vissza a főoldalra

 2015.01.09. 

Az olaj ára

Az Oppenheimer család uralta a XX. század elején az afrikai gyémántbányák nagy többségét. Oppenheimerék találmánya, hogy az újonnan felfedezett bányákból gyakorlatilag korlátlan mennyiségben kitermelhető gyémántokból mindig csak annyit dobtak piacra, amennyi garantálta, hogy egy esküvői gyűrűbe való átlagos gyémánt ára valahol 2000 dollár körül mozogjon. Annak ellenére, hogy a gyémánt az egyik legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló drágakő, tehát unikális jellegről Oppenheimerék nélkül nem beszélhetünk, a drágakő értéke azóta is stabil. Az akkor teljesen újszerű marketing mellett, például, hogy jelentős összegeket fizettek filmeseknek, hogy az éppen aktuális filmben a hősszerelmes gyémántgyűrűt ajándékozzon kedvesének, Oppenheimerék áru-visszatartási technikája több aggályt is felvet, különösen, hogy a gyémántkereskedelem éppen ezért jelentős konfliktusok és népirtások okozója lett.

De a messzi afrikai bányáktól és amerikai piacokról jöjjünk közelebb hazánkhoz. A másik fontos széntartalmú anyag, a kőolaj árának kialakításakor, úgy látszik, újra Oppenheimerék technikáját alkalmazzák a világ nagy elosztói. Máskülönben nehezen magyarázhatóak az elmúlt hetek történései.

Az amerikai döntéshozók több szempontból is fontosnak tartották, hogy az olaj ára leessen. Egyrészt az Iszlám Állam nevezetű agyrém kezébe került olajkutak termeléséből keletkező bevételt akarták minimalizálni. Bár nehéz elképzelni, hogy a feketén, és nyilván jócskán áron alul értékesített olajból valóban akkora bevételre tenne szert az Iszlám Állam, hogy finanszírozni tudja a már két országra kiterjedő háborúját, amit lényegében mindenki ellen vív.

De mégis, a hivatalos magyarázat szerint a feketepiac felveszi a gigantikus mennyiségű olajat, és bizonyára fantomtankereken eljuttatja a felhasználókhoz, ezért a drasztikus olajárcsökkenés elvileg kihúzza a talajt a dzsihadisták alól.

A másik fontos olajár csökkentő érdek, hogy az oroszok az előbbinél nagyságrendileg nagyobb olajtermeléséből származó bevételeit minimalizálják. Ez része annak a hidegháborúnak, mely az amerikaiak ukrajnai akciója és Ukrajna lángba borulása óta határozza meg az orosz-amerikai viszonyt. Az amerikai forgatókönyv szerint Oroszország térdre kényszerítése gazdasági eszközökkel történne.

Egyrészt a befektetései alapok mozgatta dollár százmilliárdok bevetésével hiperinflációt idéznek elő Oroszországban, másrészt az olaj árának mesterségesen alacsonyan tartásával az oroszok legfőbb bevételi forrását próbálják csökkenteni.

Persze azonnal felvetődik, hogy miért gondoljuk ezt a drasztikus árcsökkentést mesterségesnek?

Nem mesterséges, tehát piaci alapú olajáresésről akkor beszélhetnénk, ha valami okból az olajfelhasználás csökkenne, vagy valaki hatalmas mennyiségű olajat dobna piacra. Kinek van annyi olaja, hogy azzal levigye a világpiaci árát? Nyilvánvalóan az olajtermelőknek. De vajon nekik mi érdekük lenne az árcsökkenésben. Nyilván semmi, boldogan alkalmaznák Oppenheimerék jól bevált visszatartását, hacsak a világ legnagyobb katonai, és egyelőre még legnagyobb gazdasági erejével rendelkező állam oda nem szól. Az odaszólás ténye azonban komoly kérdéseket vet fel.

Ha egy amerikai stratégia cél érdekében drasztikusan lehet csökkenteni az olaj árát, akkor az felveti az árképzés piaci jellegének hamisságát. Azaz az elmélet, miszerint a piaci viszonyok, a kínálat és a kereslet viszonya határozzák meg az olaj árát, egyszerűen nem igaz.

Márpedig az olaj ma a világgazdaság egyik legfontosabb tényezője, összességében a legfontosabb energiahordozónk.

Innentől önálló piaci mechanizmusokról, a piac önszabályozásáról, a kínálat és kereslet viszonyának meghatározó erejéről lénygében csak elméleti síkon beszélhetünk.

A gyakorlat egészen más, inkább az utasításos gazdálkodásra, mondjuk a tervgazdaságra emlékeztet.

Ennek a ténynek ma Magyarországon óriási jelentősége van. Ugyanis a korrupcióvád és a demokráciadeficit számonkérése mellett, ez a vád, tehát, hogy a kormány beavatkozik az oly üdvözítő szabad piaci mozgásokba a legdöntőbb az Orbán-kormány ellen kreált bűnlajstromban.

De vajon milyen alapon tekinthetők Orbánék piackorlátozó – bár inkább erővel való visszaélést tiltó – intézkedései bűnnek, és miért tekinthető jogosnak az Obama adminisztráció olajmutyija?

csorja