|
2015.04.10.
Meddig bírja a nép?
Nagyszőlősön
történt, hogy egy ukrán katona holttestét hazavitték,
eltemették, majd két héttel később a fiatalember megjelent
otthon. Szellemekről szó sincs, egész egyszerűen így
foglalkoznak az elhunytakkal az ukrán hadseregnél. A
holttesteket meg rendőrök kísérik haza és a szülőknek sem
engedik meg, hogy belenézzenek a koporsóba. Nem szívmelengető
történet, de Kárpátalján ehhez hasonlóak szövik át a
mindennapokat.
A háborúnak még
egyáltalán nem látszik a vége, sőt egyre inkább úgy tűnik,
Washington fegyvereket fog szállítani Ukrajnába. A helyzetből
adódóan a belső vándorlás és a kivándorlás egyre csak nő,
Kárpátaljára egyre több kelet-ukrajnai menekült érkezik.
Csehek és lengyelek állami segítséggel települnek „haza”,
a katonaköteles magyar fiatalok túlnyomó többsége pedig az
anyaországban tartózkodik. A húsvéti ünnepekre még magyar útlevéllel
sem mernek hazamenni családjukhoz, a határon egyre jobban
figyelik, hogy kinek van behívója.
Ukrajna gazdasága
is romokban hever, egyre több a munkanélküli, mára a havi átlagkereset
10 000 forint környékére csökkent, az árak pedig a magyarországihoz
hasonlóra nőttek. Adódik a kérdés: miből élnek az emberek?
A kárpátaljai magyaroknak kicsit jobb az anyaországi adományoknak
köszönhetően. Falun még valahogy el lehet gazdálkodni, akinek
van egy kis földje, az még csak tud magának termelni, de vajon
mi lehet azokkal, akik a Kárpátokon túl élnek, de különösen
azokkal, akik a városokban?
Az elhúzódó
gazdasági problémák miatt az Európai Unió 1,8 milliárd eurónyi
kölcsönt szavazott meg gyorssegély gyanánt. Elvben a támogatás
az egész országban érezhető lesz, mindenkinek javítani fog az
életkörülményein, ha bölcsen használják fel. És ez az,
amiben szeretnék, de nem tudok hinni. A korrupció melegágyában,
háborús helyzetben bölcsen fogják felhasználni ezt az összeget,
és segíteni fog 43 millió emberen?
Már eddig is
sokat szenvedett keleti szomszédunk, de az igazán kemény idők
csak ezután jönnek. Ha az Egyesült Államok tényleg bekapcsolódik
a fegyverkezésbe, akkor a háború egyre nagyobb méreteket fog
ölteni, gazdaságilag pedig a következő ősz és tél lesz a
legkeservesebb. Már az egész fűtési szezont világpiaci áron
fizetni ennyi pénzből és enni is valamit? Képtelenség.
Vajon a nyomor
mely fokára kell eljutni ahhoz, hogy Ukrajna lakossága megelégelje
a háborút? Mikor kergetik el Jacenyukot és Porosenkót vagy kényszerítik
őket béketárgyalásokra? Mert az éhes szájak előbb-utóbb
azt fogják mondani, hogy inkább kapjanak még területet az
oroszok, de elég a szenvedésből.
Az 1930-as években
több millió ukrán halt éhen, amikor a sztálini kolhozosítás
miatt kötelesek voltak beszolgáltatni földjeiket és terményeiket.
A Szovjetunióban eltitkolták a borzalmakat, a következő népszámlálási
adatokat meghamisították, a számlálóbiztosokat kivégeztette
Sztalin. Egy kommunista diktatúrában ezt meg lehetett csinálni,
de mi lesz a XXI. században? Ismét éhhalál vagy előbb béke?
Märle Tamás
|
