vissza a főoldalra

 2015.02.20. 

Overdose tenyészménként is világsztár

A magyar sprinter, Overdose a hétvégén megérkezett a Hamburg melletti Lindenhof ménesbe. A kiváló képességű mén Németországban fogalom. A német szaksajtó csak mint Wunderpferd, csodaló, a legendás angol lóversenyzés pedig Budapest Bullet, azaz budapesti lövedék, vagy budapesti puskagolyó néven emlegeti. Hírnevére jellemző, hogy Németországba költözése a legnagyobb angol versenyújság a Racing Post vezető híre lett, de még az első, a napokban Normandiába érkező ivadékáról is terjedelmes írásban számol be a patinás szaklap.

Overdose karrierje sok tekintetben jellemzi a magyar lóversenyzés bajait. A legendás ló egy newmarketi árverésen, potom összegért került Mikóczy Zoltánhoz. Ezt a tényt, tehát Mikóczy szerencséjét mindenki ismeri, arról azonban kevesen számoltak be, hogy a dunaszerdahelyi üzletember rendszeresen vásárolt lovakat, mondhatnók jelentős vagyonából óriási összegeket költött a magyar lóversenyzésre.

Tehát nem arról volt szó, hogy betévedt Newmarketbe és a szerencsések kezével véletlenül vett egy lovat, hanem évtizede pénzt, energiát, és időt áldozott a lósportra.

Amikor Overdose megdöbbentő képessége és Mikóczy elkötelezettsége hazája iránt nyilvánvalóvá vált, akkor ünnepelt sztárok lettek itthon is. Overdose megtöltötte az egyébként hétről hétre elenyésző számú látogatót fogadó Kincsem Parkot, Mikóczynál pedig egyik közéleti személyiség a másik után jelentkezett.

A magyar hírességek mellett a világ legnagyobb futtatói is bejelentkeztek, méghozzá mesés összegekkel. Mindenáron meg akarták venni a kiváló telivért, egyszerű halandó számára elképzelhetetlen, milliárdos licitekkel.

Mikóczy, az üzletember erre nem mondhatott nemet. Nincs olyan racionális érv, ami a világ legnagyobb futtatóinak mesés ajánlata ellen szólhatott. Hogy a lóverseny világát nem ismerő olvasónak is egyértelmű legyen: bár Mikóczy Zoltán tehetős embernek számít Magyarországon vagy Szerdahelyen, lehetőségeit nem lehet összehasonlítani a világ legnagyobb futtatóinak anyagi lehetőségeivel. Azok ugyanis lényegében végtelenek. Mikóczy az Overdose-ért kínált összegből élete végéig ellicitálgathatott volna Newmarketben, hódolhatott volna szenvedélyének.

Mikóczy, a magyar lóversenyzés feltámasztásáért mániákusan küzdő ember azonban másként döntött. Elutasította az ajánlatokat.

Innentől mindenkinek ismert Overdose története. A visszalőtt párizsi győzelem, majd a lábsérülés kiújulása után kiderült, hogy a csoda nem ismétlődik meg minden héten. Ez a magyar közvéleménynek és a lóversenyközegnek elég volt, hogy legyintsenek. Nem is csoda az a csoda, ami nem jön megrendelésre.

A ló résztulajdonosa lett öt nagy magyar cég. Készült egy film is Overdose-ról, mely végül nem a lóról, de még csak nem is a tulajdonosról, a mindenét kockáztató Mikóczyról szólt, a film készítői kreáltak egy kelet-európai szociodrámát, ahol a ló egyik idomárja Ribárszki Sándor hányattatott életét láthatja a nagyérdemű.

Mikóczynak még kiosztanak egy-két kokit, hogy elmenedzselte a lovat. A ló lekerül Bábolnára fedező ménnek. A hír megint csak bejárja a világot, de itthon már csak legyintenek.

Ilyen kategóriájú és hírnevű versenyló sikeres fedezése után minimum másfél millió forint körüli összeget fizetnek bárhol a világon. Ez azt jelenti, hogy ha a kanca megfogan, az összeg jár a tulajdonosnak. Micsoda üzlet! Igen ám, de a gigantikus költségekről, amit a tulajdonos eddig és most is visel, nem esik szó.

Ráadásul Overdose Bábolnán a magyar kancákat – Mikóczy vállalásának megfelelően – ennek töredékéért fedeztette egy szezonon át. Pedig, amint a cikk elején láthattuk, egy Overdose-csikó megjelenése önmagában is nemzetközi hír.

És itt meg kell kérdezzük: Mi kerül be Magyarországról a nemzetközi sajtóba? Hány olyan politikán kívüli eseménnyel tudunk szolgálni, mely bejárhatja a világot?

Egy év után Mikóczy úgy dönt, hogy elviszi a lovat Németországba, hogy végre olyan kancákat fedezhessen, melyek sikereket is hozhatnak. Ugyanis egy tenyészmén értékét az ivadékai sikere adja.

A nagy német tenyésztők hallani sem akarnak arról, hogy a magyar tulajdonban lévő mén fedezzen náluk – nem kell nekik konkurencia – azonban szívesen megvásárolnák a lovat. Ők ugyanis tisztában vannak vele, hogy a lóban lévő átörökíthető képességek aranyat érnek.

Mi itt Magyarországon ezt nem tudjuk. Legyintünk, és lemondunk egy nemzeti kincsről. Egyedül Mikóczy tartja magát, nem adja a lovat. Megállapodik egy kisebb, de jól menedzselt ménessel, ahol Overdose alá végre komoly kancák kerülhetnek.

Közben a Kincsem Parkba kiszédeleg ugyanaz a párszáz fanatikus lovis hétről hétre, ilyenkor télvíz idején csak az ügetőre, mert a galoppszezon majd csak áprilisban kezdődik. A galoppszerelmesek – mint a cikk szerzője – pedig búsonganak. Kincsem, Imperial és Overdose után a lovas nemzet düledező, hobbiló tartásra is éppen hogy alkalmas tenyésztelepekkel, üres lóversenypályával, érdektelen futamokkal és francia fogadási lehetőséggel áll a nemzeti lovas program megvalósulása harmadik évének vége felé. (Ja, meg a lóversenyzés és tenyésztés szempontjából teljesen értelmezhetetlen, amúgy életveszélyes Nemzeti Vágtával.) Pedig a kormány még pénzt is adott a lósportra, arra se panaszkodhatunk annyira.

Marad Overdose, ameddig Mikóczy bírja anyagilag. Aztán meg majd elmondhatjuk külföldi ismerőseinknek: volt nekünk, magyaroknak egy újabb csodalovunk. És ennyi…