vissza a főoldalra

 2015.12.11. 

Jean-Claude Juncker

Emlékeznek még Juncker úr megválasztására? Nem? Hát ez nem is csoda, mert nem történt meg. Akkor hogy lett a bizottság elnöke? Úgy, hogy még a választások előtt a nagy pártok megállapodtak a posztok elosztásáról, mert Angela Merkel azt mondta, hogy ő Jean-Claude Junckert szeretné látni az Európai Bizottság elnöki székében. Ez egyenes beszéd, csak talán túlzás „demokratikus választójog érvényesüléseként” bemutatni a kancellár kívánságát.

A bizottság elnökének kinevezésére a javaslattételi jogot az Európai Unió Tanácsa hatáskörébe utalták, a parlamentnek ebben a kérdésben vétójogot adtak. Így történhetett, hogy tulajdonképpen Jean-Claude Juncker neve semmilyen szavazócédulán nem szerepelt, tehát nem is lehetett szavazni rá. Juncker úr, mondják, akik ismerik, egy-két húzását a nagyközönség is élvezhette, eredeti figura. „Mi elhatározunk valamit, aztán bevisszük a köztudatba és kivárunk egy ideig, mi történik. Ha ezután nincs nagy kiabálás és nincsenek felkelések, mert legtöbben nem is értik meg, amit elhatároztunk, akkor tovább megyünk lépésről lépésre addig, ameddig már nincs visszaút” – árulta el ars poeticáját a Der Spiegel magazinnak még 1999-ben. Személy szerint díjazom, hogy legalább nem akarja beadni a maszlagot olvasóinak a népről mint a demokrácia fundamentumáról, hanem helyette kerek perec az elitek körébe utalja a fontos kérdésekről való döntés jogát.

Demokrácia helyett plutokrácia.

Junckerről azt terjesztik, alkoholfüggő. Ebben nem vagyok biztos, hogy okkal. Laza viselkedése szolgálhatja azt a célt is, hogy inkább erről beszéljenek mint arról a Luxembourgban megesett titkosszolgálati fiaskóról, mely a 80-as évekbeli vagy 20 terrortámadás felderítésével kapcsolatos.

Cz.