vissza a főoldalra

 

 

 2015.12.18. 

Aki beperelte a román polgármester

A kisebbségi jogok megsértésére hívom fel a közvélemény figyelmét

Fancsali Ernő beperelte Emil Boc városvezetőt, valamint a teljes kolozsvári képviselő-testületet, mivel azok elutasították az Erdély autonómiáját hirdető óriásplakát kitételét.

 Kezdjük az előzményekkel.

 – A nyár közepén szerettem volna Kolozsvár határában felállítani egy óriásplakátot, melyen magyar, német és román nyelven ez olvasható: „Autonómiát Erdélynek!” A plakátfelállításhoz gyűjtést szerveztem, amire össze is jött a megfelelő összeg. Amikor ki szerettem volna helyezni az óriásplakátot, akkor a hirdető cég, azt közölte velem, hogy ezzel a szöveggel a polgármesteri hivatal engedélye nélkül nem teheti ki a plakátot. Ezért engedélyt kértem Kolozsvár polgármesterétől, aki elutasította ezt. Türelmes ember vagyok, ezért még egyszer benyújtottam a kérést, de ugyanazt a választ kaptam. Ezért döntöttem a per mellett. A bíróság december 16-ára írta ki az első tárgyalást.

 Mire hivatkozott a polgármester az elutasító levélben?

 – Arra, hogy a román alkotmány értelmében sem az etnikai autonómiát támogató felhívásokat, illetve sovén, rasszista üzeneteket nem lehet semmilyen formában publikálni, no meg arra is, hogy maga az autonómia alkotmányellenes. Azzal az érvvel támadtam meg Emil Bocot, hogy én az Erdélyi közigazgatási és gazdasági autonómiáját támogatom, s ennek megfelelően az óriásplakáton is erre vonatkozó információk szerepeltek volna. Tehát etnikai autonómia nem szerepelt volna a plakáton, és a polgármesternek címzett levelemben sem írtam erről a forgalomról. Ráadásul a román alkotmány szerint nem alkotmányellenes az autonómia. Már csak azért sem, mert a regionális szintről semmit sem ír az alkotmány.

 Ebből arra is következtethetünk, hogy az önkormányzat nem illetékes alkotmányossági kérdésekben véleményt nyilvánítani?

 – Pontosan. De ha esetleg véleményt nyilvánít is, akkor sem tanácsos az alkotmány szellemiségével és szövegével szembe menve rossz választ adni.

 A kolozsvári képviselő-testületben nem csak románok ülnek. A magyar tagok hogyan viszonyultak a kezdeményezéséhez?

 – Tudni kell, hogy az óriásplakát ügye személyes akcióm volt, amit az Erdélyi Magyar Néppárt vezetősége is támogatott. Az önkormányzat magyar tagjai máig nem is nyilatkoztak a kérdéssel kapcsolatban. Nem is érdeklődtek az óriásplakát ügyében. Nem csak a polgármestert, hanem az egész testületet bepereltem.

 Csak azért, mert hallgattak a magyar képviselők?  

– A fő ok: a válaszlevelet a polgármester írta alá az önkormányzat pecsétjével. Ez egy jogi „bukfenc”, mert akkor az egész képviselő-testületnek is alá kellett volna írni a nekem címzett leveleket.

 Mit tudhatunk, az ön által megfogalmazott petícióról?

 – Több mint egy hónappal ezelőtt írtam meg ezt a dokumentumot, melynek szövege alapvetően Erdély autonómiájáról szól. S kimondja azt is, hogy nem tartjuk alkotmányellenesnek az autonómiát. Népszavazást szeretnénk kezdeményezni, hogy megtudjuk, mennyien támogatják az erdélyi autonómiatörekvéseket. De mivel egyelőre népszavazást nem írhatunk ki, ezért ez egy „népszámlálásnak”, egy számbavételnek is felfogható. Az aláíróíveket benyújtjuk a bíróságnak is, hogy lássák, hogy ez nem egy olyan ügy, ami csupán egy-két ember „lázálma”, hanem több ezer magyar által támogatott jelentős téma. Eddig 3700-an írták alá a petíciót. A dokumentum nyomásgyakorló eszközként is előremozdíthatja az óriásplakát ügyét. Arra számítottunk, hogy februárban lesz a tárgyalás, és addig még több aláírást tudunk gyűjteni, de meglepően korai időpontot kaptunk a bíróságtól. Elvileg az ilyen ügyek „egyfordulósok”.

 Ha bárki javára dönt a bíróság decemberben, azt meg lehet fellebbezni?

 – Nyilván lehet fellebbezéssel élni, de mi azt gyanítjuk, hogy azt mondja ki a bíróság, hogy vagy én nem perelhetem be a polgármestert és a testületet. Tehát az illetékességemet kérdőjelezik majd meg.

 Ha a bíróság viszont azt látja, hogy valaki nem illetékes perelni, akkor miért fogadták be az ügyet?

 – A román bírósági jogrend különbözik a magyarországitól. Nálunk arra is van példa, hogy meghozzák az ítéletet, és abban leszögezik, hogy nem illetékes az illető, vagy meghoznak egy pozitív ítéletet a személy kapcsán, a fellebbezés után pedig kimondják, hogy a felperes nem is perelhetett volna.

 Térjünk rá az előválasztásra. Marosvásárhelyen a magyar pártok belátták, hogy együttműködve erősebbek lehetnek. Kolozsváron viszont a magyarok lélekszáma nem éri el a 20%-ot. Érdemes a kincses városban előválasztást tartani?

 – Kolozsváron 54 ezer magyar él, és körülbelül 42 ezer rendelkezik szavazójoggal. Mi itt nem a polgármesterségért küzdünk, hanem azért, hogy minél erősebb legyen az önkormányzati képviseletünk, és ehhez szükséges egy előválasztással létrehozott közös lista. Az elmúlt években külön indultak a pártok, az RMDSZ folyamatosan gyengült, 16 ezren szavaztak rá legutóbb.

 Az alpolgármester viszont RMDSZ-es.

 – Ez egy alku eredménye miatt történt. Viszont az alpolgármesternek kevés a hatásköre. Ahogy nálunk mondani szokás: „meg kell kérni a liba árát”. Ez nem történt meg. Az RMDSZ-esek a magyarság ügyével foglalkozó kérdésekből keveset vállaltak fel. Ezért a kolozsvári magyarok egyre inkább elfordultak ettől a párttól, és kevesebben is mennek el szavazni. A közös lista azért lenne jó, hogy az itt élő magyarok határozzák meg, kik képviseljék őket, és ne a pártok. Tehát a kolozsvári magyarság saját kebeléből választja ki a leendő jelölteket – akár civileket is –, akik közt így a preferenciák szerint mindenféle irány képviselője helyet kaphat.

 

Medveczky Attila