Komikus volt, ahogyan rá akartak beszélni, hogy legalább a megemlékezést tartsuk meg, hiszen úgymond azt a polgármester jóváhagyta. Csakhogy a mi előzetes bejelentésünkben ilyen rendezvény nem is szerepelt. A prefektus tehetetlenségében, kínjában előre kereste a bűnbakot. Félt, nem volt tiszta a lelkiismerete, hiszen mi őt is megszólítottuk, kérve, hogy törvényes hatáskörét gyakorolva avatkozzon be, lépjen fel a jogtalan tiltás ellen. Ezt ő mondvacsinált ürüggyel megtagadta.

 Nem tart attól, hogy mivel elálltak a rendezvény megszervezésétől, gyávának tartják önöket?

 – A Székely Nemzeti Tanács célja Székelyföld területi autonómiájának a kivívása alkotmányos eszközökkel. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy közelebb kerüljünk a célhoz, de semmiképpen se távolodjunk tőle. Tudtuk előre, hogy a döntésünket nem mindenki fogja megérteni, és lesznek, akik meghátrálásként értékelik. Ezt a következményt tudatosan vállaltuk. Amióta csak létezik a Székely Nemzeti Tanács világos célok és elvek vezérlik, nem hangulatok, nem a népszerűség keresése. A mi utunk a jog útja, eszközeink a demokrácia eszközei, és ebből nem engedünk. Akik ezt nem értik, akik mást várnak tőlünk, azokat arra kérjük, hogy értsék meg, fogadják el és támogassák ezt az álláspontot, mert mindenkire szükség van, aki Székelyföld autonómiáját akarja.

 A széki székely tanácsok helyi tüntetéseket hirdettek a marosvásárhelyi helyett. Ezeket nem tiltotta be a helyi hatalom?

 – A széki tanácsok szolidárisak voltak a székely főváros, Marosvásárhely emberi jogaiban korlátozott közösségével. Nem helyette tüntettek tehát, hanem érte. A széki központokban olyan emberek állnak az önkormányzatok élén, akik megértették céljainkat. Bár elegendő az is, ha a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot tiszteletben tartó demokrataként nyilvánulnak meg.

 A székely vértanúk emlékművénél fejet hajtó marosvásárhelyieket inzultálták vagy igazoltatták-e a csendőrök?

 – Ilyen tájékoztatást nem kaptam. Tudom, hogy rengeteg csendőr volt kint, s fényképeztek, filmeztek. Többek között engem is.

 Több magyar erdélyi párt is tiltakozott a polgármester döntése miatt?

 – Markánsan csak az Erdélyi Magyar Néppárt állt ki mellettünk. A többiek mintha nem értették volna meg, hogy a közösséget érte jogsérelem, nem a Székely Nemzeti Tanácsot vagy személyesen engem. Volt olyan politikus is, aki népszerűségi versenyként élte meg a helyeztet, és igyekezett jó pontokat szerezni magának „verbális radikalizmussal” a Székely Nemzeti Tanács rovására. Ez nagyon rossz megközelítés. Aki magyarként a Székely Nemzeti Tanács tekintélyének lebontásán ügyködik, az az autonómia esélye ellen dolgozik.

 Mit gondol, maga a betiltás mennyire lesz hatással a székely autonómiatörekvésre?

 – Sokszor és szívesen idézem Illyés Gyula mondását Petőfi János vitézéről: „Annyira övé a világ, hogy bármerre mozog, mindig a cél felé halad.” Nos, hasonló a helyzet a székelyek törekvésével is. Annyira jogszerű, annyira természetes és igazságos, hogy azok is a hasznára vannak, akik ártani akarnak neki. A tiltás megmozgatta az egész székely társadalmat. Bebizonyosodott, hogy az alig két esztendeje teremtett hagyományt a közösség magáénak érzi, tudatára ébredt, hogy saját nemzeti ünnepe van. Egyben felhívta a világ figyelmét arra, hogy alapvető emberi jogok sérülnek Romániában. Ennek jótékony hatása is lehet a jövőben. Amikor nem erővel, akkor ésszel, bölcsességgel, székely furfanggal teszünk meg mindent Székelyföld autonómiájának ügye érdekében.

Medveczky Attila