|
 2015.12.18.
Gerevich Aladár
nyomában
Kiváló szörfözőnk, Gádorfalvi Áron a hatodik olimpiára készül
Sporttörténelmi
tettre készül, hatodik olimpiája előtt áll, amellyel olyan
hatalmas sportlegendákkal került egy lapra, mint például a hétszeres
olimpiai bajnok Gerevich Aladár. Eredményeit, nagyszerű teljesítményét
mégis alig-alig emlegetik. Bár olimpiát nem nyert, ám legalább
akkora tett, hogy negyed százada életben tart egy sportágat
Magyarországon – lényegében egyedül. Mégpedig egy olyan
sportágat, amelyhez hiányzik az egyik legfontosabb kellék, a
tengerpart.
Sportrovatunk
eheti vendége a közelmúltban újból
olimpiai kvótát szerzett szörföző, Gádorfalvi Áron, aki
megkeresésünkre olimpiai céljai mellett a szörfözés hazai
helyzetéről és a sportág jövőbeni lehetőségeiről is beszélt.
–
Szívből gratulálunk az újabb kvótaszerzéséhez! Tudja, hogy
ezzel hatalmas sportelődök nyomába szegődött?
– Igen, nemrégiben
valaki említette, hogy a világ egykori legjobb vívója,
Gerevich Aladár is hat olimpián vett részt. Megtisztelő, hogy
olyan sportnagysággal emlegetnek egy lapon, mint a hétszeres
olimpiai bajnok egykori vívó. Ez további motivációt is jelent
számomra ahhoz, hogy jövőre Rióban minél jobban próbáljak
majd teljesíteni.
– Mennyire volt
nehéz megszerezni a kvótát?
– Az igazi nehézséget
ezúttal elsősorban a rendkívüli időjárás jelentette. A
kvalifikációs versenyt Ománban rendezték, ahol nagyon meleg
volt az idő. Ebben a sportágban persze nem ritkaság, hogy
melegben kell versenyezni, de ez most az átlagost és a könnyen
elviselhetőt jócskán meghaladta. Szerencsére sikerült kvótaszerző
helyen végeznem, így készülhetek a hatodik olimpiámra.
– Először még
1996-ban, Atlantában állhatott rajthoz. Mi az, amit Rióban
hasznosíthat majd a korábbi öt olimpián megszerzett
tapasztalataiból?
– Ezen még nem
is igen gondolkodtam. Az kétségtelen, hogy az olimpia a szörfözők
számára is különleges verseny, amelynél a felkészülésnek
is megvannak a maga sajátosságai. Öt olimpiával a hátam mögött
már tisztában vagyok azzal, hogy mire érdemes jobban
odafigyelni, illetve talán az is jobban megy, hogy a felkészülés
felesleges részeit képes legyek kiiktatni és csak arra összpontosítani,
ami igazán fontos. Ebben nyilvánvalóan előnyben vagyok és
leszek azokhoz a versenyzőkhöz képest, akiknek az első olimpiájuk
lesz a riói.
– Tekintettel
arra, hogy Rio tényleg a világ másik felén van hozzánk képest,
adja magát a kérdés: lesz alkalma előbb kiutazni, hogy
megismerje a körülményeket, a helyi vizet?
– A helyszínen
szerzett tapasztalatok valóban nagyon fontosak a szörfben, és
mindenképpen szükséges is lesz, hogy sikerüljön terepszemlét
tartanom azon a vízen, ahol majd az olimpiai versenyt rendezik. Főleg,
hogy az előzetes hírek nem túl kedvezőek, állítólag nagyon
szemetes, koszos a part menti víz. Most úgy áll a helyzet, hogy
nem az olimpiai verseny előtt fogok hamarabb kiutazni, hanem még
a tavasszal töltök el majd egy kis időt a verseny helyszínén.
Úgy a műszerek kipróbálására, mint a helyi vízi viszonyok
megismerésére nagyon fontos lesz ez a tavaszi út.
– Mivel nincs
tengerpartunk, így valahol érthető, hogy a nagy és szabad vízfelületet
igénylő sportágak nálunk nincsenek annyira szem előtt, ám még
ehhez képest is igen keveset hallat magáról a szörfözés. Mit
érdemes tudni a sportág hazai helyzetéről?
– Annak ellenére,
hogy a szörfözés eléggé gyerekcipőben jár hazánkban, azt
is el lehet mondani, hogy fejlődő pályán van a sportág. Bár
a felnőtt mezőny meglehetősen szűk, rajtam kívül nincs is még
egy magyar szörfös, aki ennyire régóta ott van a nemzetközi
mezőnyben is jegyzett versenyzők között, ám az utánpótlásban
végre kezd körvonalazódni a jövő. Tíz évvel ezelőtt lényegében
nem is létezett utánpótlás ebben a sportágban, annyira
kevesen voltak, ma pedig már a junior korú versenyzők korosztálya
a legnépesebb. Ez mindenképpen örömteli dolog, egyben előrevetítheti
azt is, hogy a következő években az eddigieknél eredményesebbé
válik majd a sportág Magyarországon.
– Abban, hogy az
utánpótlás helyzete javul, komoly szerepe van a Magyar Szörf
Akadémiának, amelyet másokkal karöltve ön alapított. Hány
versenyzőjük van jelenleg?
– Akadémiánknak
körülbelül 30 igazolt versenyzője van, és nagy többségük
18 éven aluli. Amennyire jó ez a létszám, illetve a nálunk lévő
korcsoporti megoszlás, annyira szomorú, hogy ha nem is mi
vagyunk az egyetlen klub Magyarországon, de ezzel a harmincfős létszámmal
abszolút egyeduralkodónak számítunk. Szinte valamennyi,
kiemelkedő eredménnyel rendelkező utánpótlás korú versenyző
a mi színeinkben indul a különböző versenyeken. Geiger Richárd
az elmúlt évtized legnagyobb magyar szörftehetsége, aki a 15
éven aluliak mezőnyében világbajnoki 7. helyet szerzett nemrégiben.
Ez fantasztikus eredmény, de ugyanúgy kitűnő jövő előtt áll
a lányok mezőnyében Csolnoky Sára. Akadémiánk egyik
legfontosabb célja, hogy olimpikonokat neveljünk ki. Miután én
is az akadémia igazolt versenyzője vagyok, Rióban már biztosan
lesz olimpiai résztvevőnk. A cél az, hogy a 2020-as és az azt
követő játékokon is képviseltetni tudjuk magunkat.
– Hogyan lehet
valakiből szörfös? Egyáltalán: hogyan derülhet ki az, hogy
valakinek van-e érzéke ehhez a sportághoz?
– Ha valaki érdeklődik
a szörfözés iránt, szeretné megtanulni, akkor egy intenzív
szörftáborban érdemes elkezdeni a dolgot. Ez általában egy ötnapos
tábor, amely a Balaton partján zajlik, teljes ellátással. A szörfözéssel
kapcsolatos eszközökről mi gondoskodunk, de ha valakinek van
saját ruhája, mentőmellénye, természetesen elhozhatja magával.
Ezalatt az egy hét alatt el lehet sajátítani az alapokat, a stílust.
Mindenki a tudásának megfelelő oktatásban részesül, és a tábor
végére az is kiderül, hogy ki az, akinek van affinitása a
dologhoz, ki az, aki hosszabb távon is szívesen szörfözne.
Amennyiben valaki tehetségesnek bizonyul és szeretne versenyszerűen
is szörfözni, lehetősége van valamelyik egyesületbe
igazolnia, és onnantól kezdve az egyesület színeiben módja nyílik
erre.
– A szörf kizárólag
tavi sportág, vagy folyóvízen is lehet próbálkozni vele?
– Úgy fogalmaznék,
hogy állóvízi sport, hiszen a tengereken, óceánokon űzhető
a legjobban, utána következnek a nagyobb vízfelülettel és
megfelelő szélviszonyokkal rendelkező tavak. Ilyen értelemben
nekünk, magyaroknak sajátos a helyzetünk, mert bár
tengerpartunk nincs, ám a Balaton azért ideális terep akár a
gyakorlásra, akár a felkészülésre. Magyarországon a Balaton
mellett a Velencei-tavon és a Fertő tavon lehet még szörfözni.
Igazság szerint a Fertő tavon a legjobbak a szélviszonyok, ám
ott a vízfelület sajnos nagyon kicsi. Ami a folyóvízi szörfözést
illeti, nem lehetetlen a dolog, de nem is tanácsos vele próbálkozni.
Kisebb folyókon eleve fölösleges megpróbálni, ami pedig a két
nagyobb hazai folyót, a Dunát és a Tiszát illeti, ott az erős
sodrás miatt senkinek nem tanácsolható, hogy szörfözzön,
mert nagy a baleset veszélye.
– Ez esetben mi
van azokkal a fiatalokkal, akiket érdekelne a szörfözés, de
mondjuk az ország keleti felén laknak, több száz kilométerre
a hazai tavaktól?
– Nézze, nyilván
jelentősen megnehezíti a helyzetet, de a szörfözés is ugyanúgy
egy sport, mint mondjuk a foci. Ahogyan futballozni sem lehet
labda nélkül, ugyanúgy szörfözni sem lehet víz és deszka nélkül.
Miután azok számára, akik igazolt versenyzővé válnak, ugyanúgy
egy élsportról van szó, ez együtt jár azzal, hogy áldozatot
is kell hozni érte. Nekünk például van Mohácson élő
versenyzőnk, akinek a szülei minden hétvégén hozzák edzésre
a gyermeküket. Sajnos nem kerülhető el, hogy az, aki
versenyszerűen szeretne szörfözni, vállalja ezt az áldozatot.
Ez azonban nem csak a szörf sajátossága, hiszen bármilyen más
sportágat választ valaki, annak is ugyanúgy része a lemondás,
valamint az áldozatvállalás. Mindezekért cserében pedig a szörfben
is megvan a lehetőség a fejlődésre, az előrelépésre, arra,
hogy valaki sikeres versenyzővé váljon, és ezáltal sikerélményekkel
gazdagodjon.
– A mi éghajlatunkon
legalább 3-4 hónapig nem lehet vízre szállni. Mit csinálnak a
szörfösök az úgynevezett holt idényben?
– Mivel a szörfözés
összetett sportág, többféle edzésfajtát és felkészültséget
igényel. A legfontosabb persze az, hogy minél több időt töltsön
az ember a vízen. Ezért a nyári időszakon kívül is igyekszünk
vízi edzéseket szervezni. Elsősorban a hétvégeken, valamint a
tavaszi és az őszi iskolai szünetben vannak vízi edzéseink.
Amikor pedig az időjárás idehaza nem teszi lehetővé a vízre
szállást, akkor külföldi edzőtáborokra van lehetőség. A vízi
edzések mellett nagyon fontosak a téli időszakban végzett
alapozó edzések, amelyek a fizikai felkészültséget adják meg
az egész éves edzésekhez, versenyekhez.
– Ami a sportág
általános ismertségét és elismertségét illeti, ott hogyan
áll a szörf? Mekkora visszhangot kapott például az a tény,
hogy ön hatodik alkalommal is kijutott az olimpiára?
– Most, hogy kvótát
szereztem, volt némi médiaérdeklődés, de alapvetően nem igazán
érjük el az ingerküszöböt. Jó példa erre a magyar bajnokság,
amely több fordulós, ám az esetek döntő többségében csak a
legutolsó fordulót követően kialakult végeredményt közlik,
azt is csak néhány médiában és meglehetősen szűkszavúan. A
köztes fordulók eseményeiről szinte semmi beszámolót nem
lehet olvasni. Jobban belegondolva, ez amolyan klasszikus róka
fogta csuka élethelyzet. Mert hát a média figyelmének felkeltéséért
talán a sportági szakszövetség tehetne egy kicsit többet, ám
– magam is ismerve a szövetség anyagi helyzetét – pontosan
tudom, hogy nem áll módunkban felkészült médiaszakembereket,
vagy a marketingben járatos cégeket alkalmazni, akik munkájukkal
növelnék a szörf iránti érdeklődést. Így aztán a kör bezárul,
sportágunkról sajnos alig esik szó.
– Optimális
felkészülés esetén milyen eredményt vár önmagától Rióban?
– Remek formában
érzem magam, az olimpiai kvalifikációs verseny és az
Abu-Dzabiban megrendezett Világkupa futam is nagyszerűen sikerült.
Mivel én kisebb testtömegű és alacsonyabb termetű vagyok,
mint a szörfösök nagy része, nekem az volna az ideális, ha
kisebb szélben rendeznék majd a riói versenyt. Ha az időjárást
is beleértve, minden jól alakul, akkor akár az első tíz közé
is bekerülhetek az olimpián. Egy ilyen eredmény szép koronát
jelentene a pályafutásomon.
Kovács Attila
NÉVJEGY
GÁDORFALVI ÁRON
Budapesten született
1977. december 5-én
Pályafutása:
1990-ben kezdett el versenyszerűen szörfözni, három évvel később
már negyedik lett a magyar bajnokságban. Egy évre rá magyar
bajnoki címet szerzett és azóta lényegében egyeduralkodó hazánkban.
Először Atlantában képviselhette hazánkat a nyári olimpiai játékokon
(1996), azóta valamennyi olimpián jelen lehetett. Néhány héttel
ezelőtt sikerrel kvalifikált a jövő évi, riói játékokra
is, amellyel hatodik alkalommal is vízre szállhat, hazánkat képviselve.
Első egyesülete az Axon SE volt, majd a Gradus SK, Kenese
Marina-Port VSE és a Balatonfüredi Yacht Club égisze alatt
versenyzett. Az elmúlt években már az általa alapított,
balatonfűzfői székhelyű Magyar Szörf Akadémia színeiben áll
rajthoz a versenyeken. Testnevelő tanári diplomával és szakedzői
oklevéllel is rendelkezik, versenyen kívüli időszakban szörftáborokat
vezet és edzői munkát is végez.
Sikerei: ötszörös
olimpiai résztvevő (1996, 2000, 2004, 2008, 2012). Világbajnoki
ezüstérmes (Anzio – 1996), vb-bronzérmes (Róma – 2000), svájci
bajnok (2000), ausztrál bajnok (2005), német bajnok (2007). Többszörös
Világkupafutam-győztes. Hússzoros magyar bajnok, nyolc
alkalommal választották meg az Év Magyar Szörfözőjének.
|
