vissza a főoldalra

 2015.04.03. 

Az örökségvédelemért

A károkozás a leletanyag eltulajdonításától kezdve a régészeti lelőhelyek lerombolásáig óriási méreteket öltött

A régészeti feltárásokhoz új modell kialakítása vált szükségessé. L. Simon László miniszterhelyettest, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárát kérdeztük az új modell bevezetése kapcsán.

 – Nézzék, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy régészeti átgondolásra és felülvizsgálatra szorulnak.

 Miért, mi volt a probléma a 2011-es régészeti törvénnyel?

 – Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagyberuházásokra vonatkozó régészeti szabályok csak részeredményeket hoztak, ezért a megelőző régészeti munkák gyorsítása és hatékonysága érdekében átgondoltuk és felülvizsgáltuk azokat. Bár például az előzetes régészeti dokumentáció központi készítése sikeresnek bizonyult, több ponton is hatékonyabb modellre van szükség, ami biztosítja a régészeti feladatellátás gyorsaságát, és előretervezhetővé, kiszámíthatóvá teszi. A kulturális örökség védelméről szóló törvény (Kötv.) módosítása a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti szabályozást átláthatóbbá, egyértelműbbé tette a beruházó és a feladatellátásban részt vevő intézmények számára is. Olcsóbb és számon kérhetőbb modell jött létre. A korábbi 200 millió forintos költséghatár is problémát jelentett, mivel nem vette figyelembe a projektek nagyságát, kiterjedését, a lelőhelyekről ismert adatok megalapozottságát, ebből következően a szükséges előkészítő munka kapacitás- és tényleges forrásigényét. Emiatt a projektek lelassultak, hiszen forráshiány esetén egyedi kormánydöntésre volt szükségük. A törvénymódosítás ezt a 200 milliós korlátot eltörölte, ugyanakkor megtartotta a nagyberuházásokat megelőző feltárások esetében az 1%-os költséghatárt, egyértelműsítve az ennek terhére végezhető feladatok körét és nevesítve a tételes elszámolást. A nagyberuházások régészeti előkészítésének szabályozásán kívül szükségessé vált a lelőhelyek feltáráson kívüli védelme érdekében a fémkereső detektorok használatára vonatkozó előírások szigorítása. A régész szakma régóta jelezte, hogy az úgynevezett amatőr régészek mérhetetlen károkat okoznak nemzeti örökségünknek, ugyanis tevékenységük a leletanyag eltulajdonítása mellett a lelőhelyek rombolásával is jár.

 A legtöbb magyarországi ásatásra autópálya-építések, árvízvédelmi munkák és más EU-s nagyberuházások adnak lehetőséget. Igaz, hogy a régészeti feltárások lassítják ezeket a nagyberuházásokat?

 – A közhiedelemmel ellentétben a régészek nem akarják mindenáron feltárni az ismert lelőhelyeket. Az említett esetekben azért van erre szükség, mert a földmunkákkal visszafordíthatatlanul és véglegesen elpusztulhatnak régészeti emlékek. A mi feladatunk azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek alapján felelősen lehet elvégezni örökségvédelmi feladatokat úgy, hogy mindeközben a beruházások is időre megvalósulhassanak. A régészeti feltáráshoz időre van szükség, de nem korlátlanul. A próbafeltárások, valamint a megelőző feltárások elvégzésére a törvény 30-30 feltárásra alkalmas napot enged.

 Az önök által bevezetett modell mennyiben lesz hatékonyabb a korábbinál?

 – A hatósági ár bevezetésével a megelőző feltárások költségei tervezhetővé válnak, egyúttal rövidül a megelőző feltárás időtartama is. A több megyét érintő beruházások esetén pedig a projektek szakaszolhatóvá válnak, így párhuzamosan, több feltáró intézmény is bevonható. Bővítettük a nagyberuházásokat megelőző feltárást végző intézmények körét, akiknek minőségi munkájára az akkreditációs eljárás jelent garanciát. A feltárásra jogosultak körébe alvállalkozóként bevontuk a piaci szereplőket. A nagyberuházások régészeti előkészítését a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ végzi, amely a nagyberuházások terén koordinációs feladatot is ellát, így a rendszer a beruházók számára egyablakossá vált.

 A múzeumokon kívül a magánvállalkozások generálkivitelezőként is végezhetnek ásatásokat?

 – A magánvállalkozások önállóan nem végezhetnek feltárásokat. A feltárásra jogosultak körét a törvény nem bővítette. Ugyanakkor a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárásokba akkreditált szervezeteket lehet bevonni, hogy ezzel is növeljük a feltáró intézmények kapacitásait.

 Mit jelent a területiség elvének megerősítése a régészeti feltárások és a leletanyag elhelyezése?

 – A megelőző régészeti feltárásokat a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező és gyűjtőterületük szerint érintett legközelebbi múzeumok látják el. Így a megyei hatókörű múzeumok részvétele akkor indokolt, ha a feladatot a városi múzeumok nem tudják ellátni. Ez annyit jelent, hogy a régészeti leletanyag „helyben” marad, közvetlenül azt a legszűkebb közösséget gazdagítja, amelynek múltját „írta”.

Mi lesz a Forster Központ új jogszabály adta feladata és mennyiben tér el a Gyurcsány-kormány alatt létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatétól?

 – Röviden az ellenőrizhetőségében tér el egymástól a régi és az új. Bővebben: az új központ új szerepe révén egyablakossá válik a rendszer, ami egyszerűsíti és gyorsítja a folyamatokat. A Forster Központ a közhiteles örökségvédelmi nyilvántartást vezető hatóság, tehát a régészeti előkészítéshez szükséges adatok „gazdája”. Feladata a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti előkészítés, amelynek része az előzetes régészeti dokumentáció készítése, próbafeltárások végzése, illetve a további feladatok koordinálása, így például a nagyberuházásokat előkészítő régészeti feltárásokat végző intézmények kijelölése. De oda került a műemléki kutatás és tervezés feladata is. A korábbi Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat a nagyberuházásokhoz kapcsolódó valamennyi régészeti feladatot elvégezte, még a lőszermentesítést is. Ellenőrizhetetlen árakon. A Forster Központ a feltárási feladatot nem vonja el a múzeumoktól. A Forster előkészít és koordinál, de a feltárásokat mások végzik. Így elválik egymástól a feltárási terv készítője és a feltáró intézmény, a leletanyag pedig a helyi múzeumhoz kerül.

 Miként határozzák meg a régészeti feladatellátás költségeit, s miért volt szükség a differenciált hatósági ár bevezetésére?

 – A differenciált hatósági árral elkerülhető, hogy az egyes feltárási jogú intézmények eltérő és ellenőrizhetetlen árakon végezzék a munkát. Az elmúlt években ez problémát okozott. A differenciált hatósági ár bevezetését a jogszabályok előkészítése során egyeztettük a szakma képviselőivel, észrevételeiket érvényesítettük az ártábla véglegesítésénél.

 Lehet-e törvényben rögzíteni az idő- és költséghatárokat egy régészeti ásatáskor. Honnan tudják, mit rejt a föld? A régészek attól félnek, hogy emiatt sok fontos lelet láthatatlan marad. Valós ez a félelem?

 – Nem osztjuk a félelmet. A törvény a nagyberuházásokat megelőző feltárásokhoz rendel idő- és költséghatárokat. Az időkorlátok nem változtak, továbbra is 30 feltárásra alkalmas nap áll rendelkezésre, kivéve, ha a beruházó és a feltáró intézmény ennél hosszabb időtartamban állapodik meg. A költséghatárok is a régészet számára kedvezőbb irányban változtak, hiszen a leginkább megszorító 200 millió forintos költséghatárt eltöröltük.

Medveczky Attila