vissza a főoldalra

 

 

 2015.04.24. 

Hangöltés

Szirmay Zsanett textilművész, textiltervező Budapesten született. Tanulmányok: 2004–2006 Budai Rajziskola – tervezőgrafika. 2007–2010 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – BA – textiltervező-diploma. 2013-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterképző hallgatója.

Szakmai tapasztalat: Fonó Budai Zeneház – grafikus; Dió Stúdió – grafikus (2012); 2009–2012 szakmai gyakorlat – Szövetség ’39 Kft.

Részt vett a Material Center üvegfelületének művészi, minőségi tervezésében és kivitelezésében; a Soproni Wabi étterem üvegpult tervezése, koncepcióterv; a Zoboky Építésziroda által felkért Triola Balatoni nyaraló belső terében elhelyezkedő térelválasztó laminált üvegpanel tervezése

A Magyar Elektrográfiai Társaság és a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület tagja.

Kiállítások: Pozsonyi Pagony Gyermekkönyv illusztrációs pályázat; Kogart Ház; Uránia Nemzeti Filmszínház (2007); Anna Toth – Egy Elragadó Világ című kiállítás – Millenáris Park (2008); Heimtextil szakmai vásár, designerek standja – Frankfurt; Új Reformkor pályázat divatbemutató – Műcsarnok, Múzeumok Éjszakája; Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kiállítása, Folklor is alive! – Tallin; Magyar Elektrográfiai Társaság – Fuga Építészeti Központ Megapixel c. kiállítása (2010), A magyar kultúra lenyomata az ipaművészetben – Prága, Pozsony; Heimtextil szakmai vásár, designerek standja – Frankfurt (2011); Örkény 100 Van egy perced?„Alkoss” című grafikai pályázat – Akvárim Klub; Országos Széchenyi Könyvtár, Thália Színház (2012), Magyar Elektrográfiai Társaság – Matricák; Kisméretű Elektrográfiai Alkotások Nemztetközi Kiállítása – Art 9 Galéria; Heimtextil szakmai vásár, designerek standja – Frankfurt; Fonó Budai Zeneház – Szirmay Zsanett és barátai divatbemutató; Art Market Budapest, Nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár, Magyar Elektrográfiai Társaság standja (2013); Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása az A22 Galériában; Magyar Elektrográfiai Társaság Megapixel c.kiállítása – Vízivárosi Galéria; Art Market Budapest; Nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár, Magyar Elektrográfiai Társaság standja; Vienna Design Week – Mome Laboratory Presents – Soundweaving Projekt; Ponton Galéria – Soundweaving – Pure Hungarian kiállítás (2014); Heimtextil szakmai vásár – Frankfurt – Campus önálló stand; Fresh Fishes - A FISE új tagjainak bemutatkozó kiállítása; Katowice: Magyar–lengyel barátság napok – Soundweaving; Stuttgart: Magyar Kulturális Intézet – Soundweaving (2015).

Díjak: Magyar Elektrográfiai Társaság Megapixel kiállítás díja – Vízivárosi Galéria (2014); Kozma Lajos Iparművészeti Ösztöndíj (2015).

 Nemrég egy igen klassz ötlettel lepte meg a művésztársadalmat: népi hímzéseket dugott egy zenedobozba, és lejátszotta őket. Így született meg a Soundweaving-projekt. Honnan jött az ötlet?

 – Kicsit pontosítanék, mert konkrétan keresztszemes hímzések mintáit lyuggattam papírra, melyeket azután egy egyszerű zenedobozzal lejátszottunk. De nem csak ez ennek a projektnek a lényege, mert megszerzett darabokról van szó. Nem azt fedeztem fel, hogy milyen szépen „szól” a zenedobozban a tulipán vagy a gránátalma. Meg kellett terveznem, hogy mindez jól hangozzon, s ebben volt segítségemre a hanganyag alkotótársaként csatlakozott Tárkány-Kovács Bálint, Junior Prima Díjas zenész-zeneszerző. Az ötlet onnan indult, hogy korábban tagja voltam egy budapesti néptáncegyüttesnek, akikkel sokat jártunk Erdélybe. Számos alkalommal viseltem a hímzett ruhákat és eljutottam olyan falvakba, ahol megőrizték a tisztaszoba hagyományát, textiljeit, ami az inspirációm forrása. Kalotaszegen sok faluban gyűjtöttem, például Magyarvalkón és Inaktelkén. A Soundweaving-projektnél a minták alapjául a párnákon és az ingeken fellelhető, székely, kalotaszegi, gyimesi és magyarországi népi hímzések szolgáltak. Tehát nem én alkottam a hímzéseket. Amikor pedig egyetemi gyakorlaton voltam a szövőműhelyben, megtetszettek a szövőgépek lyukszalagjai. Arra gondoltam, hogy a régi számítógépek is ilyen kódokkal működtek, és milyen jól nézne ki, ha figurális minták lennének a lyukszalagon, így az információhordozás mellett esztétikai értéket is képviselnének. Szüleimmel sokat jártam budai vásárokon, és felfedeztem a tekerős verklit, amit meg is rendeltem az interneten. Mivel a keresztszemes minta is olyan akár egy kód, lyukszalagra átírva a kódokból kotta képződik, és a mintákból dallamok születnek. Tárkány-Kovács Bálint abban segített, hogyan lehet zeneileg értelmezhető dallamsort képezni a 20 hangos zengőfésűs zenelejátszón. Érdekesség, hogy a Soundweaving egyaránt tartozik az analóg és a digitális világhoz, hiszen a dallammá formálódó hímzések végül lézervágott textilekké alakulnak. Egyszerű bélésanyagból készültek a transzparens textilek, amelyeket megnemesítettem azáltal, hogy lézervágásos technikával képeztem rájuk a modern csipkét. Összesen 25 textil jött létre, különböző mintavariációkkal, ezekből 5 layeres, azaz két rétegből adódik össze a textilminta, amelyek átvilágítva további kombinációkat hoznak létre. A layeres textilek különböző hangsávokra kerülnek, amelyek egymástól időben eltolva kánont hoznak létre. Ezt a fajta úgynevezett zenei motívumfejlesztést alkalmaztam a textiltervezés során.

 Mégis, hogyan képzeljük el esetünkben a kottát?

 – A lyukszalag maga a kotta. Erre egy példa: kilyukasztottam egy gránátalmát, amelyet úgy kell elképzelni, hogy a kottán egy keresztszem egy egység, vagyis egy hang és ebből adódik össze a dallam. S amíg tekerjük a lyukszalagot, lejátsszuk a motívumot.

 A népi hímzésekhez népzenét társítottak?

 – Nem népzenét, hanem inkább kortárs zenét hallhatunk a tekerés közben. Viszont az egyik „tulipános” motívumba Bálint belehallotta a „Láttál-e már valaha” kezdetű gyermekdal terceit. Így a visszahallgatás során ennek a dalocskának a motívumait belekomponáltuk, tehát az algoritmus oda-vissza működik. A zeneszerzés és a mintatervezés látszólag egymástól távol álló művészeti ágak, de valójában nem, mert mindkét alkotói folyamatban vannak motívumok, amelyek tükrözhetők. Ki kellett találni, hogy melyik hangról kezdjük el lyukasztani az egyes mintákat, Bálint végezte a hangok és a minták összehangolását. Például A virágok a hídon című dallam egy hídformájú darab, mely gyimesi gránátalma motívummal kezdődik. Bálintnak is felszabadító volt az alkotói folyamatban, hogy a motívumokból, a vizuális oldalról közelít az auditív felé. Számos zenei portál beszámol a projektről és Steve Reich kísérleti zenéihez hasonlítják. Nyáron Bálinttal részt veszünk a kaposvári Vizuálzene Szimpóziumon, ahol hasonló projektekről hallhatunk beszámolókat a képzőművészet és a zene határterületéről.

 Mennyi ideig tartott maga a kísérletezés?

 – Egy évig. Közben mással is kellett foglalkoznunk. Hiszen én az egyetemen tanultam, s Bálintot is lekötötte a saját zenekara. Tény, hogy nagyon sokat kellett kísérleteznünk ahhoz, hogy ez a munka megvalósuljon.

 Nemzetközi téren mennyire számít unikálisnak ez a találmány?

 – Bizonyára egyedinek számít a projektünk, mert nagyon sok külföldi magazin beszámolt róla. Amerikai, új-zélandi, ázsiai, európai magazinok, zenei portálok adtak hírt újításunkról.

 Le is védette ezt a művészeti találmányt?

 – Sajnos ezt nem lehet levédetni, mert algoritmusról van szó. A doboz egy posztamensen áll. A fa posztamens pedig maga a hangrezgető szerkezet, amelyen található egy rés, ami a lyukszalagok beolvasására szolgál. A szalagok pedig kör körösen vannak befűzve, ezáltal végtelenítve a lejátszást.

 A szerkezetet meg is lehet vásárolni?

 – Természetesen. A www.soundweaving.hu honlapon megtalálható a kurátor elérhetősége, s tőle meg lehet rendelni a találmányt.

 Milyen volt a hazai fogadtatása ennek az újításnak?

 – Először 2014-ben mutatkoztunk be ezzel a találmánnyal a Vienna Design Weeken. A MOME Laboratory szervezésében megvalósuló tárlat és installáció annak a kiállításnak volt a része, amelynek Magyarország volt a díszvendége. Ezt követte az installáció hazai debütálása. Akkor ennek még nem volt jelentős magyarországi visszhangja. Ám miután egy külföldi magazin írt róla, s azt átvette a magyar sajtó, már egyre többen érdeklődtek idehaza a találmányunk felől. Mivel hatalmas sikert értünk el, ezért a felkéréseknek csak 20%-át tudjuk elvállalni.

 Hogyan fogadta ezt a találmányt a nemzetközi művésztársadalom?

 – Örömmel. Folyamatosan kapjuk a gratulációkat, e-maileket, s számos felkérés érkezik hozzánk. Nemrég egy acapella kórus is felkeresett minket, hogy meg szeretnék énekelni a motívumainkat. Emellett az egyik színháztól, és több táncegyüttestől is érkeztek felkérések. Dolgozunk a fejlesztésen is. Ebben nagymértékben segít, hogy Bálint elnyert egy NKA-s zenei ösztöndíjat, én pedig egy iparművészeti ösztöndíjat. A továbbiakban más népek kultúráját is megvizsgáljuk, és hasonló elv és algoritmus alapján külön installációt készítünk. Elkezdtem más országok tájainak formavilágát is kutatni, és azt tapasztaltam, hogy számos geometrikus minta hasonlít a keresztszemes, magyar motívumokhoz. Ezekkel is szeretném gazdagabbá tenni a mintavilágot.

 A textilen kívül üveggel is foglalkozik?

 – Üvegtextillel egy belsőépítészeti munka kapcsán foglalkoztam. Akvárium üvegpultot hoztam létre, s a vízinövények és a víz hatására alkottam meg a textíliákat az üvegen belül.

 Textilművésznek mondja magát?

 – Inkább textiltervezőnek. Az egyetemen olyan szemlélet uralkodik, amely átjárhatóvá teszi a képzőművészeti határokat. Hiszen az életben is közösen kell projekteket létrehozni. Ha a művészek közösen dolgoznak, közösen gondolkodnak, akkor sokkal jobban fel tudják mutatni produktumaikat.

 Nem szeretném egész életemet a számítógép mellett tölteni

 Mikor döntötte el, hogy textiltervezéssel szeretne foglalkozni?

 – A Budai Rajziskola grafikus szakán végeztem. Így a MOME-ra is beadtam a jelentkezésemet grafikus és textil szakra. Végül választanom kellett. Azért döntöttem a textil mellett, mert nem szerettem volna az egész életemet számítógép előtt tölteni, s nagyon szeretem az anyagokat. Bár igaz, hogy ma már a mintatervezés is számítógéppel történik.

 Mennyire megbecsültek hazánkban a textilművészek?

 – Magyarországon bezártak a textilgyárak, s az új generáció tagjai minden lehetőséget megragadnak a megélhetésük érdekében. Ezért ösztöndíjakra pályáznak, külföldi tanulmányutakon vesznek részt. Emellett nyitnak az új médiumok felé. Ezt teszem én is. S azt látom, hogy a magyar társadalom nyitott az újításokra.

 Megrendelésre is készített textíliákat?

 – A Soundweaving kapcsán jelenleg az említett munkán, fejlesztéseken dolgozom, továbbá a Magyar Elektrográfiai Társaság tagjaként a képzőművészeti vonalon tevékenykedem.

 A Magyar Elektrográfiai Társaság tagjaként fénytextillel foglalkozik?

 – Nagyon érdekel a képzőművészet, s ezért sokat kísérletezem fotogrammokkal, képalkotási eljárásokkal. S ezekkel nyertem felvételt a társaságba. A szűrt és a textúra által kiadott fény összeadódásának folyamatát kontaktban rögzítettem, mert érdekel a manuális és a digitális világ összehangolása.

 

Medveczky Attila