vissza a főoldalra

 2015.07.03. 

Káprázatos első hét

Minden várakozáson felül szerepel a magyar küldöttség az Európai Játékokon

Javában zajlik az I. Európai Játékok küzdelemsorozata az azerbajdzsáni Bakuban. Az ötven ország hatezer sportolóját felvonultató nagyszabású sportesemény – melynek keretén belül harminc sportág kétszázötvenhárom versenyszámában avatnak bajnokot – számos sportágban az egyik legfontosabb állomás az év további részében következő olimpiai kvalifikációs világversenyek előtt. A két héten át tartó esemény június 28-án ér majd véget.

Magyarországot kétszáz fős küldöttség képviseli, és az első tíz nap alapján elmondható, hogy kimagaslóan teljesítenek a magyar versenyzők. Több sportágban is sikerült érmes helyezéseket szerezniük a mieinknek, így országunk az Európai Játékok bő felénél a roppant előkelő hatodik helyen állt az összesített éremtáblázaton. Az első héten aranyérmet szerző birkózó és kajak-kenu csapat, immár hazaérkező tagjait kértük fel rövid értékelésre.

 Egyikünk sem számított ilyen jó eredményre

 Csodálatos, magas szintű birkózással, megdöbbentően nagy fölénnyel nyerte meg a női 60 kg-os birkózás aranyérmét a világbajnok Sastin Marianna.

– Végig kiegyensúlyozottan, nagyszerűen birkózott, gratulálunk szerepléséhez! Számított arra, hogy ennyire kiemelkedik majd a mezőnyből?

– Őszintén szólva sem a férjem, Wöller Ákos – aki egyben az edzőm is –, sem pedig én magam nem számítottam erre. Azt persze éreztem, hogy jó formában vagyok, ám azért a versenyen nagyon sok apró részleten múlik a siker, így a jó forma önmagában még nem jelent győzelmet. Boldog vagyok, hogy sikerült aranyérmet nyernem, és örömömet tovább növeli, hogy mindezt fölényes győzelmekkel sikerült elérnem.

– Az elődöntőben és a döntőben összesen 20:2 arányban győzte le ellenfeleit. Mondhatjuk, hogy önnek ezúttal nem is a döntő volt a verseny legnehezebb meccse?

– Igen, egyértelműen így van. A negyeddöntő volt a legnehezebb párharcom, ahol a bolgár Tajbe Juszein ellen birkóztam. Vele immár nyolcadik alkalommal csaptunk össze, és emiatt nagyon jól kiismertük egymást. Ennek nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak, hiszen így sokkal nehezebb valami váratlant húzni, győzelmet érő meglepetést okozni. Ezúttal is roppant szoros meccset vívtunk, és a 4:4-es végeredmény azért kedvezett nekem, mert a meccsen én hajtottam végre a nagyobb értékű akciót. Az elődöntőben az ukrán Okszana Herhel várt rám, aki az elején kétpontos előnyre tett szert, ám utána már csak én szereztem pontot, és végül 13:2-re nyertem. A döntőben az orosz Szvetlana Lipatova ellen megvolt az előzetes taktika, csak tartanom kellett magam hozzá. Kicsit tartottunk attól, hogy esetleg az orosz lánynak fújnak majd a bírók, de végül abszolút korrekt maradt a bíráskodás, a 7:0-s győzelmem pedig aranyérmet ért.

– Milyen volt az Európai Játékokon versenyezni?

– Akkor is csak kellemes dolgokat tudok mondani, ha most elvonatkoztatunk az első helyezésemtől. Nagyszerű hangulat volt a csarnokban, nem szabad elfelejteni, hogy az azeriek számára a birkózás nemzeti sportág. Így szinte folyamatosan telt ház előtt zajlottak a párharcok. Számomra további pozitív élmény volt, hogy sok más sportág magyar versenyzőivel is sikerült megismerkedni, illetve drukkolni egymásnak. Ebben egy kicsit hasonlított a verseny egy olimpia légköréhez, ami magával ragadó tud lenni.

– Ősszel Las Vegasban rendezik a kvalifikáció szempontjából kulcsfontosságú világbajnokságot. Jelent valami előnyt majd a sorsolásnál a mostani aranyérem?

– Nem, a mi sportágunkban nincs kiemelési sorrend, sem semmi egyéb. Las Vegasban ráadásul számos, Európán kívüli versenyző is jelen lesz természetesen, így a mostaninál lényegesen erősebb lesz majd a mezőny. Amikor megvan a végleges rajtlista, akkor a mérlegelésnél mindenki húz egy sorszámot, majd a sorszámokat párokba sorsolják, így dől el, hogy ki kivel mérkőzik, és milyen ágra kerül. Tehát szerencsés esetben nagyon könnyű ágra is lehet kerülni, vagy bombaerősre is. Nagyon sok múlik a szerencsén.

– Bakuban 60 kg-ban indult, ám a vb-n, illetve jövőre Rióban 58 kg-os súlycsoportban áll majd rajthoz. Ez okozhat bármilyen hátrányt?

– A hétköznapokban általában 63 kg körül mozog a súlyom, ám a bakui versenyre minden gond nélkül hozni tudtam a szükséges 60 kg-ot. Miután ebből a súlyból már csak két kilogrammot kell leadni, reményeim szerint ez is problémamentesen megy majd.

 Az ilyen siker megadja a hétköznapi kemény munka értelmét

 Az immár harmincnyolcadik évét taposó, mégis elnyűhetetlen kajakos, Kammerer Zoltán az egész Európai Játékok legeredményesebb férfi versenyzője lett kajak-kenuban, miután két elsőséget is begyűjtött.

– Két aranyéremért utazott az azeri fővárosba, vagy beérte volna kevesebbel is?

– Természetesen előzetesen nem aranyérmekben gondolkodtam. Úgy számoltam, hogy nagyon-nagyon sokat dolgoztunk az idén, és ennek azért ki kell jönnie, legalább egy érmes helyezéssel. Amikor aztán vízre szálltunk, és túl voltunk az előfutamokon, kicsit megnövekedett az étvágyam, mert azt éreztem, hogy jól megy a hajónk. Az igazság az, hogy ekkor is akadt még kérdőjel, nevezetesen az, hogy két 1000 méteres számon indulok, ami azért az én koromban már nem piskóta dolog. Végül minden kitűnően alakult, mindkét számban elsők lettünk.

– Említette a kemény munkát. Ez azért megteszi visszacsatolásnak, igaz?

– Hogyne. Az igazság az, hogy Kati néninél (Fábiánné Rozsnyói Katalin – K. A.) nincs mellébeszélés, nincs kifogás, csak a munka, ami azt jelenti, hogy orrvérzésig meghajt minket. Be kell vallani, hogy néha nem könnyű azt látni, hogy mások hozzánk képest szinte csak lézengenek a vízen, miközben mi kiköpjük a tüdőnket. Ám aztán az ilyen siker megadja a hétköznapi kemény munka értelmét.

– A győzelmek értékét ráadásul növeli, hogy erős mezőnyben indultak.

– Igen, ez így van, hiszen a kajak-kenu szinte teljes egészében európai dominanciájú sportágnak tekinthető. Vagyis földrajzi okok miatt nem igazán maradt most távol egyetlen komoly versenytársunk sem, talán csak az ausztrál négyes számít kivételnek. A tavalyi világbajnokságon négyesben a cseh egység nyert, a portugálok lettek a másodikok, miénk lett a bronzérem. Ott volt még a döntőben a szerb, a szlovák, az orosz, a fehérorosz, a lengyel és a román négyes. Most, az Európai Játékokon ugyanezek az egységek vívták a döntőt, csak hála Istennek a vb-bronzérem után felléphettünk a dobogó legfelső fokára. Azt gondolom, ez mindenképpen mutatja a verseny erejét, és egyben jelzi, hogy a mostani győzelemnek a presztízsen túl szakmailag is komoly értéke van.

– Alig egy év van az olimpiáig. Mely számokban gondolkodik Rio kapcsán?

– Ez nem az én döntésem, a válogatóversenyek eredménye, illetve az előre meghatározott elvek figyelembevételével alakul ki az olimpiára utazó küldöttség. Azt gondolom, hogy a Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Paumann Dániel és jómagam által alkotott négyes mindenképpen esélyes a kvótaszerzésre. A kvalifikációs világbajnokságon így is minden idegszálunkkal oda kell majd figyelnünk, mert ott aztán tényleg mindenki indul majd, aki él és mozog. És miután a lebonyolítás értelmében már a középdöntők során is el lehet vérezni, nem engedhetünk meg magunknak semmilyen üresjáratot. Ám nem aggódom. A négyesünk London óta folyamatosan bizonyítja, hogy a legjobbak közé tartozik a világon. Az olimpia óta valamennyi világversenyen megszereztük legalább a negyedik helyezést, most pedig győztünk. Kiegyensúlyozott teljesítményre vagyunk képesek, jól összecsiszolódtunk, így bizakodva várhatjuk a kvalifikációs vb-t.

 Tökéletes felkészülés volt a kvalifikációs világbajnokságra

 Az összesen tíz érmet, közte öt aranyat nyerő kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, Storcz Botond joggal lehet elégedett tanítványaival.

– Az első héten megszerzett magyar érmek döntő többségét a kajak-kenu csapat nyerte, ráadásul a sportági éremtáblázat kajak-kenura vonatkozó részén Magyarország magasan az élen végzett. Ezek után nem is azt kérdezem, hogy elégedett-e, hanem hogy felülmúlta-e a csapat az előzetes várakozásait?

– Jobban örültem volna, ha az elégedettségi indexemre kérdez rá, mert arra egyértelműen tudtam volna önnek válaszolni, hiszen az eredménysort látva valóban elégedett lehetek versenyzőink teljesítményével. Ám az előzetes várakozásaimban nem okvetlenül a helyezések szerepeltek, hanem az, hogy minden tekintetben helytálljunk. Különösen azért volt ez fontos számomra, mert éppen az Európai Játékok versenynaptárban történő megjelenése átalakította az idei évünket. Döntenünk kellett a formaidőzítések miatt, és ennek eredménye az lett, hogy kihagytuk az idei Európa-bajnokságot. Ez komoly horderejű döntés volt, ami ugyanakkor együtt járt azzal, hogy a Világkupa-sorozat állomásai mellett az Európai Játékokat tekintettük a kvalifikációs világbajnoki felkészülés egyik legfontosabb állomásának. Ezért mondtam, hogy nem elsősorban a helyezésekben gondolkodtam a versenyt megelőzően, hanem inkább abban, hogy a viadal megfelelően szolgálja a kajak-kenu válogatott világbajnoki felkészülését.

– Ha a rajthoz álló mezőny erősségét nézzük, akkor megfelelt a kívánalmaknak a verseny?

– Igen. Tudni kell, hogy rendkívül erős mezőny gyűlt össze minden versenyszámban és mindenki roppant komolyan vette az első Európai Játékokat. Ezt nem csupán a résztvevő versenyzők névsorából lehet látni, de olyan, az átlagemberek számára nem észrevehető dolgokból is, hogy például valamennyi csapat a saját hajóflottájával szállt vízre Bakuban. Pedig ide kiutaztatni ennyi versenyhajót, nem kis költség egyetlen szövetség számára sem, mégis mindenki vállalta ennek árát. Ami a mezőnyt illeti, ott pedig tényleg gyakorlatilag világbajnoki volt a színvonal. Elmondható, hogy Baku tökéletes felkészülés volt a kvalifikációs világbajnokságra.

– Kit emelne ki a csapattagok közül?

– Az ezer méteren két versenyszámban két aranyérmet is szerző Kammerer Zoltánt, a három érmet, közte két aranyat nyerő Kozák Danutát, valamint Dudás Miklóst egyaránt ki lehet emelni, de azt gondolom, hogy ha egy csapat tíz érmet nyer egy versenyen, akkor ott alapvetően mindenkinek jár a dicséret.

– A kvalifikációs világbajnokságig mi a további program?

– Nincs természetesen megállás, a versenyidőszak továbbra is tart. Július közepén kerül sor a válogatóversenyekre, amelyen eldől, hogy melyik számban melyik egység képviselheti majd Magyarországot a világbajnokságon. A cél az lesz, hogy minél több versenyző kvótához jusson.

– Jól sejtem, hogy az idei világbajnokság rendhagyó lesz, mert ezúttal nem érmekben, hanem kvótákban gondolkodik elsősorban?

– Tökéletesen sejti, az elsődleges cél az, hogy az összes versenyszámban sikerüljön a kvalifikáció. Ha ez megvan, már elértük a minimális célt, persze nem fogom bánni, ha minél több számban dobogós helyezéssel vagy éppen aranyéremmel kerül birtokunkba a hőn áhított olimpiai kvóta.

Kovács Attila