|
 2015.04.17.
Önkény
A
Magyar Állami Operaház a 2015–2016-os programját tartalmazó
díszes, valószínűleg igen drága kiadványát abban a sajtótermékben
tartotta fontosnak elhelyezni, mellyel trágárságban legfeljebb
a Népszava vetekszik, és amelynek címlapja ezen a héten úgy
jelent meg, hogy a kormány fejének fekete csíkkal kitakarták a
szemét, mint a bűnözőkét szokás, és szorosan mellémontírozták
az előzetesben lévő Tarsoly Csabát, a Quaestor cégcsoport
vezetőjét. Olyan hamis módon szerepelnek együtt ezen a címlapon,
ahogy az az életben soha nem történt meg. Nyomatékul nagybetűvel
virít továbbá ugyanezen a címlapfotón „A TETTES A HÁZBAN
VAN” szöveg, félreérthetetlenül utalva ezzel a miniszterelnökre
mint tettesre. Megtudhatja mindenki, aki csak megfordul az újságárusnál,
hogy „Az ellenzéket üldözi a Fidesz”. A terjesztés általunk
kiismerhetetlen rendező elvéből következően, ez a sajtótermék,
ha fogy, ha nem, minden árushelyen a fő sorban szerepel. Pedig
ez a címlap nem közöl kevesebbet, mint hogy az ország
miniszterelnökének képmásával az ellenzéki sajtótermékekben
bármit meg lehet tenni. Ha kinyitjuk a nyomdai terméket, akkor
pedig az az állítás fogadja az olvasót, hogy Orbán Viktor
rendszere romlott, gőgös, határtalanul ostoba, katolikus főpapja(sic!)
kvaterkázik a Quaestor-panamistával, és nem utolsósorban Orbán
két piti gengszternek látszó főembere, Habony Árpád és
Andrew G. Vajna fekete kisbuszban menekülnek.
Gíró
Szász András kormányszóvivő állításainak hitelessége
lekezelő szövegkörnyezetben gúnyos kiszólásokkal tarkítva
van kétségbe vonva, és a kormányfő törvénytelenül szerzett
bennfentes információk birtokosaként van beállítva. Lázár
izomból hazudik, Rogán Antalnak nem gyűlik meg semmiféle disznóság
miatt a baja a törvénnyel, írták a múlt héten, továbbá a
szervilizmus, a hajbókolás a nemzeti együttműködés rendszerének
alapjaként van lefestve. Oldalról oldalra, általuk vélelmezett
országos botrányokat tálalnak, s mindegy miről írnak, a lényege
mindig az, hogy az egész ország a Fidesz ellensége, s itt torát
üli az önkény.
A
demokrácia hiánya, e sajtótermék szerint, mára olyan méreteket
öltött, hogy a félelemmel teli közéletben senki sem meri
megmondani a véleményét. Ilyen körülmények között indul a
hétvégén esedékes parlamenti választáson a jelenlegi
szocialista polgármester Schwartz Béla, akivel kampánycélból
készített a lap interjúnak látszó valamit, ami a valóságban
három tele oldalon keresztül, ízléstelenül átlátszó,
vastag propagandaszöveg. Természetesen nem állítom, hogy ez a
mostani számuk bármiben is eltérne a korábbiaktól. De egyben
biztos vagyok, amióta a Fidesz 2010-ben megnyerte a választásokat,
keresve sem találni ennél a nyomdai terméknél mocskolódóbb,
egyoldalúbb orgánumot, ha a kormányzó párt megítélését
vizsgáljuk, ezért is lepett meg G. Fodor, kormánytanácsadó,
amikor kedvencei között emlegette. De, ugyebár, nem vagyunk
egyformák.
S
mint ilyenek, kénytelenek vagyunk föltenni a kérdést:
Miféle önkény
az, ahol igen jelentős támogatásban részesíti a Magyar Állami
Operaház azt az ellenzéki sajtóterméket, amely az egyik fő
szereplője a kormányt lejárató kampánynak. Miféle önkény
az, ahol egy antidemokratikusnak beállított kormány alatt részben
állami támogatásból működnek az ellenzék lapjai, rádiói
és tévéi, s ugyanez az állandó elnyomástól szenvedő ellenzék
az egymást követő időközi választásokon elsöprő győzelmet
arathat?
czyla
|
