|
 2015.01.23.
Gondolatok a párizsi terrorcselekményekkel
kapcsolatban
Most olvasom a
Veszprémi Napló utolsó oldalán, hogy az újság megemlékezést
szervez a párizsi terrorcselekmények áldozataiért.
Szeretném leszögezni,
hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket
én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és
azok hozzátartozóiért ajánlom fel.
Ugyanakkor őszintén
meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a
terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a
Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az
ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó
európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és
– egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól,
mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett.
Miért kellett
neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett
neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb
módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arra a lapot, hogy
izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?
A törvényhozás
azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek
kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék
magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző
támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó
megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz,
mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás.
Azzal én is egyetértek,
hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen
szabadság? Az a fajta
túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai
ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer,
amely már nem gyógyít, hanem öl.
A Pannonhalmi Főapátság
ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol,
amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A
festmény alatt ez olvasható: „Libertate periit”, ami annyit
jelent: tönkrement a szabadságtól. A
mai Európa
ehhez a hordóhoz hasonlít.
Szeretném
hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle
diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában
sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk
annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a
párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és
keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke
sincs.
Én szabad polgár
vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára,
amelyet ők képviselnek.
Je ne suis pas
Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie – miközben a terrorakciót
mélyen elítélem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteik
iránt őszinte részvétemet fejezem ki.
Veszprém, 2015.
január 10.
Márfi Gyula
veszprémi érsek
|
