vissza a főoldalra

 2015.04.24. 

Mindenkit átkeresztelni!

Majdnem minden erdélyi városban baj van, ha utcákat, tereket, intézményeket vagy bármit akarnának magyar személyiségekről elnevezni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az ilyen jeles emberekről azt mondanánk, hogy románok voltak, és engedjük, hogy átkereszteljék őket – utólag – ortodoxnak.

 Olyan nevekkel nincs probléma, mint Hunyadi János, akit Iancu de Hunedoara néven ismernek, és azt mondják, román volt. Sőt, mivel ő Szibinyányi Jánk néven is ismert Szerbiában, még ott is lehet egyet s mást róla nevesíteni.

 Vagy ott van Dózsa György, akit Gheorghe Doja néven ismernek a románok, ezért még a régi rendszerben is megtűrt utcanév volt. Nem is csoda, hiszen egyes történészek szerint olyan szabad dákok leszármazottja, akik a hegyek közé szorulva még a rómaiaknak sem hódoltak be. Némi gondok akadtak Mátyás magyar királlyal, de mivel ugyebár ő is román (származású) volt, hát Matei Corvin néven még lehet futtatni. Kolozsvári szobrán tábla hirdeti, hogy csak saját népe tudta legyőzni, amikor Moldvára támadt.

 Kinizsi Pál ugyanígy Paul Chinezul lett. Még mindig jobb egy kínai, mint egy magyar. Lassan Kőrösi Csoma Sándorból – aki Csomakőrösön született, és a tibeti–angol szótárt megalkotta – Alexandru Ciuma de Chiurus válhat, hiszen Csomakőrös – elvégre – Romániában van. Esetleg még néhány évet kell várni.

 A többi magyar történelmi személyiséget is át lehet keresztelni, vagy ki lehet mutatni román gyökereit, és akkor rengeteg magyarról lefordított erdélyi utca- vagy más nevünk lehet. Ezzel a magyar történészeknek is – egyszer s mindenkorra – egyet kellene érteniük. Ha elismernék, amit egyes román történészek állítanak, hogy Árpád apánk tulajdonképpen a román Voicu volt, akit Vajkra magyarosítottak, akkor vissza lehet majd helyezni szobrát Brassóban a Cenk tetejére. Ha a Nagyváradot alapító Szent Lászlót Sfântu Vasilének nevezik, akkor könnyebb lesz róla Váradon egy hidat elnevezni. Szentgyörgyön is akkor lesz Petőfi Sándor utca, ha Alexandru Petrovici-nak hívjuk. Második Rákóczi Ferencről meg azt mondjuk, mint a szlovákok, hogy ő Frantisek Druhy Rákoci, szlovák, és rögtön névadója lehet sok mindennek. Sőt, édesanyjáról, Zrínyi Ilonáról egyet s mást még elkeresztelhetünk, de csakis Helena Zrinska néven. Bukarestben egy egész lakónegyedet hívnak Berceni-nek Ber­csényi Miklós után – aki a Rákóczi-szabadságharcban kuruc generális volt –, és most senkit nem zavar.

 Nagybányán szintén utcát lehetne elnevezni Horthy Miklósról úgy, hogy neve Horti Nicolae Băimărean cel Viteaz lenne. Különben minden olyan híres magyar ember nevét, aki a mai Románia területén született, románná kell átkeresztelni, és nem lesz gond nevük nemesebb, hazai célokra való felhasználásával. Sőt, ugyanúgy, ahogy Erdélyben olyan helységekben találni román személyiségekről elkeresztelt utcákat, te­reket, intézményeket, amelyekhez semmi közük, lehetne az Ó-királyságban a magyarokról is elnevezni ezt-azt, ugyanúgy a kölcsönösség elve alapján.

 A kovásznai szívkórház újranevesítésére sem lett volna szükség (mely keresztelő a javából, hiszen az ortodox egyház hathatós közreműködésével történik), ha doktor Benedek Gézáról kiderül, hogy ő tulajdonképpen dák származású. Ezt bebi­zonyítani pofonegyszerű. Ő nem Benedek, hanem Benedac, ami Jó Dákot jelent (bene = jó, dac = dák). A Gézáról már akkor kiderült, hogy dák név, mikor Ceauşescu itt járt, és megkérdezett egy gyerekecskét: hogy hívnak, te dákfióka?, mire az azt válaszolta: Géza.

Kuti János

Háromszék