|
 2015.07.03.
Fokozottan sújtja a munkanélküliség a
magyar járásokat a Felvidéken
A magyarok lakta régió elvesztette korábbi versenyképességét
A szlovák kormányok
érdeklődési körét messze elkerüli az ország déli régiója.
Az okokról és arról, hogyan lehetne segíteni ezen az áldatlan
állapoton, Farkas Ivánt, az MKP alelnökét kérdeztük.
Szlovákia önállósulásának idején az ország önellátása
élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. 2015-re ez az
arány 40 százalék alá csökkent. Kiket okolhatunk emiatt?
– Huszonkét évvel ezelőtt, Szlovákia létrejöttének
idején az ország éléskamrája a déli régió volt, Csallóköz
és környéke; tehát az a térség, ahol a magyarság nagy számban
él. Kiemelendő, hogy ez a térség akkor az ország leggazdagabb
régiója volt. Csupán 20 év elegendő volt ahhoz, hogy a
leggazdagabb régióból, leszakadó, hátrányos helyzetű váljon.
Csak a kelet-szlovákiai régió helyzetét vizsgálva
tapasztalhatunk rosszabb mutatókat.
Tehát még a sokat átkozott kommunista
rendszerben is racionálisabb döntést hoztak ezen a téren, mint
a jelenlegi kormány tagjai?
– Sajnos igen. 2006-tól egyre erőteljesebb a déli régió
leszakadása. Közben meg kellett küzdeni a gazdasági válság
kihívásaival. S egyre jobban szétnyílik az olló az ország
fejlődő, fejlődőképes, erős gazdaságú és leszakadó régiói
között. A kormányok által meghatározott fejlesztési gócok:
a főváros és környéke, Nagyszombat térsége, a Vág mente,
Zsolna környéke, és onnan föl egészen a Tátráig. A másik
fejlődési pálya a Nagyszombat–Nyitra és a felső Nyitra
mente vonal. Ami ettől délre húzódik, az mind leszakadó, hátrányos
helyzetű térség. Ezt nemcsak a Magyar Közösség Pártja (MKP)
hangsúlyozza, hanem a szlovák független gazdasági szakértők
köre is. Az MKP választási programjában megtalálhatók
lesznek azok a konkrét intézkedések, amelyek benne vannak szülőföldünk
gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervében, a Baross
Gábor Tervben. Félő, hogy az olló még inkább szétnyílik, s
ezért fontos, hogy a fejlesztési forrásokat ésszerűen használják
fel úgy, hogy a leszakadó térségek számára perspektívát
mutassanak föl.
Akik a kormányrúdnál vannak, bizonyára tudják, hogy
Csallóköz volt az ország éléskamrája. Mégis miért
folytatnak akkor gazdaságilag öngyilkos politikát?
– A rendszerváltástól 1998-ig, illetve a 2006 utáni összes
kormány figyelme messze elkerülte a déli országrészt. Ebben a
térségben félmillió magyar és 800 ezer szlovák él. Mi számos
esetben elmondtuk különböző fórumokon, televíziós vitákban,
hogy ha már bennünket annyira nem kedvel a kormány, akkor legalább
az itt élő szlovákok érdekében miért nem tesz valamit. Miért
nem fejlesztik a közlekedési infrastruktúrát, a mezőgazdaságot?
Miért csak a nagy gazdaságok intenzív fejlesztését támogatják?
S közben miért hagyták leépíteni a többi kézműves mezőgazdasági
ágazatot? S mivel a mezőgazdaság „mostohagyerek” lett, ezért
hatalmas lett a munkanélküliség a térségben. Azért ilyen
magas a munkanélküliség, mert a ’90-es évek elején az ország
önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt.
Mostanra ez az arány 40 százalék alá csökkent. Míg 22 évvel
ezelőtt 300 ezren, 2015-ben 30 ezren élnek meg az agráriumból.
Leépült az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés, a növénytermesztés
és annak speciális ágazatai. Bár minőségében nem, de
mennyiségében leépült a szőlészet és a borászat. 2000-ben
húszezer hektáron műveltek szőlőt, míg most csak nyolcezer
hektáron gazdálkodnak. Ennek egyik oka, hogy mikor Szlovákia az
EU-hoz csatlakozott, önként lemondott saját maga értékeiről.
A másik, hogy a fejlesztési prioritások teljesen más irányt
vettek, ami által elszegényítették a déli rész lakosságát.
Azt is ki kell emelni, hogy a szomszédos országokban –
Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban – a gazdák
és az élelmiszeriparban tevékenykedők olyan támogatásokhoz
jutnak, amelyekről az itteniek csak álmodhatnak. Emiatt gazdáink
és az élelmiszeriparban tevékenykedők régen elveszítették
versenyképességüket a regionális versenyben. Ez pedig az utóbbi
kormányok agráriumhoz, és az élelmiszeriparhoz fűződő,
elutasító, merev hozzáállásának eredménye. Így nem csodálkozhatunk
azon, hogy a szlovákiai áruházláncok polcain egyre inkább
megtalálható a lengyel, a cseh és a magyar élelmiszer-ipari
termék. Míg a szlovákiai – így a felvidéki magyar – áruk
aránya nagymértékben csökken.
Vannak-e olyan termelői piacok Felvidéken, mint
Magyarországon, ahol egészséges, hazai élelmiszerek vásárlásával
a vevő támogathatja a kistermelőket?
– Magyarországon sokkal inkább önszerveződő a gazdatársadalom,
mint nálunk. Léteznek termelői piacok Szlovákiában is, de számuk
igen alacsony. Magyarországon létrehozták a termelői értékesítői
hálózatokat, szövetkezeteket. Mi 3-4 éve komoly felvilágosító
kampányokat hirdetünk annak érdekében, hogy ilyen hálózatok
nálunk kialakuljanak, de nagyon lassan haladunk a cél felé.
Ezen a téren a legnagyobb gond, hogy a szlovák gazdasági tárca
a közelmúltban olyan intézkedést hozott, mellyel nagyon
megszigorította a hivatalos, rendelet által szabályozott
piacokon kívüli árusítást. S ott, ahol az önkormányzat nem
adott hivatalos státust a piacának, az út menti árusítóhelyek
mind megszűntek.
Ahogy egyre haladunk az országban északra, Rózsahegynél
már azt látjuk, hogy fákat szállító járművek akadályozzák
a forgalmat. De csupán a fából, a söriparból, a turizmusból
meg tud élni északi szomszédunk?
– Biztos, hogy nem kellőképpen, mert a vidéki turizmus
sincs olyan szinten megszervezve, mint Ausztriában, vagy
Magyarországon. Ennek a szegmensnek a támogatottsága is messze
alulmúlja a szomszédos országokét. Azt is tudni kell, hogy a vállalkozási
szféra számára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk
a legmagasabb, sőt magasabb, mint számos nyugat-európai országban.
Végül az alapélelmiszerekre kirótt hozzáadott érték adókulcsa
az Európai Unióban nálunk a legmagasabbak közé tartozik, 20
százalékos. Csak ízelítőül: Nagy-Britanniában, Írországban
és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban
4 százalékos, Lengyelországban és Franciaországban 5 százalékos,
Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában 6 százalékos az adókulcs.
Főleg emiatt drága nálunk az élelmiszer. A kormány hamarosan
lecsökkenti az alapélelmiszerek adóterheit 10%-ra – de ezzel
nem a saját, hanem az MKP programelemeit teljesíti. Az áfacsökkenés
önmagában kevés. Alapvető változást szeretnénk elérni, régióinkat,
szülőföldünket szeretnénk helyzetbe hozni, végre fejlődési
pályára állítani. Adottságainkra kell építenünk, az országon
belüli helyzeti előnyeinkre. Ezek pedig a kiváló termőföld
és a viszonylag kedvező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget
nyújthatnak az agrárium és az élelmiszeripar alapvető
fejlesztésére.
Szlovákiában is működik agrárkamara, s ha igen,
akkor annak mekkora az érdekérvényesítő képessége?
– Hosszú évekig egyetlenegy mezőgazdasági és élelmiszer-ipari
kamara működött. Ebből a közelmúltban kiszakadt a csallóközi
Szlovákiai Agrárkamara, melyet magyarok hoztak létre. Ők megpróbálnak
tárgyalni a mindenkori kormányzattal, de azt nem sikerült elérniük,
hogy a nagy területen gazdálkodók mellett más részágazatok
is érezhető fejlesztési támogatást kapjanak.
A jobb kereset miatt sokan vállalnak munkát Magyarországon,
Csehországban vagy Ausztriában?
– Sajnos éppen a déli régióban élő fiatalok hagyják
el a legnagyobb számban szülőföldjüket a munkalehetőség reményében.
Félő, hogyha nem lesz változás, akkor nemcsak a felvidéki
magyarság száma csökken majd egyre inkább, hanem a fiatal értelmiség,
a jövő reménysége nélkül marad szülőföldünk. Ez pedig
tragikus következményekkel járhat. Ennek megelőzésére
fogalmaztuk meg a Baross Gábor Tervet, írunk régióink és az
itt élők számára vállalható cselekvési és választási
programokat, fejlesztési tervet. Ezek után az kellene csupán,
hogy fokozatos megvalósításukra lehetőséget kapjunk. Ehhez
pedig erőteljes támogatásra, kiállásra lenne szükség a közelgő
parlamenti választáson. Szülőföldünk és lakossága érdekében.
Medveczky Attila
|
