2015.08.07.

Féltékeny USA

Wolfgang Streeck volt kölni társadalomkutató Intézeti igazgató, egyetemi tanár, SPD tag a Vásárolt idő, avagy a demokratikus kapitalizmus elhalasztott válsága c. könyv szerzője azt állítja, hogy Németországot az USA-ból azért támadják olyan vehemensen, mert féltékenyek rá. A nyolcvanas években az amerikaiak gyakorlatilag felszámolták feldolgozó iparukat. Ennek a döntésüknek az „eredményeként” lecsúszott az amerikai középosztály, elértéktelenedtek az egykori ipari területek. Ma már nem áll másból az ország, mint pénzügyi szektorból.

Ebben a helyzetben egyáltalán nem lehet komolyan venni azokat, akik azt mondják, csinálják a németek is ugyanazt, amit ők: nyomjanak pénzt, növeljék az adósságaikat, és akkor minden jó lesz. A német pénzügyminisztérium szerint is őrültség lenne eljátszani ugyanazt, amivel az amerikaiak 2008 előtt majdnem a szakadékba lökték az egész világgazdaságot. A politikusok egy része azt mondja, azok a szerencsétlen görögök iszonyatosan el vannak adósodva, a németek meg tele vannak pénzzel. Persze, ilyenkor a konkrét összegeket nem teszik hozzá. Csak azt sulykolják, hogy a németek kegyetlenek, és nem elég, hogy azok, de még buták is, hiszen tudniuk kellene, hogy a pénzt nem kapják vissza. Nem tudok mást mondani. Ha politikus lennék, nyilván azt kellene mondanom, hogy tudom ám a megoldást, ezt fogjuk csinálni, és mindenki boldog lesz. Most az történik, amit a nemzetközi kapcsolatok elméletében túlterjeszkedésről beszélnek, és amire Amerika jó példa. Amikor egy politikai alakulat túl sok problémát vállal fel, és túlságosan belemegy más területek ügyeibe. Egy ilyen politika miatt szét tud esni egy egész állam. És könnyen lehet, hogy az Európai Unió már át is lépte azt a bizonyos határt, a problémái pedig már megoldhatatlanok. De persze az uniós intézményekben ezt még mindig nem akarják észrevenni: Martin Schulz EP-elnök például nemrég Albániában tárgyalt az albánok EU-tagságáról. Sőt még az is szóba került, hogy az eurózóna tagjai is lehetnek. Ez őrület.

Sz.