|
 2015.12.18.
Vége a
„papírvadőr”-korszaknak
Javulnak a vadgazdálkodás feltételei
El kell érni,
hogy a dél-dunántúli szarvas visszanyerje nemzetközi elismertségét
– nyilatkozta Pechtol János, az Országos
Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke, aki szerint
azzal, hogy a haszonbérleti idő tíz év helyett húszra nő,
biztonságosabban lehet tervezni, beruházni a vadgazdálkodásba.
A parlament megszavazta a vadgazdálkodással, valamint a
vadászattal összefüggő törvények módosítását. Miért az
1996-os törvény módosítása mellett döntöttek? Nem lett
volna célszerű teljesen újat vitára bocsátani?
A vadásztársadalom egyöntetű véleménye az volt, hogy
az 1996-os törvény sarokpontjai, melyek megadták a törvény
kereteit, jók, és azokon nem lenne célszerű változtatni. A törvény-előkészítő
tárcának ugyanez volt a véleménye, így a jelenleg hatályos törvény
módosítása mellett döntöttek. Miután szakmai törvényről
van szó, a módosítást soha nem látott, széles körű társadalmi
vita előzte meg, melynek végeredményeként kialakult az a
koncepció, melyet a vadásztársadalom és az agrárium képviselői
ismételten megvitattak. Ennek eredményeképpen született meg a
normaszöveg, jelentős kompromisszumokkal, melyet a parlament közel
80%-os szavazattöbbséggel fogadott el. A közel két évtized
gyakorlata által felvetett hiányosságok módosultak a törvényben,
melyet elsősorban az élőhelyi és társadalmi változások, az
ökológiai és ökonómiai környezet változásai eredményeztek.
Úgy gondolom, egy jó törvény született, melynek középpontjában
a vad áll, és a vele való gazdálkodást úgy kell folytatni,
hogy az összhangban legyen a mező- és erdőgazdálkodás érdekeivel.
Miként változik a vad és a vadgazdálkodás igényének
megfelelően a bérleti ciklus?
– Szerencsére nemcsak a szakemberek, de a politikusok is
megértették, hogy természeti értékeinkkel történő gazdálkodást
csak hosszú távon lehet tervezni. Az elmúlt pár évtizedben
nagyvadállományunk jelentősen elfiatalodott, pedig szakmai és
ökonómiai szempontból is az érett, a koros és a selejt állomány
hasznosítása a cél.
A módosított törvényben
a korábbi 10 évről 20 évre változott a haszonbérleti ciklus,
ami biztonságot, stabilitást jelent a vadgazdálkodóknak, bátran
mernek beruházni, mert tudják, hogy befektetéseik megtérülnek.
Egy szarvasbika például 10-14 éves korára hozza legjobb érett
agancsát, tehát egy hosszabb haszonbérleti ciklusban van lehetősége
megöregedni, biztonságosabban lehet vele tervezni. El kell érni,
hogy a dél-dunántúli szarvas visszanyerje nemzetközi elismertségét,
és a világranglistán a régiek mellett új magyar rekordok
jelenjenek meg.
Többen cikkeztek a törvénnyel kapcsolatban a tájegységi
vadgazdálkodásról. Ez új fogalom a törvényben?
– Így van, mert különböző régiókban más-más gazdálkodást
folytatnak. Ennek megfelelően alakul ki az országban több mint
50 – még nincs végleges szám – tájegység. Egy-egy tájegységben
tevékenykedő vadásztársaságoknak, vadászatra jogosultaknak
azonos szakmai elvek, szempontok alapján kell gazdálkodniuk. Ezt
írja elő számukra a tájegységi terv, az üzemterv és az
ezekből lebontott, a vadászati hatóság által jóváhagyott és
ellenőrzött éves terv is. Tehát a tervezés háromszintű. Az
élőhelyi adottságokhoz, a mező- és erdőgazdálkodási termeléshez
igazodó vadgazdálkodást kell folytatni, figyelembe véve azt,
hogy egy-egy vadgazdálkodási egység határa nem nyúlhat át a
tájegységi határokon. A vadgazdálkodók szakmai munkáját –
közvetlenül a minisztérium által irányított – tájegységi
fővadászok segítik. Feladatkörüket konkrétan a jogszabály
határozza meg.
Az eddigi háromezer helyett négyezer hektáronként kötelező
hivatásos vadászt foglalkoztatni. Emiatt sok vadőr kerül utcára?
– Ezt a kérdést is a jelenlegi gyakorlathoz igazította
a jogszabály. Minden megkezdett négyezer hektáronként kell egy
hivatásos vadászt alkalmazni. Meggyőződésünk, és ezt számításokkal
is alá tudjuk támasztani, hogy ez nem jelenti sok hivatásos vadász
munkahelyének megszűnését. Azt tapasztaltuk, hogy sok helyen
csak papíron biztosították háromezer hektáronként a hivatásos
vadász alkalmazását a társaságok, de a gyakorlatban ez nem működött.
Ők voltak az úgynevezett papírvadőrök. A négyezer hektárra
történő emelkedéssel a papírvadőrök státusa szűnik meg.
Az egész szakma a hivatásos vadászokon alapszik, ők a vadgazdálkodás
és a vadászat „napszámosai”, 3600-an vannak nyilvántartva.
Ők azok, akik főállásban, minden évszakban, napsütésben, hóban,
sárban védik, óvják, gondozzák vadállományunkat.
Térjünk rá a vadkár témakörére. Eddig a vadkárokból
a földtulajdonosoknak öt százalékot kellett viselniük, míg a
jövőben tízet. Ezt mi indokolja?
– A vad állami tulajdon, és mivel nemzeti értékeink közé
tartozik, része az alaptörvénynek. A vadat – életmódjából
adódóan – senki nem tudja karámban tartani, s mozgásával, táplálkozásával,
szokásaival eleve kárt okoz. Nem az országutakon közlekedik,
hanem a mezőgazdasági és erdészeti kultúrákban. Ebből adódóan
a mező- és erdőgazdálkodónak, az új jogszabály szerint a kár
10%-át kell viselnie az eddigi 5%-kal szemben. Ez nem egy jelentős
változás, mert például, ha valakinek van egy hektárnyi
kukoricása, 80 mázsás terméssel, és abban keletkezik tíz mázsa
kár, abból egy mázsát kell a gazdának elviselnie, a jelenlegi
50 kilóval szemben. Ugye ez nem jelentős? A mező- és erdőgazdasági
kultúrákban nagyon sok más kártevő is károsít, gyomok,
rovarok, gombák stb., ami ellen a mezőgazda jelentős anyagi ráfordítással
védekezik. Márpedig, ha ezek ellen védekezik, akkor a vadkár
megelőzésére is hozhat áldozatot. Természetesen akkor, ha
tudomásul veszi, hogy a vad része a természetnek. Szerencsére
a legtöbb földtulajdonos így gondolkodik. Ki kell emelni
azonban, hogy a vadkárprobléma megoldása, a Nemzeti Agrárgazdasági
Kamarával történt egyezség szerint, új alapokra helyeződött.
A vadkárbecslés helyett a szakértők az egész országban egy
egységes protokoll alapján kell hogy végezzék a vadkárfelmérést,
tehát nem becsülnek, hanem felmérnek. A fő hangsúly azonban a
vadkár megelőzésére helyeződik át, melyre vonatkozóan a törvény
egyértelműen megfogalmazza a mezőgazda és a vadgazdálkodó kötelezettségeit.
Ha mindezek ellenére bekövetkezik a kár, akkor a földművelőnek
biztonságot jelent, hogy a vadgazdát a törvény egy elkülönített
vadkáralap létrehozására kötelezi, mely ilyen esetekben
garanciát nyújt a vadkár megfizetésére.
Medveczky Attila
|
