vissza a főoldalra

 2015.02.27. 

Törvényes és nehéz volt a büntetés-végrehajtás tavalyi munkája

Célunk, hogy a munkaképes elítéltek mindegyike dolgozzon

Csóti András vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka: 2015 első negyedévében 600 új férőhelyet adnak át Budapesten, Martonvásáron és Szombathelyen, további két jelentős beruházást terveznek Szirmabesenyőn és Solton. Tavaly az átlagos fogvatartotti létszám 18 204 fő volt, amely ugyan meghaladta az egy évvel korábbit, de a férőhely-bővítési program segítségével a zsúfoltság aránya a 2013-as 143 százalékról 141-re csökkent.

 Hogyan fogadták, hogy Tasnádi László, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára csillagos ötösre értékelte a büntetés-végrehajtás (bv) 2014-es tevékenységét?

 – Nagy megelégedéssel, munkánk elismeréseként fogadtuk államtitkár úr értékelését. Szerinte fegyelmezett, szakszerű, csendes, nyugodt, botrányoktól mentes év van mögöttünk, s a szervezet alapvető célkitűzését túltejesítve kiemelkedően, a közrendet és köznyugalmat sértő rendkívüli esemény nélkül zárta a 2014-es esztendőt. Kollégáimmal együtt büszkék vagyunk arra, hogy államtitkár úr ilyen méltató szavakkal ismerte el munkánkat.

 Milyen változást hozott a büntetés-végrehajtás szerkezetében, hogy 2013 decemberében az Országgyűlés elfogadta a bv-kódexet?

 – A büntetés-végrehajtási kódex nagy jelentőségű, mert szakmánk történetében most először szabályozza törvény a munkánkat. Egyrészt egy 35 éve hatályban lévő törvényerejű rendeletet váltott ki ez a szabályozás, másrészt azzal, hogy az Országgyűlés 2013. december 17-én elfogadta a 2013. évi CCXL -es törvényt, amellett, hogy pontos iránymutatást adott a szakmai munka végrehajtására, ezzel a jogszabállyal elismerte azt, hogy mennyire lényeges feladatot teljesítünk. 2014-ben ennek megfelelően végrehajtási rendeleteket és belső szabályokat dolgoztak ki annak érdekében, hogy a törvényi rendelkezéseknek megfelelően az alacsonyabb szintű normák is egyértelműen iránymutatást adjanak a végrehajtásban dolgozóknak. Számunkra nagy elismerés, hogy ugyanúgy, ahogy a törvény kodifikálása során, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium vezető munkatársai mellett a bv szakemberi a végrehajtási rendeleteknél is egyenrangú partnerként vettek részt a szabályok megalkotásában. Tíz igazságügy-miniszteri és öt belügyminiszteri rendeletet adtak ki a törvényhez szorosan kapcsolódóan, és mi magunk is elvégeztük az úgynevezett szakutasítások, az országos parancsnoki intézkedések és az intézmények, intézetek belső rendelkezéseinek felülvizsgálatát. A törvény által bővült a tevékenységi körünk. Fontosnak tartom, hogy a felhívási tevékenység a bíróságok bv-csoportjaitól átkerült az országos parancsnokság erre a feladatra szakosodott új szervezeti egységéhez. Azáltal, hogy mi hívjuk be a szabadlábon lévő, de jogerős szabadságvesztésre ítélt egyéneket, jobban tudjuk tervezni és végrehajtani szállítási, befogadási feladatainkat a költségek és az elhelyezés szempontjából is. Nagyon régi szakmai elgondolásunk vált valóra azzal, hogy a pártfogói tevékenység egy része, kifejezetten az, ami a szabadságvesztés büntetés-végrehajtásához konkrétan kapcsolódik, integrálódott a büntetés-végrehajtás szervezetébe. 30 pártfogót vettünk át, akik egyrészt ismerik a kinti munkahelyi lehetőségeket, másrészt pedig azt a fajta reintegrációra felkészítő tevékenységet, amely a legnehezebb krízisidőszakot, a szabadulást megfelelően elő tudja készíteni, már bent el tudják kezdeni. A törvény legfontosabb üzenete a reintegráció, tehát az, hogy szabadulása után a fogva tartott, amennyiben szándéka és akarata van rá, lehetőség szerint képes legyen visszailleszkedni a társadalomba, s ott találjon munkalehetőséget. A reintegráció szempontjából fontos a törvénynek az az üzenete is, amely az együttműködésre helyezi a hangsúlyt. A fogva tartottak kötelessége, hogy ők is tevékeny részesei legyenek a felkészülésnek. Így a munkavégzési és a tanulási kötelezettség is elő van írva. A munka alapú társadalomban reintegrálni csak úgy lehet, hogy az elítélt a szabadságvesztés ideje alatt kapcsolatba kerül a munkával, s így kialakul a munkakultúra. Terveink szerint az oktatási rendszer jobb működtetésével a fogva tartott olyan új ismereteket kap, amelyeket adekvátan képes alkalmazni szabadulása után. Szintén lényeges, hogy a törvény bevezette a kockázatelemzési és kezelési rendszert. Ezáltal standard, központilag kidolgozott módszertan alapján felmérjük a szükségleteket és a kockázatokat. Ennek alapján a fogva tartottal közösen alakítjuk ki az egyéni reintegrációs tervet, amelyben a lehetőségek alapján meghatározzuk az ő kötelezettségeit is annak érdekében, hogy a szabadulása után minél jobban beilleszkedjen a társadalomba. Fontos, hogy a törvény szelleme az együttműködésre helyezi a hangsúlyt olyan szempontból is, hogy a civil és egyházi szervezetekkel erősítsük meg eddigi kapcsolatainkat, hogy ők is vegyenek részt a rabok felkészítő munkáiban.

 A pártfogórendszerrel el lehet érni, hogy a szabadultak ne lépjenek újra a bűn útjára? Tehát mindez prevenciónak is tekinthető?

 – Mindenféleképpen tekinthető prevenciónak és a reintegrációt segítő módszernek a pártfogórendszer. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ettől nem változik meg lényegesen a visszaesési mutató, de bízunk és hiszünk benne, hogy abban az esetben, ha az egész szabadságvesztés letöltése a szabadulás utáni életre fókuszál, és segítő támogatást kap az elítélt, akiben a szándék és az akarat is megnyilvánul a társadalomba való beilleszkedésre, akkor vélhetően sikeres lesz a pártfogórendszer.

 Megerősítették a gyógyító-nevelő, valamint a kábítószer-prevenciós részlegeket is?

 – Természetesen. Az új törvény külön fókuszál a különböző speciális csoportokra. A drogambulanciákkal, szakértőkkel történő együttműködés, és a belső csoportok működtetése révén próbálunk a kábítószereseken segíteni. Ugyanúgy előtérbe kerül a szexuális bűnelkövetőkel és az időskorúakkal való speciális foglalkozás, s az a segítő-támogató környezet, amit a gyógyító-nevelő csoportok működése hoz létre.

 Akiket tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek, nem lehet a szabadulásuk utáni új életre felkészíteni. Náluk lényegesebb a pszichológiai szolgálat?

– A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés területén tavaly lényeges változás történt. Az elméleti lehetőség a szabadulásra – 40 év utáni felülvizsgálat során – jogszabály útján is megnyílt. Ezért az ő helyüket, szerepüket is meg kell találni a rendszeren belül. Így nekik is dolgozniuk kell, s képzési programokon szükséges részt venniük annak érdekében, hogy ezt az ítéletet biztonságos, önmaguk szempontjából élhető környezetben tudják leélni. Ez is bizonyítja, hogy az összes fogva tartottnak meg szeretnénk találni a helyét az egyéni kezelési rendszeren belül.

 Említette az egyházi szervezetekkel való együttműködést. Hogyan ítéli meg a börtönlelkészek tevékenységét?

 – Államtitkár úr szavaival élve, a börtönlelkészek tevékenységét csillagos ötösre értékelem. 1989-ben nyílt meg a lehetőség a börtönökben az egyéni vallásgyakorlásra és lelki gondozásra. Jelentős lépés volt 2000-ben a börtönlelkészi szolgálat megalakítása a történelmi egyházakkal közreműködve. Tudvalévő, hogy az elítéltek egy részét mi a hagyományos pedagógiai módszerekkel nagyon nehezen tudjuk elérni. Számukra lelki támaszt ad a vallás gyakorlása, és az egyház segítő támogatása. A börtönlelkészeken kívül az egyházi szervezetek önkéntes segítőinek tevékenysége is jelentős, ők többek között csomagküldő szolgálatot létesítenek, foglalkozásokat vezetnek.

 Tavaly arról cikkeztek a lapok, hogy az Európa Tanács szerint a magyar börtönök is túlzsúfoltak. Ez megfelel a valóságnak?

 – Közismert, hogy a magyar büntetés-végrehajtás legnagyobb problémája évtizedek óta a túlzsúfoltság. A konzervatív büntetőpolitika pedig azt eredményezi, hogy a fogva tartottak létszáma folyamatosan nő. Miután nekünk befogadási kötelezettségünk van, egyedüli járható út az új férőhelyek létrehozása. 2010 óta erre a kormányzat is kiemelt hangsúlyt helyez. Így ahogy tavaly, úgy az elkövetkezendő években is az egyik központi projektként hajtjuk végre a férőhelybővítést. Hosszú évek trendje változott meg azáltal, hogy 2014-ben a túlzsúfoltsági mutató 2 százalékponttal csökkent – bár így is az egyik legmagasabb Európában: 141%-os. 2015 első negyedévében 600 új férőhelyet adunk át, folytatjuk az északkelet-magyarországi új börtön építését Szirmabesenyőn, illetve Solton új szálláskörletet hozunk létre. Börtönépítési programunk 2019-ig szól, s ha az realizálódik, akkor jelentősen csökkenne a zsúfoltság a börtönökben.

 Erre a Belügyminisztériumtól kapnak forrást?

 – Költségvetési forrásról van szó. Idén a börtönépítésre, férőhelybővítésre az államtól 4 milliárd forintot kaptunk. S az is a célunk, hogy a börtönök működtetését minél kevesebb forrásból oldjuk meg a benti foglalkoztatás növekedése által.

 Mi az oka annak, hogy nőtt a külföldi állampolgárságú fogva tartottak száma?

 – Valóban növekedett a külföldi állampolgárságú börtönbüntetésre ítéltek száma, de ha az arányokat vesszük figyelembe más európai államokkal összehasonlítva, akkor ez minimális. Egy példa: a svájci börtönökben raboskodók 80%-a idegen állampolgár. Nálunk a 18 204 fogva tartott közül körülbelül 700 külföldi állampolgár.

 A nem magyar állampolgárok őrzői idegen nyelvet is beszélnek?

 – Ez természetes. Hiszen ezek a fogva tartottak más kultúrkörből érkeztek. Esetükben fokozottan jelentkezik a családtól és a megszokott környezettől való távollét problematikája. Szerencsére egyre több kollegánk beszél idegen nyelveket, ezért a napi gyakorlatban nem jellemző a kommunikációs probléma.

 Azzal, hogy a fegyveres szervekre vonatkozó életpályamodell bevezetésével anyagi megbecsülést is kapnak az állomány tagjai, elképzelhető, hogy növekszik a büntetés-végrehajtásban dolgozók száma?

 – Az, hogy bevezetik az életpályamodellt és megalkották a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvényt, még nem jelent automatikusan létszámfejlesztést. A lényeg, hogy a szervezet állománymegtartó-képességében az életpályamodell pozitív változással jár. 2014-ben is javultak fluktuációs mutatóink; csökkent a távozók száma, s többen léptek be szervezetünkbe. Feltöltöttségi mutatónk 96,7%-os, utánpótlási gondjaink a két nyugati börtönünket leszámítva nincsenek. Az életpályamodell nemcsak anyagiak területén hasznos, hanem azért is, mert a felvételizők közül a legalkalmasabbakat tudjuk kiválasztani. 2014-ben a legfontosabb feladatunk az állomány felkészítése volt az új joganyagból, amelyből a szervezet minden tagja sikeres vizsgát tett.

 Rengeteg olyan filmet sugároznak a tévécsatornák, melyekben a börtönőröket szadistaként mutatják be. Mindez mennyire befolyásolja a szakma társadalmi presztízsét?

 – Komolytalannak tartanának az olvasók, ha azt mondanám, hogy a fegyőri szolgálatnak magas a társadalmi megbecsültsége. Tudatában vagyunk szakmánk megítélésének, ezért is tartjuk fontosnak azt a kommunikációs stratégiát, amely alapján minél szélesebb körben szeretnénk a közvéleményt megismertetni munkánk fontosságával. Lényegesnek tartom a szimbolikus jóvátétel intézményét, a „Zárt falak, nyitott világ” programot. Ez azt jelenti, hogy a börtöneink együtt élnek a környezettükkel. A szimbolikus jóvátétel keretében a közösség érdekében végzett munkát végzik el a rabok. A projektek során – együttműködve a helyi önkormányzattal és más szervezetekkel – a börtön igyekezett kinyílni a település felé, megismertetni és elfogadtatni a szigorú szabályok szerint működő büntetés-végrehajtási intézet belső rendjét és az ott elhelyezett fogva tartottakat, továbbá elősegíteni a bűnelkövetés ismétlésének megakadályozását. Tavaly az egyik börtönünk nyerte a „Három jó cselekedet” projekt első helyét, mert rendszeresen megjelenik a környezetében. Sőt az árvízi védekezésben is részt vettek a rabok.

 Zéró toleranciát hirdettek a korrupció és a fogva tartottak bántalmazása terén. Ezt sikerült megvalósítani a gyakorlatban?

 – A korrupciós esetek és a rabok bántalmazásának száma igen alacsony. 8300 személy dolgozik a büntetés-végrehajtásban, s közös érdekünk a korrupt személyektől való megszabadulás. Hiszen a médiában nem azt halljuk, hogy egy bizonyos fegyőr korrupt, hanem, hogy korrupció uralkodik a büntetés-végrehajtásban. Ezért többször elmondom kollégáimnak, hogy a sztereotípia ellen csak úgy tudunk védekezni, ha a korrupt fegyőröket kivetjük sorainkból.

 2015 mennyire lesz egyszerű vagy könnyű a büntetés-végrehajtásban?

 – 38 éve dolgozom ennél a szervezetnél, s azt tapasztaltam, egyetlenegy könnyű évünk sem volt. Az ideiről sem feltételezem, hogy könnyű lesz; de ha nem lennének kihívások, akkor nem is vállalnánk ezt a szakmát. A legfontosabb, hogy 2015. január 1-jétől az új kódex hatályba lépett, s ennek megfelelően kell dolgozni. Az új szabályoknak működniük kell a gyakorlatban, s a legnagyobb figyelmet a belső szabályzórendszer folyamatos ellenőrzésére, monitoringozására kell fordítani. Fel kell készülni a központi kezelésű rendszer teljes körű bevezetésére a meghirdetett céljaink elérése érdekében. Bővíteni kell a foglalkoztatást is 5-8 százalékkal. Létkérdésünk a férőhely bővítési program végrehajtása, s hogy biztonságos, a szakma szabályainak megfelelő, de költséghatékony intézményeket üzemeltessünk.

Medveczky Attila