vissza a főoldalra

 2015.01.16. 

A legfontosabb érv

A 2015-ös esztendőben tovább szélesednek a családokra vonatkozó állami támogatások. Különösen kiemelendő ezek közül a Családi Otthonteremtési Támogatás (közismert nevén: szocpol) újbóli bevezetése. A szocpol állami kerete a 2015-ös évben 4 milliárd forint lesz, 2016-ra pedig 9-10 milliárd forint áll majd rendelkezésre erre a célra. Ráadásul a pénzügyi keret felfelé lesz nyitott, ami azt jelenti, hogy amennyiben az igények szükségessé teszik, akkor mind a két évben többletforrásokat is bevonnak majd, így senki nem marad ki a támogatásból csak azért, mert esetleg a keret kimerül. Nem csupán új, de használt lakás vásárlására, sőt a már meglévő otthon bővítésére is igényelhető lesz majd a támogatás. A szocpol érintettjeinek köre ráadásul szélesebb lesz majd, mint korábban valaha is volt, hiszen immár nem csupán a két vagy több gyermeket nevelő családok juthatnak támogatáshoz, de az egy gyermekes párok, sőt azok a fiatal házasok is, akik jelenleg még gyermektelenek ugyan, ám a jövőben vállalnak legalább egy gyermeket.

A bejelentést tevő államtitkár asszony, Novák Katalin a vonatkozó sajtótájékoztatón kijelentette: a kormány célja, hogy a vágyott gyermekek megszülessenek Magyarországon.

Az elmúlt években a lapunkban megjelenő publicisztikákban, mélyebb elemző írásokban számos érvet felhoztunk arra, hogy miért érdeke a magyarságnak az Orbán-kormány minél tovább tartó sikeres regnálása. Egyikben sem hivatkoztunk olyanra, amely ne volna fontos. Ki vitathatná, hogy fontos a külhoni nemzettársainknak adott állampolgársággal elkezdett nemzetegyesítés, a magyar föld magyar kézben tartása, a gazdaságélénkítést szolgáló stratégiai együttműködési megállapodások tető alá hozása és ezzel a munkahelyteremtés, a közüzemek állami kézbe vétele, megteremtve a rezsicsökkentés lehetőségét, a bankok megadóztatása, a devizahitelesek megsegítése, valamint a családok életét könnyebbé tenni hivatott intézkedések bevezetése?

Ám egyetlen percig sem vitatható sajnos az sem, hogy mindezek legjobb esetben is csupán a nemzet szebb és jobb körülmények között lezajló hattyúdalához lesznek elegendőek, ha nem történik valami elementáris mértékű pozitív fordulat a magyarság demográfiai viszonyaiban. A helyzet ugyanis drámai. Néhány éve bekövetkezett az, amelyet jó húsz évvel korábban még szinte mindenki elképzelhetetlennek tartott: tízmillió alá csökkent Magyarország népessége. Változó mértékben, de nagyságrendileg évi 35-40 ezer fővel csökken a magyarság lélekszáma. Ez tíz év alatt cca. 400 ezer főt, száz év alatt pedig négymillió főt jelent. Miután az idő előrehaladtával arányaiban egyre kevesebb lesz a reproduktív korú magyar és egyre több az időskorú, a biológia törvényeinek értelmében a folyamat felgyorsul. Egyszerű matematikai művelet kiszámolni, hogy ha ez a fogyási ütem továbbra is megmarad, akkor körülbelül 2200-ban születik meg az utolsó magyar ember a Földön, de ő is már csak származásilag lesz magyar, nyelvében egész bizonyosan nem. Ha belegondolunk, hogy ilyen népesedési mutatók mellett már saját dédunokáink is gyökeresen más környezetben nőhetnek fel, a helyzet még ijesztőbb, hiszen nem valami nagyon távoli jövő sejlik fel sötéten, hanem egy olyan közeli, ami – ha meg nem is éljük, de – számunkra is belátható.

A hazai népességfogyás megállításáért talán legtöbbet tevő író és közéleti személyiség, Fekete Gyula Kálvin tér közeli lakásában ültünk valamikor 2008 késő őszén. Mi más lehetett volna a téma, mint a magyarság drámai demográfiai helyzete, amikor Gyula bácsi egyszer csak kétségbeesetten felcsattant: azért az mégiscsak gyalázatos, hogy egyetlen kormány sem foglalkozik a népesedési problémával. Mindegyik beszél a gazdaságról, meg a GDP-ről, csak azt felejtik el, hogy ha nem születik elég gyermek, akkor létrejöhet itt akármekkora jólét, nem mi fogjuk learatni a gyümölcseit.

Gyula bácsi akkor ki is mondta, hogy ebben bizony nem sok különbséget lát a jobb- és a baloldali kormányok között, és valljuk be, hogy 2008-ban még ebben is igaza volt, hiszen mind az Antall-, mind pedig az 1998 és 2002 között regnáló első Orbán-kormány csak erőtlen próbálkozásokig jutott, de nem tett igazán érdemi lépéseket a katasztrofális folyamatok megállítása, illetve megfordítása érdekében.

2010 óta fordult a kocka. Végre alapvető változás állt be a népesedési kérdés kormányzati megközelítése tekintetében. Immáron nem a probléma szőnyeg alá söprése, illetve a sunnyogva hallgatás zajlik, hanem a katasztrófával fenyegető probléma nyílt feltárása és a sokrétű megoldáskeresés, amely az alkotmány szövegezésétől, a gyed-extrán és a családi adókedvezményen át, az újonnan hozzáférhető szocpolig terjed és immár láthatóan az is cél lett, hogy anyagi okok miatt ne kelljen lemondania egyetlen párnak sem a betervezett gyermek vállalásáról.

Több kutatás is igazolja, hogy a magyar fiatalok sokkal gyermekszeretőbbek, mint a fejlett országok hasonló korú fiataljai. A mi közép- és főiskolás nemzedékünk előzetes gyermekvállalási terveiben még napjainkban is közel 3 gyermekes átlag szerepel. Annál elkeserítőbb, hogy a valóságban családonként átlagosan mindössze 1,3 gyermek a jellemző. Nemzetünk rendkívül súlyos demográfiai válságát az eredeti családalapítási tervek és az ebből kialakult valóság között elvesző két gyermek okozza. Ily módon a feladat pontosan az, amit a kormány államtitkára, Novák Katalin szó szerint megfogalmazott: el kell érni a vágyott gyermekek megszületését.

Éppen a magyarok mélyen gyökerező gyermekbarát gondolkodásmódja miatt lehet sikeres ez a fajta kormányzati gondolkodás, hiszen – képletesen fogalmazva – nem egy befalazott ajtót kell erőszakkal áttörni, hanem csupán egy befelé záródó, egyre szűkülő résre kinyílt ajtó záródását kell megállítani, majd ismét kifelé nyitni. Erre igenis meg lehet az esély, de csak akkor, ha a reproduktív korban lévő párok érzékelik a biztonságot, és azt, hogy egyre anyagiasabb világunkban is megoldható, kvázi pénzügyileg is „túlélhető”, ha több gyermeket vállal az ember. Szintén ettől lehet sikeres az a törekvés, ha a különféle kedvezményekkel kimondottan ösztönzik is a párokat egy újabb gyermek vállalására.

Bár a népesedési folyamatok megváltoztatása, és különösen a fogyatkozás megállítása, majd megfordítása hosszú-hosszú éveket vesz igénybe, az első kedvező jelek máris megvannak. 2014-ben, ha csak egy kicsivel is, de ismét nőtt a születések száma, enyhén növekedett a gyermekvállalási hajlandóság. Mintegy 3%-kal több gyermek született ugyanis, mint 2013-ban. Örömtüzeket még nincs okunk gyújtani, de talán végre megkezdődött egy pozitív folyamat.

A fentiekben kifejtett tények és számsorok egyértelműen igazolják, hogy a kormány szinte valamennyi intézkedése fontos, sok esetben hiánypótló is a maga területén, de mind közül a legfontosabbak a népességfogyás megállításáért tett látható és sok területre kiterjedő erőfeszítései. Ezáltal pedig ez a legfontosabb érv is az Orbán-kormány támogatása mellett, hiszen a megmaradásunk, az életünk, maga a magyar jövő múlik rajta.

Kovács Attila