vissza a főoldalra

 2015.04.17. 

Bőröndök és börtönök

Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatják bizonyos rejtélyek. Az egyik ilyen örök kérdés úgy hangzik: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az ilyen típusú feladványokból persze több is létezik. Például a bölcsek évszázadok óta vitatkoznak arról, hogy vajon a művészet utánozza az életet – vagy inkább az élet utánozza a művészetet. A zseniális (bár meglehetősen zilált magánéletű) színpadi szerző, Oscar Wilde az utóbbi változatra voksolt, mellesleg önostorozó szellemességgel hozzátette, hogy „minden művészet haszontalan”.

Mindezt azért hozom szóba, mert most értesültem róla, hogy március 17-én érdekes eset történt az Európai Unió keleti peremén, Lengyelország és Fehéroroszország, azaz Belorusszia határán. Terespol város vasúti határátkelőhelyén a lengyel vámtisztek felfigyeltek egy francia állampolgár óriási bőröndjére. A fickó úgy nyilatkozott, hogy nincs elvámolnivalója. A határőrök azért megkérték, nyissa ki a ládát – és nagy meglepetésükre egy harminc év körüli nő hevert előttük, kissé zsibbadt végtagokkal, de amúgy teljesen egészségesen. Kiderült, hogy e különös utas orosz állampolgár, és a bőrönd tulajdonosának felesége.

Az eset azért vicces, mert amúgy az orosz nő rendelkezik érvényes útlevéllel, és joga lett volna belépni Lengyelország területére – ha a bőröndben fekvés helyett az utazás hagyományos, ülő testhelyzetű módját választja. Így azonban tiltott határátlépést kísérelt meg, amit a törvény hároméves börtönbüntetéssel sújt. A határőrség szóvivője a sajtónak elmondta, hogy a házaspárt a határállomáson kihallgatták. A hatvanas éveiben járó francia férfi Moszkvában váltott vonatjegyet Nizzába, és állítólag nem tudta, hogy feleségének joga van belépni a schengeni övezetbe. Ezért gyömöszölte egy hajókofferbe az asszonykát. Véleményem szerint ebből kiviláglik, hogy francia hősünk minden bizonnyal frissen nősült Moszkvában – és vagy nagyon ostoba, vagy pedig annyira hirtelen jött az esküvő, hogy nem volt ideje tájékozódni az alapvető utazási szabályokról. Akárhogyan is, tisztességes szándékkal az ember nem így szokott nászútra indulni… A lengyel határőrök nem ragaszkodtak az asszony bebörtönzéséhez, ezért felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha férjével karöltve, önként visszatér Fehéroroszországba. A házaspár ezt a megoldást választotta. Hozzátehetjük: a belorusz belpolitikát, Lukasenka elnök rendszerét tekintve az ifjú pár így is börtönbe került. Hiszen Belorussziában Európa utolsó keményvonalas kommunista diktatúrája virul. Az 1954-ben született Lukasenka (a köznyelvben Bátyka) tőről metszett kommunista vezér: pályafutását a KGB kötelékében kezdte; 1991 decemberében ő volt az egyetlen parlamenti képviselő, aki a Szovjetunió felbomlása ellen szavazott; 1994-es belorusz államfővé választásakor az országban újra bevezette a szovjet állami jelképeket; az eltelt két évtizedben kénye-kedve szerint formálta az alkotmányt, az ellenzék vezetőit börtönbe záratta.

Ám térjünk vissza a hír nyitó képéhez: egy francia állampolgár bőröndben akarja Lengyelországba csempészni a társát. Aki látta a nagyszerű lengyel rendező, Krzysztof Kieslowski Három szín: fehér című filmjét, most biztosan a homlokára csap: hát persze, erről már több mint húsz éve készült egy film… Az élet utánozza a művészetet! A különbség csak annyi, hogy Kieslowski filmjében egy Franciaországba nősült lengyel állampolgár, Karol próbálkozik ezzel a bőröndös trükkel. A fodrászként dolgozó férfi párizsi élete zátonyra futott, és pénz híján, végső elkeseredésében megkér egy Nyikolaj nevű alakot, hogy hajóláda méretű bőröndjébe zárva csempéssze őt Lengyelországba. A kalandos vállalkozás sikerül, mert Karol bőröndöstül megérkezik a varsói repülőtérre – s bár néhány csomagszállító munkás kissé elagyabugyálja, azért mégis otthon van, mindent újrakezdhet. Nos, ezt a filmcselekményt keltette most életre vasúti körülmények között a francia–orosz házaspár, kevésbé sikeresen.

Persze lehetséges, hogy Kieslowski a bőröndben utaztatás ötletét nem kitalálta, hanem egy újsághírből kölcsönözte… Ez esetben mégis a művészet utánozta az életet. S ha a bőröndös história már azelőtt is szerepelt valamilyen irodalmi vagy filmes alkotásban? Akkor az élet utánozta a művészetet? Ki képes ezt kibogozni? Ezzel kapcsolatban jelzem, hogy a „tyúk vagy a tojás” rejtélye nemrégiben megoldódott. Tudósok biztosan megállapították, hogy a tojáshéj létrejötte az ovocledidin nevű fehérjén múlik, amely kizárólag a tyúk petefészkében található. Tehát a tojás csakis egy tyúkon belül jöhet létre – ebből következik, hogy a tyúk volt előbb, nem pedig a tojás. Uff, ennyivel előrébb jutottunk…

Belorussziát illetően érdemes tisztázni az ország nevét. Mi történik, ha egy ország nevet változtat, a különböző névalakok közül melyik a helyes? A Belorusszia elnevezés szó szerinti fordítása: „Fehér Oroszország”. Ennek eredetét többféleképpen magyarázzák. Az egyik elmélet szerint „fehér oroszoknak” hívták a Litván Nagyhercegség területén élő keresztény szlávokat, a pogány balti népek által lakott térség pedig Fekete Ruthénia volt. (A Ruthénia nevet az évszázadok során összemosták az Oroszország elnevezéssel.) Egy másik elmélet szerint a szlávok által viselt fehér ruha ihlette a Fehéroroszország nevet – amely a XVI. század végén bukkan fel először a hivatalos, főként nyugati iratokban. A cári birodalomban a Belorusszia változatot használták, és a szovjet időkben is ez volt a politikailag ajánlott. Végül 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor a belorusz legfelsőbb tanács úgy határozott: az új, független köztársaság hivatalos neve Belarusz, mert ez jobban tükrözi a fehérorosz nyelv szabályait. Egy szó mint száz, akkor leszünk a legilledelmesebbek, ha a Belorusszia vagy Fehéroroszország elnevezés helyett azt mondjuk-írjuk: Belarusz.

A filmek szerelmesei már bizonyára tudják: ha április, akkor Lengyel Filmtavasz. Idén a hónap közepén, 16. és 22. között tartják e fesztivált, ezúttal is Budapest szívében, az Oktogontól egy ugrásnyira, a Művész moziban. A kínálat egyik legérdekesebb darabja az Istenek című film, amely Zbigniew Religa lengyel szívsebészről szól, aki 1985-ben hazájában elsőként hajtott végre sikeres szívátültetést. A vetítés díszvendége lesz Tomasz Kot, a film főszereplője. Egy valódi „nagyágyú” is Pestre látogat: az 1947-ben született Jerzy Stuhr, aki a most vetítendő Polgártárs című film főszereplője és rendezője. Aki a név alapján nem tudja, kiről van szó, nézzen utána a világhálón – egészen biztosan ismerősnek fogja találni az arcát… A filmtavasz legrangosabb alkotása pedig az idén Oscar-díjjal kitüntetett Ida. A jegyelővétel április 9-én indult.

Zsille Gábor