|
 2015.12.11.
A szép paraszti
élet emléke továbbra is bennem él
Célunk az egykori kisbirtokos parasztgazdaságok eszköztárának
minél teljesebb bemutatása
Új épülettel
gazdagodott a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum.
A múzeum küldetéséről, finanszírozásáról és a látnivalókról
az alapító Hajdu Ráfis János nyilatkozott, aki elmondta, hogy
kezdetben főleg a Bükk-hegység falvaiban talált az államosítást
többféle formában átvészelt öreg gépeket. Ennek a gyűjtésnek
az 1980-as években még sok ellenzője, kerékkötője volt,
mondván mi közük nekik ezekhez a „kulák” gépekhez.
Miért döntött a múzeum létrehozása mellett?
– Kissé vissza kell térni az 1945 előtti időkhöz.
Mint a Mezőgazdasági Gépmúzeum létrehozója és alapítója
elmondom, hogy 1930-ban Mezőkövesden születtem kisbirtokos
parasztcsaládban. Szüleim korán meghaltak, én a család
tagjaival gazdaságunkban dolgoztam a tsz-be kényszerítésig. Erősen
kötődtem a földműves munkákhoz. 1946–48 telén, aranykalászos
gazdaképző iskolát végeztem. Önállóan gazdálkodó
kisbirtokos szerettem volna lenni, de az 1949-ben bekövetkezett
kommunista hatalomátvétel, más irányt szabott életemnek.
Tszcs-ben dolgozni nem kívántam, így átképzéssel motorszerelő
szakmunkás lettem. Ebben a szakmában dolgoztam közel 30 évet.
A régi, számomra szép paraszti élet emléke továbbra is
bennem élt. Az 1960-as években megkezdtem összegyűjteni családunkban,
rokonságunkban megmaradt egykori mezőgazdasági eszközöket,
lovas kocsit, ekét, boronát, vetőgépet, szelelőrostát,
konkolyozót, és még folytathatnám a sort. 1968-ban, egy
szoba-konyha-kamrás, búbos kemencés kis matyó házat építettem,
amit gyermekkoromban létező bútorokkal, háztartatási eszközökkel
és egyéb néprajzi tárgyakkal rendeztem be. Ebben a tevékenységemben
a feleségem is nagyban segített, támogatott. Idős
parasztembereket kerestem fel és adatokat gyűjtöttem a mezőkövesdi
parasztság 1945 előtti életéről. Nagyon érdekelt a gépi
technika elterjedésének világa itteni kisparaszti társadalmunkban.
Név szerint gyűjtöttem ki a gépes vállalkozó családokat.
Ezek szerint 1949-től Mezőkövesden 42 bércséplős gazda gépeit
államosították, és tíznél több olajütős és terménydarálós
vállalkozást szüntettek meg. Mezőkövesden közel 100 család
tulajdonában volt motoros erőgép, mivel csak 1942-től lett itt
220 voltos váltóáram. Ezért a stabil motorok itt nagyon
elterjedtek voltak mindenféle műhelyberendezések, továbbá darálók,
olajütők, a két hengermalom és egyebek meghajtására. Ezek
benzin, petróleum, nyersolaj, fa vagy faszéntüzelésű szívógázmotorok
voltak. Ebből a nagyszámú gépanyagból az államosítás után
mindössze 4 db, mára már 100 évesnél idősebb stabil motor,
illetve volt tulajdonosa és a téesz jóvoltából egy 1934-ben
gyártott USA Casse traktor maradt meg. Idővel sikerült két
nagy teljesítményű kőjáratú terménydarálót is
megmentenem. Cséplőgépekből, olajütő berendezésekből nem
maradt itt meg egy sem. Ilyen nagy gépes környezet és a cséplőgépes,
hengermalmos anyai nagyapám emléke késztetett arra, hogy
motorikus erőgépeket gyűjtsek. Ennek eredményeként múzeumalapítási
célból 1979-ben 50 stabil és lokomobil (vontatható) veterán gépet,
500 különböző díszes kovácsmunkát és egyéb mezőgazdasági
gépet és eszközt ajánlottam fel feleségemmel állami
tulajdonba, térítés nélkül. A kikötésünk az volt, hogy a
gyűjteményt Mezőkövesden fejlesszék tovább, és én és
feleségem ebben részt vehessünk. Így nyílt meg 1979. aug. 4-én,
a saját szülői örökségű portán a Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Múzeumok kezelésében a Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye
című kiállítás. Múzeumi szervezetbe kerülve a gyűjtőmunkám
nagy lendületet vett. Kezdetben főleg a Bükk hegység falvaiban
találtam, az államosítást többféle formában átvészelt öreg
gépeket. Ennek a gyűjtésnek az 1980-as években még sok ellenzője,
kerékkötője volt, mondván mi közünk nekünk ezekhez a „kulák”
gépekhez, de esetenként mindig akadtak magasabb szintű támogatóink
is. Így sikerült a múzeum kiépítéséhez a szomszédos két
paraszti udvart megvásárolni, majd kisebb hazai és több külföldi
támogatás mellett a mai múzeumot kiépíteni. A gyűjtemény múzeummá
nyilvánítása 1993. május 7-én ünnepélyes keretek között történt
meg. Ekkorra épült ki a múzeum első telkén három nagy kiállítóépület
az iroda, a műhely, a vizesblokk, udvarán pedig a régi ólas
kert épületei. A szomszédos második udvaron 1993–2001-ig épült
ki a kovácsműhely, jéggyártó kiállító, a szénapajta, vendégpihenő
matyó kis ház, több tároló és kiállító szín és végül
a konferenciák és időszakos kiállítások céljára a Matyó
Gazdaház. 1999-ben a múzeum baráti köre és Tállai András
polgármesterünk közreműködésével, létrejött a Mezőgazdasági
Gépmúzeumért Kh. Alapítvány, amely idővel megvásárolta a
szomszédos két paraszti udvart. Az egyik portán mára kiállító
épületek sora épült fel, a másik porta tároló helyként
hasznosul.
Mi mindennel találkozhat a látogató?
– Ezt még felsorolni is hosszú. Az úgynevezett ólas
kert mondhatni, hogy Mezőkövesd egykori parasztságának eredeti
gazdasági udvarrésze. Tüzelős ól (istálló), lóhíves,
hidas (lábon álló sertésól), magház, félszer, kocsiszín
teljes berendezéssel és gémeskúttal. A Lokomobil erőgép kiállítás
keretében nagyméretű, vontatható, benzines, nyersolaj és szívógáz
üzemű erőgépek, továbbá gőzlokomobil cséplőgépek láthatók.
Gyártási évük 1898–1933 között van. 42 db. A kisebb
lokomobil erőgépek száma 18. Az erőgép kiállításon vízi
erőgépek láthatók. Így felülcsapott vízkerék, Bánki és
Francis vízturbina. A cséplőgép kiállítás a következő. Mi
is látható itt: A kézi hajtású cséplőgépektől a nagy
teljesítményű traktorhajtású cséplőgépekig. Érdekes a
lovas járgány kiállítás. Ezek a járgányok voltak az 1800-as
évek végének legelterjedtebb erőgépei. Egy másik teremben látható
a kovácsműhely és a népi kovácsmesterség termékeit bemutató
kiállítás. Darabszáma több száz. Az elektromos aggregátor
kiállításon belül 10 darab nagy teljesítményű áramfejlesztő
látható. 50 darab traktort is kiállítottunk. Ezek mellett
kisebb kiállítások: a kenderfeldolgozás eszközei vashengeres
és bunkós kendertörővel. A bognárművesség eszközei
faesztergával és különböző famegmunkáló gépekkel. A szőlőfeldolgozás
eszközei 12 arab szőlőpréssel. Kékfestő műhely. Háborús
relikviák kiállítása. (1951–53-ig tényleges katonaként tűzszerész
voltam.) Vendégpihenő épület népművészeti tárgyai: matyó
festett bútorok, fafaragások, fazekasmunkák és festmények kiállítása.
Mezőgazdasági eszközgyűjteményünkben lovas kocsik, ökrös
szekerek, lóvontatású szánok vannak. Ekék, boronák, vetőgépek
szecskavágók.
Mi a múzeum küldetése?
– A múzeum célja elsősorban az egykori kisbirtokos
parasztgazdaságok eszköztárának minél teljesebb bemutatása,
a paraszt ősök emlékeinek megőrzése. Emellett a kisbirtokos
parasztság törekvése a gépi technika alkalmazására. Az
egykori magyar mezőgazdasági gépgyártás eredményeinek
bemutatása; Magyarországon a motorikus erőgépek gyártásának
elindulása és kiteljesedésének bemutatása, a stabil motoroktól
a vontatott majd az önjáró traktor erőgépekig. Továbbá mezőkövesdi
egykori nagyszámú bércséplős, olajütős, és terménydarálós,
parasztságból kinőtt vállalkozók emlékeinek őrzése és a népi
kovácsmesterek díszítő formáinak továbbéltetése.
Egy ilyen unikális intézmény milyen finanszírozásban
részesül?
– Múzeumunk 2013. január 1-jétől Mezőkövesd Város
Önkormányzatának kezelésében van. Fenntartásában és működtetésében
nagy szerepe van a Mezőgazdasági Gépmúzeumért Kh. Alapítványnak.
Ez a múzeum kezdetektől fogva sok támogatást kapott a város
lakóitól, ipari üzemeitől, majd a mai vállalkozóktól, továbbá
az ország különböző részein élő gépszerető emberektől
és a korábban külföldre szakadt magyaroktól. Ez a támogatás
jóval több volt, mint amit a hivatalos szervek korábban nyújtottak.
Jelenleg jelentős fejlesztések vannak múzeumunkban állami támogatásból
kiállító épületek építésére és a kiállítások színvonalának
növelésére. Így került sor november 10-én, egy újonnan épült
300 m2
kiállító épület átadására, melyet Hoppál Péter kulturális
államtitkár és dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd polgármestere
adott át számunkra.
Medveczky Attila
|
