|
 2015.01.30.
Ferenc pápa, egy új világ hírnöke
„Ha az én jó
barátom, Dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat”
– mondta Ferenc pápa a Charli Hebdo nevezetű újság elleni
merénylet kapcsán. „Nem szabad provokálni, megsérteni mások
vallását, nem szabad gúnyt űzni belőle” – szögezte le a
katolikus egyházfő, s hozzátette, hogy a sajtószabadsághoz
való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta
ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében,
amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni.
Ha a pápa egész
életében egyetlen más nyilatkozatot sem tesz, már önmagában
ezzel a repülőgépen elmondott, kötetlen véleménynyilvánításával
is megalapozta a katolikus egyház reneszánszát. De a pápa tett
sok más nyilatkozatot is. Méghozzá a legjobbkor.
A világ népei kiábrándultak
a liberalizmusból, kiábrándultak a kapitalizmus ma ismert
rendszeréből, kiábrándultak a politikailag korrektnek
nevezett, valójában csak álságos beszédből, és kiábrándultak
abból a hazug, materialista és mélységesen cinikus világlátásból,
melyet az 1968-as, forradalminak nevezett hullám óta a világra
ráerőltet egy szűk elit.
Ezért a világ népei,
egyre többen a transzcendens és az örök értékek felé
fordulnak. Az uralkodó nyugati, ateista és liberális világlátástól
való elfordulás közben milliárdok ébrednek politikai öntudatra.
A közel-kelet szétvert államainak lakosaitól, Kelet-Ázsia
gigantikus tömegein keresztül, Afrika féltörzsi, félmodern
talaját vesztett lakosságán át, Amerika egyre szaporodó latin
népéig napról napra nő az élet irányítását saját kezébe
venni akaró emberek és népek száma.
Ez a folyamat, bár
csak nemrég erősödött fel annyira, hogy a Nyugat saját jóléti
szemellenzőitől is meglássa, közel fél évszázada tart. Lényegében
az előbb megnevezett 68-as folyamattal egy időben indulhatott.
A fent leírtnak
természetesen vannak az európai keresztény ember számára
elfogadhatatlan következményei. A lefejezett, keresztre feszített,
toronyházról ledobott, megkövezett, agyonlőtt emberek ezrei és
tízezrei a Közel-Keleten, az Afrikában macsetével megcsonkított
vagy géppisztollyal lemészárolt nők, gyerekek és férfiak százezrei,
az ártatlanokat elpusztító terrorcselekmények, a robbantások,
vagy éppen egy szerkesztőség kiirtása tipikusan ilyen, tehát
elfogadhatatlan cselekedetek. (Az persze más kérdés, hogy ezen
gyalázatok közül melyekben érhetjük tetten egy-egy nyugati,
vagy közel-keleti titkosszolgálat akcióját, egy-egy amerikai
titkos támogatási döntés eredményét, vagy éppen az Európai
bürokrata politikusok mérhetetlen tehetségtelenségét)
A világ népeinek
öntudatra ébredése és ezzel együtt a vallás, a vallás mint
életszervező, szabályadó örök érték előtérbe kerülése
– ahogy láttuk – lehet fanatizmus, elvakultság, kegyetlenség
előidézője. A vallásháborúk, sőt a kereszténység születése,
Isten fiának története ad bizonyosságot, hogy a transzcendens
felé fordulás, amennyiben az nem jár együtt a Fennvaló értékeinek
megértésével, pusztító lehet.
A pusztítás
ellenében csak megértéssel, a világunkat, a mi keresztény világunkat
átható értékek előtérbe helyezésével, a tévutak felismerésével,
megjelölésével és elkerülésével tehetünk.
Ezeket a felismeréseket
mindenkinek a maga szintjén, az életben elfoglalt helyén kell
megtennie. Ferenc pápa úgy, hogy személyével a kereszténység
reneszánszát katalizálja, az államvezető szintjén úgy, hogy
felismeri a liberálisnak nevezett demokrácia alkonyát, és
meghirdeti a nem liberális demokrácia programját, nekünk,
magyaroknak pedig úgy, hogy a sok szempontú világban a magyar
szempontot is fontos, erős és tiszteletben tartandó szemponttá
tesszük.
Csorja Gergely
|
