vissza a főoldalra

 2015.01.09. 

A liberálisok nem a népet képviselik, nekik csak a hatalom kell

Az Egyesült Államok vezetése tudja, hogy Oroszországot képtelenség legyőzni, ezért neki befolyásolható, gyenge, Jelcin-típusú vezető kell

25 éves a Magyar Munkáspárt. Ebből az alkalomból kerestük föl Dr. Thürmer Gyula pártelnököt, akivel a magyar-amerikai konfliktusról, a kínaiakkal való gazdasági együttműködésről, az USA és az EU kapcsolatiról is beszélgettünk. A Munkáspárt elnöke szerint Amerika a liberálisoknak ítélte Magyarországot, azoknak, akiknek csak a hatalom számít, és nem a szegény emberek sorsa.

 A Munkáspárt nem volt döntési helyzetben az elmúlt negyedszázad alatt, logikusan kérne helyet magának a nap alatt, azonban akik a kormányellenes tüntetéseket szervezik, azt hangoztatják, el kell törölni elmúlt 25 évet.

 –A 25 év eltörlése azt jelenti, hogy nemet mondanak a kapitalizmusra. A tüntetések szervezői nem a tőkés rendszert akarják megváltoztatni, csak egyik tőkés csoportot akarják lecserélni egy másikkal. Látni kell, hogy a nemzetközi politikai színtéren óriási küzdelem vette kezdetét; az Egyesült Államok vezetése úgy gondolja, elég erős, rendelkezik elég technikai háttérrel, hadsereggel, pénzzel ahhoz, hogy a világban biztosítsa egyedüli meghatározó és vezető szerepét. Az USA-t pedig zavarja, ha egy kormány nem úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Megpróbálja az Európai Unióra ráerőltetni a transzatlanti partnerségi paktumot, ami csak első hallásra tűnik optimálisnak, de ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, rádöbbenünk, hogy a kis európai országok ennek a megállapodásnak áldozataivá válnak. De nem csak a kicsik, hanem a nagyok, így Németország is ellenkezi, mert nem akar amerikai világrendet. Az USA nem tűri el azt sem, hogy Magyarország kormánya önálló politikát folytasson. Mi pedig nem fogadjuk el azt, hogy helyettünk az USA döntsön. A magyar kormány eldöntötte, hogy nyit Kína és Oroszország felé, kereskedelmi jellegű megállapodásokat kötött a két állammal, és ezért most Amerika, különböző eszközök bevetésével, próbálja ellehetetleníteni.

 Elnök úr kik és miért szervezik valójában ezeket a tüntetéseket?

 –Köztudott, a magyarországi liberálisok két választást is elveszítettek. Mi, munkáspártiak feltesszük a kérdést: mit nyerünk, ha a konzervatív tőkések helyett a liberális tőkések veszik át a hatalmat? A liberálisok nem a népet akarják felébreszteni, nekik csak a hatalom kell, és számukra ezért volt lényeges az USA beavatkozása a magyarországi politikába. Elégedetlenkedőket mindig lehet találni. Mivel a nép megtévesztésének módszere nem bizonyult eredményesnek a számukra, most mindent megtesznek annak érdekében, hogy akit lehet, kicsaljanak az utcára. Világos a cél: az utcáról akarják megdönteni a kormányt. A liberális érdekeket hangoztatják, azt akarják elhitetni a magyarokkal, hogy ha ők megkaparintják a hatalmat, az a magyar nép hasznára válik. Szerencsére a társadalom még nem mozdult meg erre a kihívásra, mert akik ma a kormány megbuktatására törekednek, azoknak nincs sok közük a szegény rétegekhez. A legszegényebbek megtanulták, hogy egyik nagypolitikai erőtől sem várhatnak „ajándékot”.

 Elképzelhető, hogy az USA-nak szüksége van az 500 milliós európai piacra, például a génmódosított termékeinek elhelyezését kívánja így megoldani? Egyszerűen az erő politikáját alkalmazza, miközben mindenféle jól hangzó demokratikus szlogeneket hangoztat? Olyan kormányokat akar hatalomra segíteni, akik ebben alázatos partnerei lesznek?

 –Kétségtelen, hogy a világversenyben alulmaradt az európai civilizáció, aminek az oka, hogy túlságosan az individuumra koncentrálódik a kultúrája. Eszerint: mindenki a magántőkéjének erősítésére törekszik, birtokainak növelésére, és így a legfontosabb érték a pénz lett. Ezzel szemben megjelentek újabban olyan civilizációk, mint a kínai, ahol a pénznél sokkal fontosabbnak tartják a tudást, és a kollektíva boldogulását. Nem véletlen, hogy a kínai civilizáció milyen nagymértékben fejlődik. A kínai civilizáció gazdasága elért arra a szintre, ahonnan képes felvenni az úgynevezett keresztény államokkal a versenyt. Az európai kapitalizmus pedig válságban van, ezt az USA felismerte, s nem is akar segíteni Európán, mert a megerősödő kontinens akadályt jelentene számára.

 Ahogy egy megerősödő Oroszország is?

 –Obamának elvileg Putyin az ellenfele, és az USA szankcióinak az a célja, hogy olyan körülményeket teremtsenek Oroszországban, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi hatalom leváltását. Az Egyesült Államok vezetése tudja, hogy Oroszországot képtelenség legyőzni, ezért neki befolyásolható, gyenge, Jelcin-típusú vezető kell.

 Oroszország elleni szankciók durvák, összehangoltak, de nem ismeretlenek. Ezzel a módszerrel ott is kormányválságot idézhetnek elő? Volt már ilyen.

 –Európának nincs szüksége új Jelcinre, nem akarja „lefejezni” Putyint, hanem egy végletekig meggyengített Oroszország a célja. Ezért hajlandó háborúzni Ukrajna érdekében, szankciókat vezet be, de nem akar véget vetni a putyini –rendszernek, mert ha Oroszország élén más vezető állna, akkor az EU-nak, s főleg a németeknek nem lenne kire támaszkodnia az USA elleni konkurenciaharcban. Közben a kínai-orosz gazdasági helyzet egyre erősödik; Gazprom és a kínai CNPC 2014 májusában 30 évre szóló szerződést írt alá, amelyik 38 milliárd köbméter földgáz szállítását irányozza elő évente Oroszországból Kínába a keleti irányú vezetéken.

 Kína a globális piacgazdaság helytelen filozófiájából profitálta a legtöbbet?

 –A neoliberális, globalista szemlélettel szemben a kínai felfogás másfajta értékrendet képvisel, és ezért lett Kína a Nyugat komoly versenytársa. Kína átveszi más államok gazdasági és kulturális trendjéből, amit jónak lát, és közben a saját értékeit védi, erősíti. Látják, hogy a neoliberális gazdaságpolitika tönkreteszi Kelet-Európában a valós fejlesztési lehetőségeket. Ha Magyarországra jön a Mercedes, vagy az Audi, az leegyszerűsítve csupán egy összeszerelő műhelyt létesít. Mi ezért magyar nemzeti ipart akarunk, és nem külföldi gyárak magyarországi telephelyeit. A kínaiak olyan infrastrukturális beruházásokat kínálnak, és olyan feltételek mellett a kelet-európai államoknak, amelyeket a nyugatiak nem. Például a Belgrád és Budapest közötti gyorsvasút, és a Ferihegy-expressz sem épülne meg soha, ha a kínaiak ezekre nem biztosítanának forrást.

 Hogy az Audi és a Mercedes összeszerelő üzemeket létesített, ezzel nem vitatkozom, de még senki nem mondta meg, mi lenne helyette a megoldás a foglalkoztatás növelése érdekében?

 –Nem csak a Munkáspárt gondolja azt, hogy csupán a külföldi tőke idecsalogatása nem jó megoldás. A legtöbb megyei önkormányzat hosszú távú tervében leírják, hogy veszélyes csak a nyugati beruházókra építeni a helyi gazdaság fejlesztését, mert ezek a cégek, ahogy jöttek, úgy különböző okok miatt távozhatnak is. A megoldás: a magyar gazdaságot kell fejleszteni. Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy nincs hazai termelés.

 Elnök úr, ne haragudjon meg érte, de a „mit termeljenek idehaza” kérdés előtt nem azt kellene tudni, hogy milyen piacon akarjuk az áruinkat értékesíteni?

 –Olyan árut termeljünk, amit értékesíteni lehet. A magyar termelőnek főleg a hazai piacot kell ellátnia.

 Elegendőnek tartja a hazai fizetőképes keresletet?

 –Miért, most mi történik? Megvásároljuk naponta az élelmiszereket, holott tudjuk, a termékek jelentős részét külföldön állították elő. Pedig a magyar mezőgazdaság képes kielégíteni a hazai élelmiszerszükségletet.

 Azt hallani a nagy vágóhidak tulajdonosaitól: azért vásárolnak külföldről sertést, mert a magyar gazdáktól nem lehet a megfelelő mennyiségű élő állatot beszerezni.

 –A szocialista rendszer végén több mint 13 milliós volt a sertésállományunk, most pedig ez a szám alig haladja meg a 3 milliót. A kormány hiába mondja azt, hogy néhány éven belül 6 millióra emelkedjen az országban a sertések száma, ezt állami politikai ösztönzők nélkül képtelenség véghezvinni.

 Önök szerint kis családi gazdaságok sorára vagy inkább a nagyüzemekre lenne szükség a mezőgazdaságban?

 –Az 1990-es évekig a magyar mezőgazdaságot az állami és szövetkezeti nagygazdaságok, valamint az elaprózott, háztáji jellegű kisgazdaságok kettőssége jellemezte. A már említett 13 milliós sertésállomány is azért jöhetett létre, mert a parasztok létrehozták a saját háztáji gazdaságukban az ólakat, megvették kedvező áron a TSZ-től a malacot és tápot, majd a sertést eladták a termelőszövetkezetnek. Ma ennek minden eleme hiányzik: a magyar sertés külföldi, drágán beszerezhető tápot fogyaszt, és a gazda nem lehet biztos a fölvásárlásban sem. A nagy - és a kisgazdaság egyformán lehet nyereséges, hiszen a kisgazdálkodók szövetkezetekbe tömörülhetnének. Erre számtalan nyugati példa létezik; tehát nem kell a régi téeszekben gondolkodni, hanem összeállhat több paraszt, és együtt vásárolhatnak gépeket, tápokat, vegyszereket.

 Egyáltalán létezik még a korábban is látástól vakulásig dolgozó, ám a kis földjébe csak megkapaszkodó magyar parasztság?

 –Nem, nem létezik, hiszen régen a falvakban 800-1000 ember is dolgozott a szövetkezetben, míg ma ugyanazon a földön egy nagyvállalat 20-30 főt foglalkoztat. A magyar falunak nincs munkaerő-megtartó képessége. Ennek egyik oka, hogy amikor beléptünk az EU-ba, akkor a búza és a kukorica termelése mellett döntettek a földalapú támogatás miatt. Arra nem gondoltak, hogy ezáltal sosem lesz olyan erős a mezőgazdásunk, mint azokban az országokban, ahol a történelmi és egyéb adottságok miatt olcsóbban tudnak termelni. Kertészeti kultúránkat, a gyümölcstermesztést kéne megerősíteni. Ló-és bárányhúsra is nagy a kereslet Európában, akkor mi miért nem ezzel foglalkozunk? Ezek olyan ágazatok, ahol a kétkezi emberi munkának nagy a szerepe, ezáltal megélhetést biztosítanak. Ám ehhez is politikai ösztönzők kellenek, mert Magyarországon számtalan föld hever parlagon, s közben többen éheznek. Ezért először a magyar piac megvédésére kell törekedni.

 Magyarország az Európai Unió tagja, a Munkáspárt mit tudna tenni annak érdekében, hogy ne áramoljon be idegen termék a magyar piacra?

 –Ki van ez már találva, próbáljunk meg magyar tejet egy tőlünk nyugatabbra fekvő EU- tagállamban eladni; nem lehet, mert olyan módszert vezettek be – nem állami, hanem mondjuk kamarai szinten –, amivel védik a termelőiket.

 A piac védelmére ez a kormány legalább már rászánta magát. Meg is kapja érte a magáét, itthonról szaladgálnak külföldre feljelenteni őket, már a szándék bejelentésekor. Önök, hogy védenék ki ezeket a támadásokat?

 –Szerintem először a kormányfőnek szakemberekkel kéne konzultálnia a tervekről, s ha a program elkészült, akkor kéne csak meghirdetni. A másik, amit a Fidesznek meg kéne tenni: ha azt mondják külföldről, hogy korrupció uralkodik az országban, akkor nem azt kell válaszolni, hogy mi küzdünk a legjobban a korrupció ellen, hanem, ha valóban vannak korrupt vezetők, akkor azokat le kell lepleznie a miniszterelnöknek. Az is érezhető, hogy a Fidesz fiatal politikusai számára sokszor nem a miniszterelnök személyének megmaradása a lényeges, hanem saját pozíciójuk megtartása. Így fordulhat elő, hogy többen kibeszélnek a pártból. A kormány is tett elhibázott lépéseket, erre példa: a keleti-nyitás politikáját önmagában jónak tartom, de azt már nem, hogy erre alakítsák át a diplomáciát szolgáló minisztériumot.

 Elnök úr, ha Önök lennének döntési helyzetben, akkor egy kósza hír alapján leleplezésbe kezdenének? Nem kellene bizonyíték a bűnösségre? Azon kívül Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter számtalan keleti ország vezetőjével tárgyalt befektetésekről, exportról. Mindenhova elmegy, minden problémát tárgyalásos úton próbál rendezni, igaz hogy a régi típusú hajbókolás nem a sajátja.

 –Ezt nem vitatom, de az ország külpolitikájának eredményességét nemcsak a megkötött külgazdasági szerződések száma dönti el. Jó külügyi lépések meghozatalának feltétele, hogy megismerjük azt: a múltban az egyes országokkal milyen diplomáciai tárgyalásokat folytattunk. Ugyanilyen lényeges a különböző államok kultúrájának, hagyományainak, történelmének, diplomáciai szokásrendjének ismerete.

 Aláírom, hogy a diplomácia érzékeny terület, de azt Ön sem állíthatja, hogy a mindent fogadjunk el úgy, ahogy mások akarják. A magatartás például a határon túli magyarság ügyében segített volna, nem éppen ellenkezőleg történtek a dolgok?

 – Jó, akkor nézzük Trianont! Ami a Munkáspárt megítélése szerint történelmi bűn és tragédia volt. Ám 1990 óta új államok jelentek meg Európa térképén. Az elmúlt 25 év magyar kormányai miért nem vetették föl nemzetközi plénumokon a magyar sorskérdéseket? Hiszen ezekre a választ egyedül, Magyarország nem tudja megadni. Ahogy nem tudta megadni a XX. században sem, mert akkor saját erőből magyar területeket csak a Tanácsköztársaság szerzett vissza, német segítséggel pedig Horthy Miklós. Ugorjunk előre az időben: Magyarország előbb lett az EU tagja, mint Románia. Miért nem tárgyaltak Románia csatlakozását megelőzően az Erdélyben élő magyarság kérdéseiről? Ami pedig nagyon súlyos probléma, hogy az EU vezetőit nem érdekli a magyar kisebbségek sorsa, pedig Magyarország nagy szolgálatokat tett a Nyugatnak. A rendszerváltás után az új uralkodó osztály saját hatalmát akarta megerősíteni, a határon túli magyarsággal alig törődött, eladta a bankokat, a nagyvállalatokat a külföldieknek, abban a hiszemben, hogy a nyugati tőke biztonságot ad. Ebben a térségben pedig az együttélés feltételeit kell megteremteni a szomszédos államokkal. Meg kell mondjam, ebben az ügyben Szijjártó Péter tett egy abszolúte korrekt nyilatkozatot: „van számos forró téma Szlovákia és Magyarország viszonyában, de annak érdekében, hogy ezeket a siker esélyével tudjuk megvitatni, ahhoz közös sikertörténeteket kell építeni.” Elismerem én a sikereket, például kifejezetten jónak tartom, hogy a visegrádi országok egyeztetnek egymással sok kérdésben, így abban is, miként működjenek együtt Kínával.

 Elnök úr gyakran látogatott Kínába. A kínai-magyar kapcsolatok megerősítésében volt valamilyen szerepe?

 –Magyarország és Kína kapcsolatainak előrelépése az elmúlt években egyedülálló és látványos eredményeket hozott. Saját szerepemről: én voltam az első magyar politikus a rendszerváltás éveiben, amikor itthon szinte mindenki gyalázta a kínaiakat, kiutaztam Kínába, és tárgyaltam az ország akkori vezetőivel. S ha megkérdeztek odakint a Fideszről, őszintén elmondtam, hogy ez egy jobb szemléletű kormányzat, mint a liberálisoké, hiszen az Orbán-kormány nem törekszik az ország kiárusítására. Magyarország fontos Kína számára, vezetése országunk helyzetét stabilnak tartja. Azért is rokonszenveznek velünk, mert mi is megpróbálunk nemzeti érdekű gazdaságpolitikát folytatni.

 Emellett a költségvetési mutatóink egyre jobbak, de ennek ellenére azt mondják, hogy nagy a szegénység?

 –A 2014-es választások alkalmával számtalan fórumot tartottunk az országban, sőt magam is gyűjtöttem az ajánlásokat az utcán, mert csak így lehet megtudni, hogy mi az emberek véleménye az ország állapotáról. Valóban jobbak a gazdasági mutatóink, de a külföldi nagy beruházók, az autógyárak itthoni tevékenysége miatt, míg a vidéki varrodákban – melyek főleg külföldi cégek beszállítói – dolgozó asszonyok megalázó fizetést kapnak. A magyar állam pedig a konfekcióipart sem támogatja – varrónők képzéséhez sem járul hozzá –, holott ehhez megvan minden adottságunk. A vidéki településeken azt látom: nagyon nagy az igény az olcsó termékekre, mert szegények az emberek, és nem jó a lakosság közérzete.

 Az infláció jelentéktelen, az élelmiszerárak nem emelkedtek, a nyersolaj ára hétről hétre csökken.

 –Ha az árakat nem növelik, azzal segítik a munkásokat. Viszont könnyen elképzelhető, hogy lesznek olyan munkavállalók, akik csökkentett összegű cafetériával szembesülnek majd januárban. Tehát lehet, hogy a kenyér ára nem változik, de a dolgozók megélhetése nehezebb lesz.

 Elnök úr, a rezsicsökkentés intézményéhez hasonlót sem vezettek be korábbi kormányok. Most meg világosan látszik a számlákon a megtakarítás, ezt nem lehet eltagadni.

 –A szegények azt mondják nekem: a rezsicsökkentés csak azok számára kedvező, akik sokat fogyasztanak.

 Ez nem egy ellenzéki propaganda-szöveg inkább? Ha nekem havonta pár ezer forinttal kevesebbet kell fizetnem, miért törődöm vele, hogy a többet fogyasztó is jól jár?

 –Igen, ez az összeg is számít, ugyanakkor 1990 óta 2-3 millió ember él hatalmas nyomorban. A mi bajainkat, a munkanélküliséget, a szegénységet pedig a tőkés rendszer okozza, és a kilátástalanságban élők közül sokan nem is mennek el választani.

 Elnök úr, olvassuk a Munkáspárt lapjában és az internetes oldalukon is, hogy pártjuk 2018-as célkitűzésében hangsúlyosan szerepel, hogy minden választókerületben legyen jelöltjük.  A Munkáspárt megméretteti magát a veszprémi időközi országgyűlési képviselő-választáson?

 –Ahogy Újpesten is tettük, úgy Veszprémben is indulunk. Újpesten egy 25 éves fiatalasszony volt a jelöltünk, Veszprémben a Munkáspárt színeiben egy 20 éves egyetemi hallgatót indítunk el a választásokon. Ő katolikus családban nőtt fel,  a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, A fiataljaink indításával is jelezzük, hogy a magyar politikában nemzedékváltást tartunk szükségesnek.

 Pátjuknak van hívő tagozata?

 –Senkitől sem követeljük meg tagfelvételkor, hogy ateista legyen. Több vallásos tagunk is van, és gondolkozunk a hívő tagozat létrehozásában.

 Az elmúlt 25 évre visszatekintve, hogyan alakult a Munkáspárt támogatottsága?

 –A ’90-es években, amikor kialakult a kapitalizmus, 3-4%-os eredményt értünk el. Ennek a társadalmi bázisát a múlt jelentette, az akkor még meglévő TSZ-parasztok, nagyüzemi munkások, egykori állami alkalmazottak.  A 2000-es évekre a magyar kapitalizmus stabilizálódott, megszűntek a régi társadalmi rétegek, az újakhoz pedig nem találtuk meg a kapcsolódási pontokat. 2008-ban elindult a gazdasági válság, ami csak fokozta a szegénység mértékét, így megnőtt az emberek érdeklődése a Munkáspárt iránt. Mi pedig jóval aktívabban politizálunk, és így megnőtt a fiatal párttagok száma. A 30-40 évesek egyre inkább érdeklődnek a Munkáspárt iránt, mert tudják, szüleik sokkal jobban éltek náluk.

 Beszéltünk már arról, hogy az utcai hőbörgők pillanatonként változó vezérei látszatból az elmúlt 25 év és a pártok eltörléséről szónokolnak. Önök, akik eddig nem voltak részesei a rendszerváltás utáni hatalomnak, miért nem jelentkeznek be a programjukkal?

 –A Munkáspártban látjuk, mire megy ki a játék. El lehet vetni az elmúlt 25 év politikai gyakorlatát, de nem mindegy, hogyan. Mi azt szeretnénk, ha a parlamentben a dolgozók, a munkások ülnének, és az ország pénzét a többség javára osztanák el. Ma nem ez történik, és akik most az utcákon tüntetnek, nem a munkások érdekét képviselik. Azt mondják, Orbán Viktor és kormánya megbuktatásával mindenki jól jár. Ez nem igaz. A szegények élete nem fordulna jobbra, ha a szocliberálisok kormányoznának. Tudjuk, a szocialista rendszert most nem lehet visszaállítani, de a tőke uralmát korlátozni kell. Ennek pedig két útja van. Vagy rájönnek a kormányok arra, hogy a saját érdekük is, hogy a gazdagokkal fizettessenek, vagy a tömeg fogja őket erre rákényszeríteni. Gyökeres változtatások szükségesek az adórendszerben is. A szegény emberek helyett a gazdagokat kellene adóterhekkel sújtani. Az ellenzék sem akar vagyonadót kivetni, és meg sem említik, hogy a milliós jövedelmekkel rendelkezőkre hárítsák át a terheket. Magyarországon az emberek ébredeznek. Valóságos változás akkor lesz, ha fel is ébrednek, és megértik, hogy valamit kell tenniük, hogy kitörjenek a szegénységből. A dolgozó tudja, az az övé, amiért megharcol. A saját erejével, és a pártjával, a Munkáspárttal. Azzal a párttal, amit már nem utasítanak el, ezt bizonyítja, hogy a 2014-es választáson több jelöltet állítottunk föl, és sokkal többen szavaztak ránk, mint korábban.

 Hogyan sikerült elérniük azt, hogy míg más pártok eltűntek, addig önök talpon maradtak?

 –Amíg munkások élnek Magyarországon, addig lesz igény a Munkáspártra. És most ne csak a fizikai munkásokra tessék gondolni, hanem mindenkire, aki nem a tőkéjéből, hanem a munkájából él meg! Annak ellenére, hogy az árral szemben úszni nagyon nehéz. Mi hiszünk az igazunkban, a munkásember igazában, s abban is, hogy jobb az a társadalom, ami a többségnek jó.

 Különböző okok miatt, de még mindig vannak, akik visszavárják a Kádár-rendszert, amikor működtek a gyárak, a téeszek, amiből logikusan következne, hogy ebből a hangulatból elsősorban a Munkáspárt profitál, érzékelhetően nő Önök iránt az érdeklődés?

 –Az aláírásgyűjtésekkor azt tapasztalom, megváltozott a támogatóink köre. Már nem csak a nagyon idős emberek támogatnak bennünket, hanem a fiatalabb generáció tagjai is, akik szembesültek a globalista rendszer igazságtalanságaival. Azért nem szavaznak mégsem ránk nagyobb százalékban, mert a médiában azt hallják, hogy csak két politikai erő közt választhatnak.

 Nemzeti és internacionalista pártként határozzák meg magukat. Nincs ebben ellentmondás?

 –Nekünk meg kell védeni a magyar dolgozók érdekeit. Magyarország munkásainak akarunk jobb életet teremteni. Harcolunk nemzeti érdekeinkért, és a magyarság anyagi felemelkedéséért. Ezért vagyunk nemzeti párt. Ugyanakkor közösen tudunk fellépni más országok munkásaival multinacionális vállalatok vezetőivel szemben. Tehát együtt érzünk, és együtt küzdünk a kapitalizmus ellen fellépő külföldi erőkkel.

 Mi a politikai receptjük arra, hogy ne a tőke határozza meg az élet számos területét?

 –A tőke a kapitalizmus eleme, s a cél elérése érdekében a kapitalizmust kell megváltoztatni. A kapitalizmusban a gyár, a bank, a föld egyes személyek magántulajdonában van. A magántulajdont a tulajdonosa arra használja, hogy neki jó legyen. Ha a társadalom célja nem az egyének gazdagodása, hanem a közösség érdeke lesz, akkor már nem a tőke uralkodik. A közös érdek pedig az, hogy mindenki dolgozhasson, és éljen meg a fizetéséből.

P.G.-M.A.