vissza a főoldalra

 2015.01.23. 

100 éve született Benedek István

Benedek Elek meseíró unokája, Benedek István az első világháború közepén látta meg a napvilágot a magyar fővárosban. A kitűnő írói vénával megáldott kutató az utolsó polihisztorok egyike volt. Már gyermekkorában megjelentek írásai erdélyi gyermekújságokban, 25 évesen pedig már orvosdoktori cím birtokosának mondhatta magát.

A második világháború éveiben Csepelen kórházi orvosként tevékenykedett, a háború után pedig pszichológiát tanított a Kolozsvári Egyetemen, majd az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa lett. Az 1956-os forradalom után internálták, majd Budapestre visszakerülve pszichoterápiás szakrendelést vezetett.

Benedek István élete során több tudományágban is jeleskedett. Kutatta az ösztön és a bűnözés lélektani kapcsolatait, aktív túrázóként szerzett élményei hatására pedig a hegymászás történetét kezdte boncolgatni. Mindemellett számtalan munkájával gazdagította a magyar regényirodalmat, amelyek többségébe ügyesen belecsempészte a pszichológiai szálakat is.

Kutatta a darwinizmust és az élőlények eredetével foglalkozó lamarckizmust is. Érdekelte a felvilágosodás utáni francia kultúra, Rousseau-ról 1978-ban egy könyvet is kiadott. Orvostörténeti tevékenysége immáron a hatodik a sorban: Semmelweis Ignác élettörténetének megírásával az „anyák megmentője” életének és különösen halála bizonytalan körülményeinek feltárására vállalkozott. Vállalva az orvosi szakma vádaskodásait, nem fogadta el azt a tényt, hogy Semmelweis vérmérgezésben hunyt el.

A rendszerváltozás utáni években a Magyar Fórum munkatársa volt. A politika vitáiba gyakran beszálló Benedek a művelődéstörténetben és az irodalomtörténetben is maradandót alkotott. A halál az olaszországi Velencében érte a gyermektelen polihisztort.

czyla