2015.08.21.

Fizessenek

Kofi Annan ENSZ-főtitkár és több befolyásos európai politikus is óva intette az USA adminisztrációt, hogy kiterjessze terrorellenes háborúját a Perzsa-öböl térségére. Mivel az amerikai kormányzatnak egy stabilnak és eltökéltnek tűnő szövetségese már volt a Nagy-Britanniát vezető Tony Blair személyében, Bushról leperegtek az érvek, amelyek Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését követő kockázatok és a többi célba vett állam elleni hadviselés negatív következményeiről szóltak.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió egyértelműen meggondolatlannak nevezte az iraki beavatkozást, Amerika, Bush elnöksége idején vállalkozott a közel-keleti „rendteremtésre”, s ennek a teljesen elhibázott tervnek az árát végül Európának kell megfizetnie.

Azt, amit ma (helytelenül) „modern népvándorlásnak” nevezünk, az amerikaiak két háborújának és az ún. arab tavasz teljes kisiklásának köszönhetjük. Demokráciát nem lehet exportálni. Az ifjabb Bush-féle Amerika mindkét esetben fegyverrel akart demokráciát csinálni ott, ahol ennek a feltételei nem voltak adottak – állapítja meg Aczél Endre egyébként helyesen, és egyetlenként a másik oldalról, a pusztító liberálfasiszta eszmék rabjainak táborából, ahol az élni és élni hagyni helyett a virtigli fasiszta gyakorlatot követve kirekesztenek, üldöznek minden másként gondolkodót. Minden megtérés örömteli, csak azt fájlalom, hogy még most is csupán részleges. Azt sugallja, mintha akár a háborúk akár az arab tavasz elnevezésű akció elsülhetett volna jól is. Ezzel szemben az az igazság, hogy e gondolat születése pillanatában már több mint bűn, hiba volt. Ezért nem lehet a dolgot magát ad acta tenni.

Az Amerika által felbolygatott térségben extrémista csoportok közt zajlik fegyveres harc, és egyikük majd kormányra kerül. Akkor az illegális bevándorlás mértéke a mainak sokszorosára nő, s menekültek százezrei helyett tízmilliói fogják ostromolni Európa határait.

Itt volna az ideje megvizsgálni, a „gonosz tengelye” díj kiosztásakor hova kerüljön az aranyérem.

Az nem személyes pech, hogy éppen Bush idejére esett a Közel-Kelet végleges, de legalábbis gyökeres megváltoztatásáról szóló terv végrehajtása. Általános gyanú, hogy a mai helyzet közvetlen kiváltó oka nagyon is prózai: olajérdekeltségek céljainak érdekében döntötték meg az érintett országok kormányait. A gyanú megalapozottságát egy pártatlan nemzetközi bíróságnak ki kellene vizsgálnia, hogy a hivatalban lévő és a háborút megindító elnök alatti rezsim vagy valamely óriáscég, esetleg mindkettő anyagi felelőssége megáll-e az ügyben. A kereskedelemben a monopolhelyzettel való visszaélés szankcionálható. És a fegyveres hatalommal való visszaélés? Valahogy véget kellene vetni annak az amerikai és izraeli gyakorlatnak, hogy bármikor fellépjenek olyan általuk vélt, hamis adatokkal alátámasztott lehetséges fenyegetésekkel szemben, amelyek nem létezőek, vagy az adott pillanatban még ki sem alakultak.

czyla