vissza a főoldalra

 2015.04.24. 

Zsidózó zsidók, orosz ügynökök és köpönyegforgatók, azaz egy XXI. századi párt

Mondhatnánk, hogy megmondtuk. Sőt mondjuk is: két héttel ezelőtti vezércikkünkben megállapítottuk, hogy a Jobbik mögött már ott áll egy jelentős befektetői és politikacsináló csoport és bizony a Jobbik felfújható a Fidesz mellé.

Igaz, a mostani győzelemhez szerencse is kellett, de a veszély valós. André Goodfriend munkájának eredménye csak most látszik igazán. A Fidesz eljutott a mélypontra és annak ellenére, hogy messze a legszervezettebb párt Magyarországon és annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebb kormányát tudta felállítani, a bukás felé tart. Miért?

Ennek elsődleges oka a már említett André Goodfriend nevével fémjelezett, de valójában az amerikai külügyi gépezet által végrehajtott slankítás. A Fideszről leoperáltak egy jelentős gazdasági érdekcsoportot és pontosan nem lehet tudni, hogy a távozókon kívül még kiket talált el a 40 éves tapasztalattal rendelkező zavarkeltő gépezet. Miközben Kubával éppen összecsókolózik az újvilág, amolyan Brezsnyevi testvércsókkal, aközben itt Kelet-Európában háborút szervez.

Ennek a szervezésnek egy elenyésző, mondhatnók bagatell epizódja a Fidesz legyengítése, de minket magyarokat mégis rosszul érint. Na, nem elsősorban a Fidesz miatt, hanem azért mert a magyar politikai palettán nincs több működőképes és nemzetbiztonsági szempontból nem kockázatként kezelendő párt.

A Fidesz emberei pedig csak kapkodják a fejüket, keresik, sőt magukban meg is nevezik a hibásakat, miközben felfelé mutogatnak, és kissé talán túlzottan nagynak mutatott magabiztossággal kerülik az érdemi döntéseket. Mindenki kivár. Hogy pontosan mire, azt nem tudni. Egyrészt ugye nincs ugribugri, és ez helyes. A kormányt nem lehet megbuktatni, hacsak magát nem buktatja meg, de erre mégiscsak garancia Orbán Viktor. Orbán tekintélye kibírja a nehéz időket, sőt bizonyos értelemben meg is erősödhet.

Ehhez azonban a várakozás, a pontosan nem tudjuk mire várakozás, a csodafegyverbe vagy Godot-ba vetett hit helyett érdemes lenne megállni egy pillanatra és körülnézni. Először a konkurencia felé.

Mi is valójában a Jobbik? A Jobbik az, amiről G. Fodor olyan szerencsétlenül, vagy inkább ostobán megnyilatkozott a Fideszre mutatva. A Jobbik egy politikai termék, mely terméket a fogyasztó pillanatnyi állapotához, illetve a termék piacon elfoglalt helyéhez képest lehet alakítani.

Ezt a terméket 2006-ban csomagolták először, akkor írták rá rovásírással a szavatosságot, hogy lehetőleg senki se tudja elolvasni. Azóta számtalan csomagolóréteg került rá. Legutoljára turultalanították a címkét, és azt írták az aranyos kis vizsla feje mellé, hogy kormányváltó erő. A termék közepén a számtalan réteg műnyomott címke és átcsomagolásból megmaradt karton alatt ott penészedik, szaglik egy kis darab macesz. Az eredeti fejlesztés, melybe Bencsik Andrásék után közvetlenül Gyurcsányék, majd lényegesen nagyobb tőkével az oroszok szálltak be, ugyanis egy turulos papírba csomagolt kis darab macesz volt. Azóta sok más befektető is jelentkezett és évről évre újracsomagolják a rothadó maceszt. A legújabb befektető Simicska Lajos soha nem látott méretű reklámfelületeket is biztosít.

Ezt a Jobbik-terméket fogyasztja a kedves szavazó egyre nagyobb tömegben.

A termék plakátarcai visszaadják a tévéműsorokból megszokott arcéleket és így ismerősek, befogadhatóak a fogyasztó számára. Van egy mindig csodálkozó árufeltöltő – elnöki szerepben –, van egy langaléta hajlott hátú, amolyan belvárosi jogászarc mint rikkancs, van egy zavart lelkű izgága, akit a többiek vernek, de ő akkor is izgágáskodik, és van egy ostobácska párton belüli, no meg egy non-stop hápogó, a párton kívül, de a pártért erőszakoskodó nő. És még jó pár tömegarc. A háttérben ott szaladgál Pinocchio. Csakhogy Pinocchióéknál sok milliárd forint landol évente, mellyel eszük ágában sincs elszámolni és úgy látszik nem is nagyon akarja elszámoltatni őket senki.

Volt egy gyenge próbálkozás, hogy gyarapodó alapítványuk szerződéseit kikérik, meg hogy utánanéznek, hogy kitől, milyen külföldi hatalomtól kaptak pénzt és mennyit, de aztán a dolog hamvába holt. Ehelyett a jobbikos jelöltet tetoválásával akarták lejáratni.

Nem sikerült. Ugyanis a Jobbik valódi gyengesége nem az, hogy náci, nyilas, cigányellenes, vagy hogy több a zsidó benne, mint a néhai SZDSZ-ben, még csak nem is az, hogy gátlástalanul hazudnak, hogy egy orosz ügynök, egy volt KGB-s oszlopos tagja a pártnak – bár utóbbival azért jelentős szavazatvesztést lehetne okozni még ma is – hanem az, hogy semmi más, csak egy termék.

Márpedig egy termék eladásához tőke kell. És nehezen hihető, hogy nem lehet felgöngyölíteni, hogy mikor, milyen tőke érkezett a fejlesztésre, vagy hogy a mostani pénzeknek mi az útja. Újabb és újabb tőke nélkül a termék érdektelenné válik.

Vonának igaza van, a Jobbik egy XXI. századi párt. Méghozzá egy eldobható papírpárt. Ebből a papírpártból most kormánytényezőt akarnak nyomtatni, ami kormányra kerülve hetek alatt fecnikre szakad és elönti a szemét az országot. A középen maradt kis darab zöld maceszt pedig Szegedi Csanád elteszi emléknek, hogy kitaláltunk egy pártot, aztán mi lett belőle.

Két elbukott választás után még mindig a Fidesz kezében van az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb lehetősége. Most lehet ebből az országból valami életképes, fejlődő, boldog helyet csinálni, ahol jó lenni.

Erre most csak a Fidesz, tulajdonképpen Orbán Viktor képes, nyoma sincs másnak. De ott van ez a termékpárt, ami ha eléri a kritikus tömeget, akkor már leüthetetlen. Idejekorán kell kivonni a piacról a romlott maceszt. Ha kell közegészségügyi eljárás keretében. És azután vasárnapi boltbezárások helyett vissza lehet térni az érdemi alkotáshoz. Még időben.

Csorja Gergely