Megszorítás

A szemünk előtt élőben játszódik Görögország drámája. Ennek a drámának a forgatókönyvét Amerikában írják, Európa vezetői csupán társszerzők. A konfliktus megoldását tekintve tévúton járnak. A kritikus P. Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint sem a krízis okait nem tárják fel teljes mélységükben, sem kezelésének módját nem választják meg jól. J. Stiglitz A globalizáció és visszásságai c. művében világosan rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenség extrém magas fokú az USA-ban, s az államok gazdasági válságának fő oka az, hogy a leggazdagabb egy százalék érdekében kormányoznak. Még, mint a Világbank alelnöke szerezte rossz tapasztalatait a globalizációs nemzetközi fejlesztési folyamatokban, a sok kudarcba fulladt fejlesztési kezdeményezésről, a sorozatosan elkövetett hibákról, az ezeket kísérő korrupciós esetekről, valamint a neoliberális gazdasági modell bukásáról szóló eszmefuttatásait az idő maradéktalanul igazolta.

Ehhez kapcsolódóan érdemes felidéznünk, hogy az EU-ból száműzték a kereszténységet, már csak az hiányzik, hogy hivatalosan megtagadják azokat az eszményeket is, melyekre állítólag az EU épült: az emberi méltóságot, szabadságot, az egyenlőséget, a toleranciát, a szolidaritást és azt a deklarált célt, mely ezen értékeknek, nem utolsó sorban a békének, valamint az emberek jólétének a biztosítását jelentené.

A görög dráma nem pusztán a görögökről szól, benne van a világ baja, mint a cseppben a tenger.

Kár tagadni, a globális hálózatoknak alárendelt gazdaságpolitikai kolosszus düledezik.

A bankok egyeduralma

Az elmúlt évtizedekben az elhibázott globális gazdasági stratégia, mely a bankok egyeduralmára épült hatalmas állami adósságokat halmozott fel a világ országainak gazdaságaiban. Ismert kifejezés az ingatlanfejlesztés mint szakma, de úgy tűnik létezik egy másik szakma is a világban, ez az „adósságfejlesztés”. Az „adósságfejlesztők” tevékenysége az off-shore-bankokban fekvő milliárdos magánvagyonok „turbósítását” célozzák. Nem eredménytelenül, mert „áldásos” tevékenységüknek köszönhetően világszerte növekednek az egyenlőtlenségek, a Föld lakossága egy százalékának birtokában a jövedelemmel rendelkező 50 százalék vagyonával megegyező vagyon koncentrálódik. Ennek a helyzetnek az abszurditását mutatja, hogy például a fejlett országok államai által központosított jövedelem sem elegendő ahhoz, hogy eltartsa a nyugdíjasokat. Emiatt az Amerikai Egyesült Államokban az Occupy néven elhíresült mozgalom kezdett utcai zavargásokba, melyeket annak rendje és módja szerint levertek. Az FBI, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, még csak nem is a kormányzat, hanem a New York-i tőzsde óriáscégei, tehát a globális pénzügyi szektor szolgálatát tartotta szem előtt. Az Occupy nyomán sorozatosan Londonban, Spanyolországban, Frankfurtban, Baltimore-ban is elégedetlenségi mozgalmak indultak. Az egyre növekvő szegénység ellen tüntetőket, szervezőit, aktivistáit bűnözőkként és belföldi terroristaként kezelte az FBI, megfigyelés alatt tartotta őket és természetesen lehallgatta. A lehallgatások során tudomást szerzett az FBI egy mozgalom ellen tervezett merényletről, amiről azonban az érintetteket nem tartották fontosnak tájékoztatni. Úgy tűnik: a társadalmi egyenlőtlenségek, a pénzügyi-gazdasági elit, az óriáscégek túlhatalma, illetve politikai befolyása ellen szót emelő mozgalom USA-beli táborainak karhatalmi fölszámolása a Wall Street-i bankok és óriáscégek „megrendelésére” történt, az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) vezényletével.

Ez önmagában is elég riasztó képet fest a „szabadság földjén” uralkodó állapotokról, mondja a Guardian újságírója: azok a tények melyek az eltérő véleményen lévőket egységesített vállalati állami elnyomás alá való helyezésről szóltak, egykor paranoid képzelgésként lettek elutasítva: pedig a Nemzetbiztonsági Minisztérium, az FBI és a helyi rendőrségi alakulatok jól koordinált hálózatban működtek együtt a privát óriáscégekkel, bankokkal, olyan szorosan összedolgozva, hogy tulajdonképpen egy entitást alkottak – egyes esetekben saját, külön név alatt, mint „Belbiztonsági Szövetség Tanácsa”.

Következmény

Az Egyesült Királyság egyetemi kutató professzorai szerint az öngyilkosságok számának növekedése és a megszorítási politika között határozott korreláció mutatható ki.

A pénzcsapok elzárásával kivéreztethetik Görögországot, sarokba szoríthatják a görög kormányt. A kilátásba helyezett népszavazás eredménye felőrölheti támogatottságát, a megszorítások ellen fellépők kudarcát okozhatja. Mert ha Görögország ma kerülne ki az eurózónából és újra bevezetné a drachmát, annak várhatóan gyors és jelentős leértékelődése tovább növelné az euróban fennálló adósságot, mely visszafizethetetlen lenne. Bár vannak elemzők, akik úgy vélik, az eredeti görög államkötvényekre vonatkozó jogszabály szerint a görög állam átválthatta volna drachmára a tartozását, ha kilép az euróövezetből, így a kilépést követő drachma-leértékelődés kedvezett volna neki. Azonban 2012-ben, a „mentőcsomag” kapcsán a magánhitelezőkkel folytatott adósságcserében az új államkötvényeket az angol jog szerint bocsátották ki, ami azt jelenti, hogy mindig euróra vonatkozó követelést fognak megtestesíteni. Most látszik igazán, hogy a Sziríza politikai stratégiája hagy kívánni valót maga után. Azt megtapasztalták, hogy euróval a megszorítások, a kilépéssel pedig újabb gazdasági sokk jár. Ami szintén nagy terhet jelent a lakosság számára, azonban van remény valamivel önállóbb gazdaság-és társadalompolitikára

Bretton Woods kudarca

A Bretton Woods-i rendszer összeomlása, az euróövezet – már sokak által leírt – konstrukciós hibái arra mutatnak, hogy a görög eset csak a vég kezdete az európai monetáris unió számára. Legalábbis amennyiben alapvető változások, éppen, amelyekre a görög kormány igényt támaszt (mint pl. a gazdagok felől a szegények felé történő jövedelemátcsoportosítás), nem következnek be.

A kezek még az asztal alatt vannak

Annak idején alapvetően geostratégiai okok miatt vették fel Görögországot az EU-ba. Talán 1981-ben. Az EU övezetből való kiszorulás rákényszerítheti Görögországot, hogy a kezében lévő geostratégiai kártyáit kijátszsza. Az amerikai mesterkedések eredményeként az EU-val ma Ukrajna miatt feszült viszonyba került Oroszország. Kérdés, hogy tehetségtelenség, vagy szándékos rombolás teremt bizonytalan helyzetet Dél-Európában is. Félő, hogy a gazdasági felfordulás nyomában járó társadalmi felfordulás leverésére a „nagy stratégák” a hirtelen támadt geopolitikai érdekek felismerésének jeleként kénytelenek lesznek beavatkozni, mint Ukrajnában, vagy az arab tavasz mintájára. Ugyanis a görög miniszterelnök, Alexis Ciprasz többször is kijelentette, ellenzi az Oroszországgal szembeni EU-szankciókat. 2015 április elején Oroszországba látogatott és támogatja a Törökországon keresztül építendő orosz gázvezeték tervét. Oroszország pénzügyminisztere és elnöke is jelezte, hogy készek segíteni Görögországot, ha kéri, például a privatizálásra kínált görög állami vagyon megvásárlásával, vagy beruházási projektekkel (mint például a Török Áramlat), amelyek mindkét félnek nyereséget hoznak. Az orosz pénzügyminiszter felajánlotta Görögországnak a BRICS Fejlesztési Bankjában való részvételt. Mint köztudott ezt a bankot Brazília,Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika egyenlő arányú befizetéssel 50 milliárd dolláros kezdő tőkével alapította, amelyet később 100 milliárd dollárra emelnek. Az újabb tagok felvételéről többségi szavazással döntenek, és a taggá válás akár egyetlen 100 ezer dollár értékű részvény megvásárlásával is lehetséges.

A vég kezdete?

Észak-Afrikából, Szíriából, Koszovóból az EU országaiba, emberek tízezreit szállítják szervezetten, lelkiismeretlen emberkereskedők. Az olajban gazdag észak-afrikai országok (korábban amerikai támogatást élvező) diktátorok nyugati hátszéllel történő megdöntésével egy időben felfegyverzett Iszlám Állam népirtást folytat, az EU szankcióitól is ösztökélve nőnek az orosz és kínai hadiipari kiadások. Szakértők véleménye: ezek a kiadások így is legfeljebb a negyedét teszik ki az USA katonai költségvetésének. Az IMF és a Világbank globális pozíciója már a multé. Tőlük független pénzügyi szervezetekkel (BRICS Fejlesztési Bank, Ázsiai Fejlesztési Bank, Bancosur, ami a 12 latin-amerikai országot tömörítő UNASUR fejlesztési bankja), küszöbön áll Irán felvétele a világ legnépesebb biztonsági tömörülésébe, az egyebek mellett Oroszországot és Kínát tömörítő Sanghaji Együttműködési Szervezetbe. Noam Chomsky szerint „szakadék felé tart a világ”. A keresztény Európára nagy feladat várna.