vissza a főoldalra

 

 

 2015.08.21. 

Magyarország „bezzeg országgá” vált

A versenyképes gazdaság feltételei

Minden támogatás adott ahhoz, hogy olyan fejlesztési rendszer működjön Magyarországon, amely 2020-ig a régió legversenyképesebb gazdaságává teszi az országot – közölte szerkesztőségünkkel Csepreghy Nándor, akit arról is kérdeztünk, hogy mennyi magyar beruházást vizsgál az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala.

 Mivel támasztja alá azt a kijelentését, hogy az Európai Parlament elismeri a kormány elmúlt öt évben tett fejlesztési erőfeszítéseit? Hiszen eddig a magyar kormányról nem sok jót mondtak az EP – a néppárton kívüli – képviselői.

 – Valóban nagyon sok vita zajlott az elmúlt években a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Az Európai Parlamenten belül is számtalan ilyen vitát láthattunk. Ezeknek a vitáknak mindig megvolt a maguk célja. Tehát parttalan, cél nélküli vitákat nem folytatott a kormány. A viták eredményessége igazolható. Így azzal is, hogy az európai uniós források a 2007–2013-as időszakhoz képest jelentősen nőttek, könnyebbek lettek hazánk javára a felhasználási szabályok. Azt a kijelentést, hogy az Európai Bizottság és az EP is elismeri a kormány fejlesztési erőfeszítését, arra alapozzuk, hogy egy olyan bizottsági meghallgatást tartottak, ahol lényegében arról volt szó: van-e értelme és indokoltsága annak, hogy a bizottság a kohéziós források megóvása mellé álljon, és olyan álláspontot képviseljen, amit az EU nettó befizetői, tehát gazdagabb tagállamai nagyon sokszor megkérdőjeleznek. A kérdés tehát az volt, hogy folytatódjon-e 2020 után a kohéziós politika. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága két olyan államot – Lengyelországot és Magyarországot – hívott meg július 14-ére, melyek úgy érveltek, hogy igenis van értelme a kohéziós politika folytatásának. Azért hívták meg ezt a két államot, mert a bizottság is azt látja, hogy náluk van lehetőség arra, hogy teljes egészében felhasználják a dedikált európai uniós forrásokat. A felhasználás mineműsége, tehát tartalmi kérdései a gazdagabb uniós államokat is meggyőzhetik arról, hogy folytassák ezt a politikát. Az adatok világosan kimutatják minden olyan fejlesztésről, amit ebben a régióban költenek el német, francia vagy brit adófizetők pénzéből, hogy egy eurónyi beruházás két eurós megrendelést eredményez a gazdagabb országok számára. Akár úgy, hogy ezen országok cégei közvetlenül részt vesznek a különböző fejlesztések kivitelezésében, akár úgy, hogy a kivitelezésekhez ezekből az államokból származó gépeket vásárolnak. Emellett a fejlesztési források növekedése által emelkedik az életszínvonal, több elkölthető pénz marad a lakosok zsebében, s a régi uniós ország termékét vásárolják meg.

 2004 után több ország is csatlakozott az EU-hoz. Miért éppen minket és a lengyeleket kértek föl a téma fő előadójának?

 – A kohéziós alapok felhasználásában alapvetően a 2004 után csatlakozott államok érintettek. Nem kizárólagosan, de zömében ezek az országok fizetnek be kevesebb tagdíjat az EU közös kasszájába, mint amennyit a fejlesztési támogatások jogcímén ki tudnak venni belőle. Az Európai Bizottság sem kérdőjelezi meg, hogy Magyarország és Lengyelország jól használja föl az uniós forrásokat. Az elmúlt időszakban Lengyelország számított „éltanulónak”, 2010 előtt „bezzeg ország” volt a régióban, s minden más állam próbálta utolérni. Magyarország azóta felzárkózott, és szintén „bezzeg országgá” vált, ahol nem vesznek el a források, és egyre nagyobb hatékonysággal használja föl azokat. Tehát elvégeztük az elmúlt öt év „házi feladatát”. S amikor nem politikai diskurzus szól Magyarországról, hanem szakmai szempontok alapján keresnek példát az EU vezető grémiumai, akkor hazánk az elsők körébe tartozik.

 Mondja ezt ön, de az ellenzék szerint rosszul használtuk föl az EU-s forrásokat.

 – Ez nem meglepő, hiszen, ha az ellenzék elismerné a kormány munkáját, akkor azzal feladná politikai ambícióit. Nem az ellenzéket akarjuk arról meggyőzni, hogy eredményesek a hazai fejlesztések. Számunkra a visszaigazolást a vállalkozói szektor elégedettsége jelenti, az, hogy mennyi pénz marad a lakosságnál, és természetesen a 2014-es választási győzelem.

 Ha már az ellenzéket említette, a Demokratikus Koalíció arról számolt be, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) bejelentésükre „hivatalos nyomozást indított a miniszterelnök vejének ügyeiben”. Felidézték, hogy Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke és európai parlamenti képviselője még februárban fordult az OLAF-hoz az Orbán Viktor veje által vezetett Elios Zrt. „korrupciógyanús, milliárdos közvilágítás-fejlesztési ügyei miatt”. Esetünkben politikai lejáratásról lehet szó?

 – Az Európai Bizottság illetékes szervezete ebben az ügyben hivatalosan még nem kereste meg a kormányt. Ha ezt megteszi, akkor a kormány minden adatot kiad az OLAF-nak. Bízunk benne, hogy ez egy szigorúan tényeken alapuló vizsgálat lesz. Amennyiben nyílt eljárás keretében egy cég bármilyen munkát elnyert, azt jogosultak vizsgálni az arra hivatott szervek. Ha a munka minősége igazolt, s minden megrendelő elégedett a beruházással, ráadásul az életfeltételek is javulnak a fejlesztés által, akkor nem lehet ok panaszra. Gondoljunk bele, hogy 2010 előtt a fejlesztések színterei főleg nagyvárosok voltak, s csak utána került sor a vidék Magyarországának felzárkóztatására. Az ellenzék valószínűleg a miniszterelnököt akarja ezzel a kijelentésével lejáratni. Kiemelendő, hogy ugyanolyan feltételek mellett bírálták el az Elios Zrt. pályázatait, mint bárki másét. Amennyiben az OLAF vizsgálódna, azt állapíthatja meg, hogy minden törvényes volt. Arról bezzeg nem beszél az ellenzék, hogy számos, a szocialisták által 2007-ben beígért fejlesztés nem valósult meg.

 Mennyi hazai konkrét kivitelezést vizsgált nálunk az OLAF?

 – 2007-től összesen 18 vizsgálatot folytattak le. Ez azért lényeges, mert az előző fejlesztési ciklusban 70 ezer pályázat valósult meg. Két százalék alatt van a szabálytalanul vagy hatékonyságot nem igazoló módon történt forrásfelhasználás Magyarországon. Ami nagyon jó arány. Azt várom el, hogy akik vehemensen próbálnak vállalkozókat vagy politikusokat besározni, majd a vizsgálatok végén, minden lehetséges fórumon kérjenek is bocsánatot tőlük.

 

Medveczky Attila