|
 2015.02.06.
Ez
volt az egyetlen tisztességes megoldás
Győri Béla könyvbemutatója a Magyar Rádió Márványtermében
Nekem más pályám
nem adatott az Istentől, minthogy Csurka István mellett
dolgozzak. Most is így
döntenék, ha újrakezdhetném, mert a tisztesség ezt diktálta.
Szép és méltó könyvbemutatót rendezett a Magyar Rádió
Győri Béla tiszteletére. Jónás
István, a vezérigazgató laudálta a Vasárnapi Újság
első,1987 november 1-én felhangzó adásának
felelős szerkesztőjét.
A műsor legnagyobb értékét emelte ki, mikor azt mondta
„akik megszólaltak benne, hitelesen beszéltek”. Rá lehetett
ismerni szavaikból, hogy szemtanúi voltak annak a kornak. Volt még
egy varázsa a Győri Béla által elindított műsorfolyamnak: az
ott elhangzó történetek sehol máshol nem kerültek a közönség
elé.
A kötet ötletadója és szerkesztője, Belénessy Csaba, aki maga is ült a Vasárnapi Újság főszerkesztői
székében: „a Győri Béla által vezetett Vasárnapi Újság
a Magyar Rádió történetének kiemelkedő fejezete. Győri
Bélát a Krónika szerkesztőségéből félreállították,
és úgy gondolta a Rádió akkori vezetése, ha vasárnap reggel
készít a szerkesztő egy műsort, azt senki sem hallgatja majd.
Győri Béla viszont bedöntötte a hallgatás kapuit. A vasárnap
reggelek békés csöndjét drámai történetek szakították szét.
Könyve nem távolságtartó hűvös dokumentum. A Különkiadás
Győri Béla utolsó rádióműsora”.
Örvénylik múltunk mély tava, nincs nyár heve, csak tél hava,
csitult a láz, elmúlt a tánc,
szemünk körül már több a ránc, egy régi dal, egy régi kép
eszünkbe jut, szívünkbe tép.*
Mi a meghívottak
és a Vasárnapi Újság debütálásakori munkatársai közül jónéhányan
ülünk a Márványteremben és valóban halljuk a szignált,
valaki beköszön a messzeségből, a hangmester átmutat az üvegfalon,
indul az adás, a mikrofonnál a felelős szerkesztő
Győri Béla: Csurka István 1987. december 6. és 1992. július 9.
között 35 jegyzetet olvasott fel a Vasárnapi Újságban. Látleletet
készített a rendszerváltás előtti évek Magyarországáról
és a szabadon választott parlament működéséről. Az
elsikkasztott rendszerváltás miatt az asztalra csapott. 1992-őt
írunk, amikor egyre jobban lehetett attól tartani, hogy átveszi
a hatalmat az SZDSZ és az MSZP. Akkor nevezték ki Csúcs
Lászlót elnöki jogkörrel felruházott alelnöknek, s
akkor akarták megverni Rapcsányi
Lászlót, a Magyar Rádió örökös főmunkatársát, a
168 óra kinevezett szerkesztőjét. Betörtek az alelnök szobájába,
íróasztalát fekáliával kenték be, majd 1994-től a Rádió működésképtelenné
vált, csak az egyéni érdekeket tartották szem előtt. Ha megírom
ennek a könyvnek a bővített formáját, akkor azt fejtem ki
benne, mi vezetett ahhoz, hogy a Magyar Rádió elveszítette régi
nimbuszát. Mi vezetett oda, hogy a kinevezett, hozzáértő vezetőket
el lehetett bocsátani. A Rádiót tönkretevő SZDSZ ma már
romjaiban sem létezik. Az a 2000 ember, aki a Rádióért élt a
süllyesztőbe került, ellehetetlenítették őket. S bizony a
hajdani SZDSZ-eseknek kell viselniük a felelősséget a tettükért.
Szombat délután volt, ikerlányaimmal játszottam a
Velencei tóban és a parton szólt a rádió, s benne Soros György
azt találta mondani Bolgár Györgynek, hogy «a magyarok lábszagúak».
Bolgárnak, a New Yorkba kiküldött tudósítónak egy szava sem
volt a minősítésre. Azonnal felutaztam Budapestre Csurka István
lakására. Kérdeztem: «Hallottad?» «Már meg is írtam két
hangra. Kérlek, szólj Szabó Gyulának, hogy pénteken felvesszük
a stúdióban. » A jegyzet elhangzott. A műsor fél 9-kor véget
ért. Még aznap délelőtt lakásomra hozta a futár Gombár
Csaba levelét, amelyben értesített, hogy azonnali hatállyal hét
hétre felfüggesztett. Ez a hét hét a mai napig tart. Fegyelmi
bizottság alakult, de azok tagjai mind lemondtak, nem voltak
hajlandók részt venni ebben a boszorkányüldözésben. A
hetedik hét végén Szalay Zsolttól kaptam egy levelet, melyben
leírja, hogy alkalmatlanság miatt felmentenek a Vasárnapi Újság
szerkesztése alól. Gombár Csaba üzent nekem a Rádió jogászával,
hogy oda mehetek dolgozni a Rádióban, ahová akarok. Nem akartam
kegyelemkenyéren maradni, ezért megköszöntem az együttműködést,
és csendben kivonultam a Rádióból. Az pedig gyalázat, hogy
amikor később bejöttem gyerekeim édesanyjához a Magyar Rádióba,
akkor páromat feljelentették, milyen jogon adta le a nevemre a
belépőt. Ezután a Rádió elnöke kiadta a parancsot, hogy kik
jogosultak a belépők leadására. S hogy kik léphetnek be az épületbe.
Természetesen nevem nem szerepelt a listán. Majd később megszületett
a Magyar Rádióban a «Lex Csurka». Ez azt jelenti, hogy pártelnökök
a Magyar Rádióban nem olvashatják föl jegyzeteiket. De hát a
pártelnökök nem voltak írástudók! Ki írt volna jegyzetet?
Kovács László az MSZP vegyésztechnikus pártelnöke? Vagy
Kuncze Gábor? Aki üzemmérnökként
kétségkívül kellemes társalkodó volt, de az íráskészség
és a széles látókör nem volt sajátja, hiába lett riportere
később a Klub Rádiónak. Egyszerűen kitiltották Csurka Istvánt
az éterből. Nyilvánvaló diszkrimináció, de erre a sajtó oda
sem bagózott. Felelősséggel kijelentem, hogy a Vasárnapi Újság
szétverésében a szocialisták nem vettek részt. Látták, hogy
mi zajlott a színfalak mögött; tudták, hogy a magazint az
SZDSZ-esek verték szét. Ez volt a vég.
Öt évig
állt Győri Béla a Vasárnapi Újság élén, s ennek az öt évnek
terméséből olvashat az olvasó kordokumentum hűségű történeteket.
Ízelítőül álljon itt néhány részlet, ezzel ajánlom szíves
figyelmükbe a Kairosz által kiadott könyvet, melynek címe Vasárnapi
Újság KÜLÖNKIADÁS
A kulákkérdés
„mi nem a múltat
«fedeztük fel», hanem a múlton keresztül a jelen gondolkodásunkat
lepleztük le. Erre egy példa. Valamikor a Szövetkezeti Kutató
Intézetből a Politikai Bizottság egyik tagja Aczél Görgy kirúgatott
több embert. Így Magyar Bálintot, Juhász Pált – akik
SZDSZ-es vezetők voltak. Ugyanakkor Aczél szólt a Politikai
Bizottság másik tagjának, Szabó Istvánnak, hogy helyezze el
őket. Szabó ezt megtette, ugyanabba az intézetbe, de nem státuszba,
hanem szerződéssel, ám dupla pénzért. Szabó megkérdezte
Magyar Bálinttól: «milyen is volt a kulákkérdés Magyarországon?
» Erre Magyar Bálint azt felelte: «Szabó elvtárs, nem kell
ezzel a kulákkérdéssel foglalkozni, hiszen nem voltak sokan,
csak ötezren». Ez hazugság volt, hiszen 110 ezerre tehető a
megbélyegzettek száma. Ez a történelemhamisítás ominózus példája.
Hazudtak az elvtársak, és ezért is kell mindig a múlttal és a
jövővel is foglalkozni.
Az észak-bácskai katonatiszt drámája
Farkas Vladimír esete
„Farkas
Vladimír 17 embert pofozott, de
nem igaz az a mendemonda, hogy ő verte volna Kádár Jánost.
Kádárnak külön eljárás járt, és nívós helyről szállították
neki az ételt. Farkas Vladimír vallomást tett, s úgy vélem,
nem hazudott. Egy alkalommal Mátraszentimrén sétáltam Kocsik
Árpád kanonok úrral és családommal, és szembe jött
velünk Farkas Vladimír. A kanonok beinvitálta a plébániára,
s ott beszélgettek. A kanonoknak pedig a volt ávós beszélt a
Mindeszenty-perről, s az egyháziak üldözéséről. Erről beszélt
is Farkas Vladimír. Viszont az akkori belügyminiszter nem volt
hajlandó erről beszélni.”
Utószó
Béla 25 évet töltött Csurka István mellett. Ebből a
huszonötből több mint húsz éven át utaztunk át az országon
és az életen, hárman, Soprontól Vásárhelyig, Sümegtől Makóig.
Nehéz, ám gyönyörű életünk volt. A temetés után sokáig
inkább magányosan szerettem utazni. Nem akartam, hogy bárki
zavarja az emlékeimet, amelyek velem voltak bent a kocsiban, kint
az ismerős házak fölött, a hegyre tartó dunántúli kis utcákban
vagy egy kellemes vendéglőben egy pohár bor aranyszínű
csillogásában.
A Vasárnapi Újság könyvbemutatóján
megkérdezte Belénessy Győri Bélát, ha újra kezdhetné, mit
tenne? Azt mondja Béla: Nekem más pályám nem adatott az Istentől,
minthogy Csurka István mellett dolgozzak. Most is így döntenék,
mert a tisztesség ezt diktálja. A pártba is vele mennék újra,
mert kinek lehet kifogása
az ellen hogy Se nem
jobb, se nem bal – keresztény és magyar? Akinek ez nem
tetszik, annak nem adok a véleményére.
Jól van Béla, jól mondtad, a szívemig
ért. Köszönöm, és azt kívánom, írd meg azt a könyvet!
Azt mondja egy nagy magyar írástudó,
hogy az értelem, a tudás és a lélek a miénk. Az Istentől
kaptuk. Örökbe. De még ezekkel is azt teszünk, amit akarunk.
Csak egyszer be kell számolni róluk, hogy mit csináltunk velük.
Hát Győri Béla beszámolt. Áldja meg érte az Isten!
*részlet Szilágyi
György verséből
PG.-MA
|
