|
 2015.08.14.
Nemzetközi képzőművészeti
tábor a Mezőségen
Ki hitte volna,
hogy a tavaly nyári, egy-két szóbani előtervezgetésnek ilyen
jól véleményezett megvalósulása lesz az idén? Festőművészek
tábora – előbb csak fogalomnak tűnt és lám most, hogy utána
vagyunk a rendezvénynek, áradozunk a pozitív élményektől.
Első ízben szervezett ilyet a Nagysármási Református Egyházközség
a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületével karöltve, és ez
magán hordozta az első jó benyomás keltésének bélyegét. A
szervezők is, a táborozók is kitettek magukért, és így a végén
mindkét fél elégedettségét fejezte ki. Jó a visszhang azoktól,
akik cselekvően vettek részt a táborban, és azoktól is, akik
a tíz nap alatt elkészült alkotások kiállítására látogatóba
jöttek el.
Összesen tizenhét
profi és amatőr művész jött el a táborba július 10. és 19.
között: Budapestről, Kisinyovból, Marosvásárhelyről,
Kolozsvárról, Tordáról, Szászrégenből, Medgyesről, Szebenből
és Libánfalváról.
Nagysármás az
erdélyi Mezőség közepén fekszik, dimbes-dombos, árkos-bokros,
néhol erdős, de inkább kies, szegényes, parasztos és éppen
ezért olyan idillikus környezetének világa. Ezt fedezte fel a
művészi alkotó lélek és ebből ragadta ki vászonra
ecsetelendő témáját. Szemünk előtt vált felismerhetővé, a
csodálatos művészi tehetség által, környezetünk festett valósága
– a művészi rálátás fény- és színszűrőjén keresztül.
Eszembe jut a 8.
Zsoltárból a rácsodálkozni tudás és Isten csodálatos alkotásának
méltatása, amit kevés ember tud megtenni. A művész ezt teszi:
rácsodálkozik Isten teremtett szép világára és aztán méltatásképpen
vászonra helyezi egy darabját az isteni alkotásnak. Ezért
mondhattuk el műveik láttán, hogy „isteni”.
A gyermekek nagy
örömére, szerveztünk velük töltendő időt is, amikor kipróbálhatták
tehetségüket neves tanárok útmutatása alatt. Volt közülük
olyan, aki már nem is akart elszakadni a táborozóktól és
mindennap benevezett egy-egy „műalkotás” elkészítésére.
A gyorsan tovatűnő
tíz nap alatt, mi csak testi táplálékot adtunk csupán. A tábor
tagjai lélekben gazdagítót, megújulást hagytak reánk. Ezek
által összeforrott a lelkünk. Hiányozni fognak. Keressük a
kertben, a lombos fák alatt, a rögtönzött műteremben. Várjuk
haza a tájakról, ahova idillt meríteni mentek. Hiába: a tábor
véget ért. Találkozunk azonban mindennap ott, ahol ránk
hagyott munkáikra tekinthetünk. Ilyenkor felvillan egy-egy
kedves arc, és mi mosolygunk ismételgetve: mily jó és szép
volt együtt lenni!
De minden érzelgősséget
félre téve, őszintén mondható el, hogy a táboroztatás elérte
célját: a határtalan összefogás, a barátság, az együtt
munkálkodás, az egymástól való tanulás, a gyarapodás, a művészet
felkarolása, a személyes kibontakozás, a térnyitás, hogy
sokat tehessenek az érvényesülés érdekében értékeket nem
becsülő világunkban.
Magyarországról
Bottyán Marianna jött el. Mindenkit lenyűgözött realisztikus,
minden képzelgést kizáró, valósághű ecsetvonásaival. Kitűnő
portréfestő is ugyanakkor. Ezúton is köszönöm neki az együttlét
örömét és a ránk hagyott drága emléket!
Sok írni valóm
lenne még, ha végig mennék a táborozók névsorán, de legyen
a jellemzésem és megítélésem nagyon rövid: a minden jó érzés,
a fegyelmezettség, a hivatástudat, a tehetség érvényesítésének
keretei között zajlott a táborozási időszak. Szeretnénk
minduntalan viszontlátni azokat, akik kitüntettek jelenlétükkel
és „képet alkottak” rólunk.
Emlékezetes marad
a tábor fináléja, az alaposan előkészített kiállítás,
amelyen Muresan Vasile tanár úr minden művészt bemutatott munkáival
együtt a jelenlévőknek, a médiának. A Kolozsvári Magyar
Opera meghívottjai még ékesebbé tetőzték az eseménysorozatot,
amely ezek után szeretetvendégséggel zárult.
Támogatóink:
Emberi Erőforrás Minisztériuma, Maros Megyei Tanács, ifjú
Serkédi Kálmán.
Balázs Lajos
nagysármási református lelkész
|
