|
 2015.04.03.
A
magyar megmaradás három pillére
A magyar tannyelvű iskolák elsődleges feladata a nemzettudatra
nevelés
Ha rangsorolni
kellene, hogy az elcsatolt területek magyar közösségei közül
napjainkban melyiknek a sorsa a leginkább aggasztó, akkor
alighanem egyértelműen Ukrajna magyarságát említhetjük meg.
Ennek ellenére a kárpátaljai magyarok igyekeznek éppen úgy élni
szülőföldjükön, mint bármikor, mintha semmi probléma nem
volna jelenlegi hazájukban. Egy kisebbségben élő közösség
megmaradása szempontjából különösen fontos az oktatás,
amelyet a sajátos ukrajnai helyzet ellenére továbbra is szívvel-lélekkel
végeznek a kárpátaljai magyar pedagógusok, nevelők. Mi sem
bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az egyik legjelentősebb
kárpátaljai magyar oktatási intézmény, a munkácsi 3-as sz.
II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatójával, Schink Istvánnal
a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium által szervezett Trianon
Vetélkedő szünetében tudtam beszélgetni.
- Igazgató úr, hány magyar iskola működik Kárpátalján?
A kárpátaljai magyar családok gyermekei számára mindenütt elérhető-e
a magyar oktatás, ahol erre igény van?
–A magyar oktatás elérési lehetőse nem rossz Kárpátalján,
ugyanis a körülbelül 150-200 ezer fős kárpátaljai magyar
kisebbség részére közel száz magyar tannyelvű iskola áll
rendelkezésre. Fontos is, hogy ez így legyen, hiszen a magyar
tannyelvű iskoláknak elévülhetetlen érdemük, és komoly
felelősségük van abban, hogy egészséges nemzettudatra neveljék
tanítványaikat, megismertessék őket a magyar kultúrával,
csodálatos hagyományainkkal. Sőt, talán ez az elsődleges
feladatunk!
- Milyenek a
személyes tapasztalatai, mennyire van igény a nemzeti anyanyelvi
oktatásra a kárpátaljai magyar közösségben?
- Alapvető igény
van rá, hála Istennek, így a magyar tannyelvű iskolák működését
ez is teljes mértékben indokolja. Ugyanakkor azt is el kell
mondani, hogy kicsi, de mégiscsak kimutatható mértékben csökken
a magyar iskolákba íratott gyermekek száma.
- A munkácsi
3-as számú II. Rákóczi Ferenc Középiskolába hány gyermek jár?
- Jelenleg 428
tanulónk van, ebből 62 első osztályos, ami különösen azért
szép szám, mert a kárpátaljai magyar iskolákban az imént már
említett, alapvetően meglévő lassú létszámcsökkenéssel
szemben a mi intézményünk enyhe növekedést produkált az előző
évhez képest. Nemcsak Munkácsról, de Kárpátalja más
magyarlakta részeiről is vannak tanulóink.
- Csak magyar
diákok járnak önökhöz, vagy vannak ukrán gyermekeik is?
- Elsősorban
magyar tanulóink vannak, de nem kizárólagos ez, vannak közöttük
természetesen ukrán nemzetiségűek is. Ugyanakkor büszkék
vagyunk arra, hogy szellemiségünk őket is megragadja és egy idő
után ők is teljesen elsajátítják a magyar nyelvet.
- Ha már a
szellemiség szóba került: mennyire van lehetőségük, módjuk
magyar szellemiségben oktatni, nevelni? Szabadon megtehetik-e
ezt, vagy akadnak "veszélyei" ennek?
- Jómagam éppen
10 éve lettem a Rákóczi igazgatója, és azóta a sok változás
mellett egyvalami mindig állandó volt: próbálunk magyar
szellemben nevelni. Legfontosabb célunk a tanulók magyarságtudatának
fejlesztése, ami – tekintettel arra, hogy Munkács magyar
lakossága csökken – különösen fontos feladat. Ugyanígy
fontos a magyar nemzeti- és a nagy múltra visszatekintő iskolai
hagyományok ápolása, valamint a tanulók tudásának és az intézmény
színvonalának a fejlesztése, emelése. Ezeknek a céloknak az
eléréséért minden tőlünk telhetőt megteszünk a
helyetteseimmel és a tanári karral együtt. Eddig hála Istennek
nem tapasztaljuk, hogy hátráltatnak bennünket, nem érzékeltünk
hátrányt azért, mert magyar iskola vagyunk. Bízunk abban, hogy
ezután sem romlik a helyzet ezen a téren.
- A történelemoktatásban
megoldható-e, hogy kellő súllyal szerepeljen a magyarság történelme?
- Igyekszünk
tenni azért, hogy így legyen. Az általános történelemoktatásban
is szó esik természetesen azokról a jelentős eseményekről,
amelyek a magyarság életében is szerepet játszottak, és
emellett külön fakultáció keretein belül a magyar nép történetét
is tanítjuk az érdeklődő tanulóink számára.
- Minden tanóra
folyhat magyar nyelven, vagy akadnak olyan órák, amelyeket kötelező
ukránul tartani?
- Iskolánkban a
tanítás magyar nyelven folyik, kivéve az ukrán nyelvet és az
idegen nyelvet. Mint már említettem az iskola elsődleges célja
a nyelv és a kultúra ápolása, ez pedig nem is történhet másként,
mint magyarul. Én, mint az iskola vezetője, mindig arra kérem
és ösztönzöm is a munkácsi magyar szülőket, hogy a mi
tanintézetünkbe írassák be gyermekeiket, mert igazi tudást
csak anyanyelvén kaphat a gyermek.
- A magyar
nyelvű oktatás mellett milyen különleges sajátosságai,
egyedi ismérvei vannak még a munkácsi 3-as számú II. Rákóczi
Ferenc Középiskolának?
- Filológiai
szakirányú oktatást folytatunk, emelt óraszámban tanítjuk a
magyar nyelvet és irodalmat, az ukrán nyelvet és irodalmat, a németet,
valamint az angolt. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Munkácson
a mi iskolánk volt az első tanintézet, amely helyet adott a
hitoktatásnak. A tanórák után református és római katolikus
hittanfoglalkozásokat tartunk a kijelölt osztályokban. Oktatási
intézményünk életét színesíti az általunk megrendezett, évtizedes
múltra visszatekintő Bolyai János Matematikaverseny, melyen képviseltetik
magukat Munkács középiskolái, Kárpátalja magyar tannyelvű középiskolái,
valamint magyarországi testvériskoláink. Szintén több éve már,
hogy megrendezzük a Rákóczi-napok rendezvénysorozatába
illeszkedő történelmi vetélkedőt, amelyet iskolánk névadója
tiszteletére rendezzük meg.
- Milyen
kapcsolataik vannak anyaországi, illetve más, elcsatolt területen
működő magyar iskolákkal?
- Testvériskolai
kapcsolataink vannak a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziummal, a
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziummal, a dabasi Táncsics Mihály
Gimnáziummal és a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziummal. Állandó
jelleggel részt veszünk a Budapesten lebonyolított Gloria
Victis Kárpát-medencei középiskolai történelmi vetélkedőn
– néhány éve a Kopriva Andrea tanárnő által felkészített
csapatunk nyerte el a harmadik helyet –, a Sárospataki Árpád
Vezér Gimnázium által megrendezett fizika–matematikai becslési
versenyen, illetve a Mátészalkai Tudományos Diákkonferencián,
melyen a magyarországiak mellett erdélyi és felvidéki középiskolások
is részt vesznek. Ott vagyunk a KMPSZ által megrendezett tantárgyi
vetélkedőkön, a járási és megyei szintű tanulmányi
versenyeken, s büszkék lehetünk a tudáspróbákon való
szerepléseinkre, komoly eredményeket érünk el például a
megyei ukrán nyelv és irodalom vetélkedőkön. Egyik testvériskolánk,
a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium tavaly ősszel megajándékozott
bennünket az általa alapított Hadik Díjjal, idén pedig Pásztor
Gergely igazgató úr és a nevelőtestület meghívására részt
vettünk a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium által hagyományosan
megszervezett Trianon Vetélkedőn is, ahol nagy szeretettel
fogadtak bennünket, és nagyon jól éreztük magunkat.
- A jelenlegi,
nagyon aggasztó ukrajnai állapotok mennyiben befolyásolják a hétköznapokat?
Gyermekeik, illetve önök, mint nevelők, érzékelik-e közvetlenül
is a helyzet súlyosságát?
- Itt, Kárpátalján
nincsenek harcok, az élet amennyire csak lehet, normális
mederben zajlik továbbra is, bár természetesen teljesen senki
nem tudja magát függetleníteni a történésektől. A magunk részéről
ugyanakkor igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy
semmilyen vonatkozásban ne menjen az oktató-nevelőmunka rovására
a jelenlegi helyzet.
- Milyen
terveik vannak a közelebbi és a távolabbi jövőre nézve?
- Meggyőződésem,
hogy a magyarság jövőbeni megmaradása szempontjából három
fontos alappillér van: a család, a templom és az iskola. A családban
nyugodt, megértő környezetben nevelkedhetnek a jövő nemzedékei.
Az egyház keresztényi tanítása által a gyermekek az igaz,
hitbeli életre készülhetnek, nem véletlen, hogy iskolánkban a
vallásoktatásra nagy hangsúlyt fektetünk. Az iskola feladata
továbbá az, hogy a fiatalok elsajátíthassák a különböző
tudományokat. Mindhárom tényező egyformán fontos a hagyományok
ápolása és tisztelete, a magyarságtudat erősítése szempontjából.
Ha ez a három alappillér stabil, akkor bátran építhetjük rá
a jövőt. Ebben a szellemben kívánunk a továbbiakban is
dolgozni, egyszerűen tenni a dolgunkat itt a szülőföldünkön.
Kovács
Attila
|
