2015.12.23.

Varsó nem Budapest?

Villámgyors tüntetésváltás – e szavakkal jellemezhetjük az elmúlt hétvége eseményeit. A lengyel fővárosban mindkét napon nagyszabású felvonulást tartottak, ugyanabban a belpolitikai ügyben, pro és kontra. A szombati tüntetésen körülbelül ötvenezer ember tiltakozott Andrzej Duda köztársasági elnök és az új kormány intézkedései ellen. Az ötvenezres létszám első olvasásra magasnak tűnik, de ha meggondoljuk, hogy Lengyelország lakossága 38 millió fő, már nem is olyan komoly a helyzet. A cirkuszt az újonnan létrehozott Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) szervezte, úgymond „az alkotmányos rend védelmében”. Valahonnan ismerős ez a demokráciavédelmesdi, igaz?

Mintha csak azt hallanánk: Demokratikus Charta. Amikor egy országban demokratikus választások eredményeként a polgári konzervatív erők kerülnek kormányra, a helyi balliberálisok rettenetes veszélyben érzik a demokráciát, és minden követ megmozgatnak a demokratikusan megválasztott nemzeti kormány megbuktatására. A liberális erők számára csak az minősül demokráciának, ha ők vannak hatalmon… Például most, hogy a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt került kormányra, és a néhány hónappal korábban megválasztott államfőt is e párt delegálta, az ellenzékivé vált lengyel erők hevesen aggódnak a demokráciáért. Az elmúlt nyolc év, amikor ők voltak hatalmon, „természetesen” a demokrácia aranykora volt. Mindez kísértetiesen hasonlít a magyar belpolitikai történésekre, melyek különösen az első és a második Orbán-kormány nyitó hónapjait kísérték. Magyar földön is élénken szűköltek a hatalomból kibukott elvtársak, urak. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a lengyel politikai erőtérben mást jelent a baloldaliság és a liberalizmus.

A szombati varsói tüntetésen a tömeg a köztársasági elnöki palotához vonult, és azt kiabálta, hogy „Dudának távoznia kell”, továbbá „Budapest nem Varsó”. (Ez utóbbi jelszó azért is kifogásolható, mert Áder János államfőt törvényszegő színben tünteti fel. Ugyan milyen államfői túlkapást, demokráciaellenes bűnt követett el a magyar elnök?) A fene nagy felháborodás oka, hogy állítólag az elnök az alkotmányt megsértve nevezett ki alkotmánybírákat. Ahogy arról legutóbbi cikkemben beszámoltam, egészen pontosan az történt, hogy idén tavasszal, az előző parlamenti ciklus végén az akkor kormányzó Polgári Platform törvénymódosítást hajtott végre, és ennek alapján öt új alkotmánybírót választottak az összesen tizenöt tagú testületbe. Az új parlament három héttel ezelőtt érvénytelenítette a bírák megválasztását, és öt újabb bírót választott. Az alkotmánybíróság időközben úgy döntött, hogy a Polgári Platform által végrehajtott tavaszi törvénymódosítás törvénytelen volt. Duda államfő pedig a törvényeknek megfelelően beiktatta a novemberben felterjesztett alkotmánybírákat, azzal az indoklással, hogy a jelenlegi parlament döntése az irányadó. Az elnök döntése józannak, törvénytisztelőnek tűnik. Összegezve: a jelenlegi ellenzék szerint az általuk végrehajtott, utolsó percben szült törvénymódosítás demokratikus – a demokratikusan megválasztott kormánypárt által kezdeményezett törvénymódosítás viszont antidemokratikus. Hát így megy ez.

A tüntetők persze nyilatkoztak is az általuk odaszervezett külföldi újságíróknak. Az AFP francia hírügynökségnek például arról beszéltek, hogy a PiS kormányzása mellett „mindenki szabadsága veszélyben van. Huszonhat évvel ezelőtt azt hittük, a kommunizmus bukásával szabadok leszünk, de kiderült, hogy a szabadságért ismét meg kell küzdenünk.” Egy másik tüntető pedig amiatt aggódott, hogy Lengyelország intoleráns országgá válik, és elszigetelődik az Európai Unióban. Nyilván valahogy úgy, ahogy a balliberális hangadók szerint Orbán Viktor miatt Magyarország is kirekesztő, idegengyűlölő, fasiszta országgá vált…

Hanem azután felvirradt a vasárnap, és újabb tüntetés kezdődött Varsó szívében, ezúttal a kormányzó PiS felhívására. Alapjáraton az 1981-es hadiállapot évfordulója alkalmából vonultak fel, ám az ötödik alkalommal megtartott évfordulós demonstrációt a szervezők az új kormány támogatásának szentelték. A szombati ellentüntetésen ötvenezren voltak, a kormánypárti felvonuláson viszont nyolcvanezren vettek részt. A magasba tartott táblákon leginkább olyan feliratok szerepeltek: „Az államfővel vagyunk” és „Ki a kommunistákkal a bíróságokról és a médiából!”. A skandált jelszavak között az is elhangzott, hogy „Varsó Budapest”, illetve „Budapest és Varsó két közös ügy”. A sajtójelentések kiemelik: a sokaság a lengyel nemzeti zászlók mellett jó néhány magyar zászlót is lengetett. A hadiállapot áldozataira emlékező menet a belvárosi utcákon haladt végig, és az alkotmánybíróság épületéhez érkezett. Ott a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski mondott beszédet. A Szolidaritás mozgalom alapértékeire hívta fel a figyelmet, az igazságosságra és a szolidaritásra. Úgy fogalmazott: a nemzeti konzervatív kormány által tervezett változtatásokat azok akadályozzák, akiknek egyáltalán nem érdekük szétoszlatni a „cinkos bandát, amely manapság az egész közigazgatást uralja.” Kaczynski szerint bátran szembe kell szállni azokkal, akik szerint jelenleg veszélyben van a lengyel demokrácia. Rámutatott: az ellenzék részéről nevetséges diktatúrát emlegetni, hiszen egy nappal korábban ugyanazon a helyszínen zavartalanul tüntethettek a kormány ellen. Miféle diktatúra az, ahol az ellenzék szabadon tüntethet a diktatúra ellen? Éppenséggel ez a magyar viszonyokra is tökéletesen igaz, hiszen nálunk az Orbán Viktort gyűlölők minden utcasarkon, minden világhálós közösségi felületen három műszakban ordítják, hogy diktatúra van…

Az elmúlt hetekben felröppent a hír, hogy a NATO atomfegyvereket telepít Lengyelországba. A varsói nemzetvédelmi tárca most hivatalos nyilatkozatban cáfolta a hírt, hangsúlyozva, hogy nem csatlakoznak az atomfegyverek telepítését lehetővé tevő NATO-programhoz. A kérdés azért merült fel, mert nyugati elemzőközpontok újabban azt pedzegetik, hogy a NATO keleti szárnyán hiányos a nukleáris elriasztó képesség, ezért a lengyeleknek csatlakozniuk kellene a Nuclear Sharing elnevezésű programhoz. E csatlakozás azért is bonyodalmas lenne, mert Lengyelország részese az 1968-ban aláírt, 1970-ben hatályba lépett atomsorompó-egyezménynek, amely megtiltja atomfegyverek telepítését, illetve a segítségnyújtást ilyen fegyverek előállításához. Az 1950-es években elindított Nuclear Sharing program viszont az atomfegyverek tervezését, tárolását és telepítését célozza. Ez a NATO nukleáris elrettentési politikájának alapja, és kétségtelenül sérti az atomsorompó-egyezményt.

Zsille Gábor