|
 2015.12.18.
Csendben távozott
a „magyar Gulag” egyik utolsó tanúja
Elhunyt v. Krasznay Béla, a Recski Szövetség országos elnöke
Krasznay Béla
1923-ban született. Fiatalon katonai pályára lépett, tüzér
hadnagyként végzett a Ludovikán. A második világháború
alatt tíz hónapot töltött hadműveleti területeken, majd másfél
évet hadifogságban. Egyetemistaként csatlakozott egy
antikommunista ellenállási csoport katonai szárnyához, amiért
letartóztatták és internálták. 1950 őszén szállították
Recskre. Egészen a tábor felszámolásáig ott raboskodott, ráadásul
mindvégig a büntetőbarakkban. Elmondása szerint az Istenbe
vetett hit, a mély nemzeti elkötelezettség és a jó értelemben
vett „csak azért is megmutatom” érzés adhatott erőt és
belső tartást az embernek a recski pokolban. A haláltábor
1953-as felszámolásakor sem nyerte vissza szabadságát, előbb
Kistarcsára, majd a Gyűjtőfogházba került, ahonnan 1955
szeptemberében szabadult. Ezután a kőbányai fésűsfonó festőüzemében
helyezkedett el és egészen 1968-ig kizárólag csak fizikai munkát
végezhetett.
Keveseknek adatik
meg olyan teljes élet, mint Krasznay Bélának. Megtapasztalta a
jót és rosszat is, és véghez vitte a legnagyobb dolgot: mindvégig
ember maradt az embertelenségben. Katonaként megélt egy világégést,
majd elszenvedte a legaljasabb rendszer, a kommunizmus számos szörnyűségét
– hadifogság, internálás, Recsk –, ám végül a Jóisten mégis
kárpótolta őt egy kicsit, már itt a Földön is. Megérhette a
rendszerváltást, amely után ugyan az egykori elnyomók és
kiszolgálóik sajnos nem bűnhődtek meg, de legalább már az
egykori áldozatoknak sem kellett tovább félelemben élniük és
lehorgasztott fejjel járniuk. Hivatalosan is elismerték helytállását,
a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és a Történelmi
Vitézi Rend Lovagkeresztjét is megkapta.
Krasznay Béla különleges
személyiségét mutatja, hogy amint módja nyílt rá, tenni próbált
a szörnyűséges bűnök napvilágra kerüléséért. Hitt abban,
hogy a bűnismétlés elleni leghatékonyabb fegyver az emlékezés,
ennek szentelte élete utolsó éveit. Egykori rabtársaival
1988-ban megalapították a Recski Szövetséget, majd az egykori
haláltábor helyén létrehozták az 1996-ban felavatott recski
emlékhelyet, ahol minden év szeptemberében méltóságteljes
megemlékezést szerveznek.
Számos személyes
emlék fűz v. Krasznay Bélához. Többször fogadott az Astoriánál
lévő lakásán, de jártam nála a Recski Szövetség Nádor
utcai irdodájában is. Az interjúk, melyeket készíthettem
vele, nemcsak azért emlékezetesek, mert mélységeiben feltárta
bennük a recski borzalmakat, hanem azért is, mert minden
alkalommal szembetűnő volt a személyéből áradó rendkívüli
emberség és tolerancia. Tőle személyesen hallottam például,
hogy senkinek sincs joga elítélni azokat, akik Recsken besúgóvá
váltak, legfeljebb csak akkor, ha valaki maga is ott raboskodott
és ellen tudott állni a beszervezési kísérletnek. De akkor
sem gyűlölet vagy harag volt a hangjában, pusztán csak féltő
figyelmeztetés, amikor elmesélte, hogy az MSZP egyik igazságügy-minisztere
még 1994-ben is Recsk újranyitásával fenyegetőzött. Ennyit a
baloldal demokratikus átalakulásáról – tette hozzá érezhető
malíciával.
Mindig első szóra
rendelkezésre állt, nem létezett olyan időpont, amikor
zavartam volna, ha kérdésem volt Recskkel kapcsolatban, sőt
rendre köszönetet mondott, amiért a Magyar Fórum foglalkozik a
„recski öregekkel”. Amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy
nem jelent-e lelki terhet számára nyilatkozni, sokadszorra is
felidézni saját és sorstársai egykori szenvedését, határozottan
tiltakozott: Számomra ez lett a legfontosabb misszió.
Megismertetni mindenkivel, és különösen a fiatal nemzedékekkel
a kommunizmus rémségeit, hogy többé ne legyen esély arra,
hogy mindez megismétlődik!
Akik ott voltak
szeptemberben az idei megemlékezésen, tanúsíthatják, hogy
erejét megfeszítve, de még elmondta beszédét. Tőle
hallhattuk a bejelentést, miszerint jelentős bővülés és fejlődés
előtt áll a recski emlékhely, amelynek révén néhány éven
belül a kornak megfelelő felszereltséggel mutatják majd be a látogatóknak,
köztük a szervezetten érkező középiskolás diákoknak Recsk
gyalázatát. Egészségi állapota egyre romlott, végül
november 18-án visszaadta lelkét Teremtőjének.
Vitéz Krasznay Béla
megtette, ami tőle tellett, saját maga által önként vállalt
missziója küldetését is híven teljesítette. Immár a mi kötelességünk,
hogy átvegyük a stafétát és továbbvigyük mindazt, amit ő
elkezdett.
Isten Önnel, Béla
bátyám!
K.A.
|
