vissza a főoldalra

 2015.07.10. 

Terítéken az építőipar

Papír helyett internetes ügyintézés

Mit tesznek annak érdekében, hogy az építőiparban emelkedjen a foglalkoztatás mértéke? Megvalósul-e az építőanyag 27 százalékos áfacsökkentése? Mi lesz a lánctartozásokkal? Ezekkel a kérdésekkel kerestük föl Dr. Lenner Áron Márk helyettes államtitkár urat.

 A kormány közleménye szerint 2020-ig 3474 milliárd forint pályázati pénz áll rendelkezésre építési célra. Mi a különbség a két EU-s ciklus között? Mi ez az 1000 milliárdos különbség?

 – A 2007–2013 közötti időszak tekintetében az építési közbeszerzések keretében szereplő szerződések értékének összege nettó 2478,25 milliárd Ft-ot tett ki. A fenti két adatot azonban egyelőre nem lehet összehasonlítani, mivel a két időszak számai más módszertan alapján készültek: A 2014–2020-as keretösszeg az egyes operatív programok adott prioritásainak építési jellegű beruházásra is fordítható forrásaiból tevődik össze, a 2007–2013-as adat pedig már a tényekre, tehát a forrásokból megvalósult vagy folyamatban lévő beruházásokra vonatkozik.

 Esetünkben, amikor építésről beszélünk, akkor lakásépítésről van szó, vagy egyéb infrastruktúrák építéséről is?

 – Az építés fogalma természetesen nem csak a lakásépítéseket foglalja magában. Az építésen belül értjük többek között az infrastruktúra építését is, mint például az út- és vasútépítési beruházásokat vagy a közműépítéseket, árvízvédelmi beruházásokat, de kiemelésre érdemes az oktatási és egészségügyi épületek építése is. A fentiekből is kitűnik, hogy a szorosabban vett lakásépítés csak egy, de nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontos szelete az építésgazdaságnak.

 A baloldal szerint nem sikerül teljes egészében lehívni a korábbi uniós forrásokat. Beszélhetünk-e bent ragadt pénzekről?

 – A programok zárása előtt nem lehet „bent ragadt” pénzekről beszélni. 2015-re 2200 milliárd forint kifizetését irányozta elő a kormányzat, és a támogatások kifizetései egyelőre időarányosan, terv szerint teljesülnek. Az év eleje óta 725 milliárd forint támogatást utalt ki a Miniszterelnökség az uniós pályázatok nyerteseinek, s a kifizetések már a tervezett május végi határidő előtt megtörténtek. A 2015-ös év az utolsó, amikor még lehetőség van a 2007–2013-as pénzügyi ciklus forrásainak felhasználására. Eddig mintegy 7500 milliárd forintot fizettek ki a rendelkezésre álló 8200 milliárdból. Annak érdekében, hogy – például a pályázók által be nem tartott határidő miatt – ne veszítsünk el uniós forrásokat, a magyar kormány túlvállalta a kötelezettségeket, és 9200 milliárd forintra kötöttek támogatási szerződést a pályázókkal. A különbözet fedezetét a hazai költségvetés állni tudja. Az elmúlt években a magyar gazdaság nagyon jól teljesített, van benne akkora tartalék, hogy több száz milliárd forintot is saját költségvetési kockázatára vállaljon a kormány.

 Mennyire tervezi tudatosabban a pénzlehívást a kormány, mint azt tették 2007 és 2010 között a szocialisták?

 – Megállapíthatjuk: 2010 közepétől kezdődően dinamikusan felgyorsult a kifizetett támogatások összege. A kormány mindemellett olyan pályázati rendszert hoz létre, mely kiszámíthatóbb és egyszerűbb lesz a korábbinál. Korábban például egy GINOP-pályázathoz 600 adatmezőt kellett kitölteni, ma már csak mintegy háromszázat, mert a nyilvános adatokat az állami adatbázisok nyerik ki. 2015 végére száz tételre csökkentik egy klasszikus pályázat adatmennyiségét, azok is leginkább a projekt céljára vonatkoznak. Megszüntetjük a papíralapú ügyintézést és a pályázókat is elektronikus úton értesítik az ügyükben született döntésekről, valamint a nullás NAV igazolással rendelkező és köztartozásmentes, lezárt üzleti évvel rendelkező vállalkozások biztosítéknyújtási kötelezettségét eltöröljük. A pályázatok elbírálásában 300 millió forintos beruházási értékig bevezetik az egyszerűsített eljárásrendet, aki a feltételeknek megfelel annak a források rendelkezésre állásáig automatikusan osztják ki a támogatást. Ha a vállalt feltételek bármelyikét nem teljesíti, azonnal vissza is követelik a kifizetett összeget. Azoknál a beruházásoknál, ahol az állam a kiíró és az állam a felhasználó, mint például az egészségügyben, ott nem pályázati úton, hanem normatív alapon helyezik ki a forrásokat. Változik a pályázatok elszámolási logikája is. Amíg egy felhasználónak a támogatás 90 százalékát nem fizették ki, addig nem kell önerőt befizetnie. A felhasznált összegből megvalósult beruházás fedezetet jelenthet egy olyan hitelhez, mely az önrészt finanszírozza.

 Mekkora összeg fordítható épületenergetikai célra?

 – A hazai építőipar tartós és fenntartható növekedéséhez, illetve stabilizálásához az állami építési beruházások mellett elengedhetetlen a lakossági építőipari beruházások ösztönzése. Ehhez megfelelő eszköz lehet az elfogadott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia (NÉeS), amely alapján 2020-ig korszerűsíteni kell a hazai lakóingatlanok (családi házak, panellakások és hagyományos társasházi lakások) jelentős részét, a középületek korszerűsítése mellett.

A NÉeS a keretfeltételekben megállapított éves 80,2 milliárd forintnyi állami támogatás alapján a 2020-ig terjedő időszakra összesen 561,4 milliárd forint állami támogatással számolt, amelynek összege tartalmazza az Európai Uniós támogatásokat is. A NÉeS elfogadásával a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megkezdte a III. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv összeállítását, amely meghatározza a NÉeS alapján elvégzendő feladatokat, azok ütemezését, felelőseit.

 2006-ban kezdődött el egy igen negatív periódus, mely során több mint a felére zsugorodott a magyar építőipar teljesítménye. Elindult-e már a növekedés a szektorban, s ha igen, akkor az minek köszönhető?

 – A magyar építőipar 2013 februárja óta folyamatos és tartós növekedési pályán halad, amelynek gerincét az állami és európai uniós forrásokból megvalósuló, alapvetően infrastrukturális beruházások (út- és vasútépítés, közmű) és az egyéb építőipari beruházások (pl. oktatási intézmények építése és kórházépítés) tették ki. Ez a folyamat 2014 során sem szakadt meg, az év egészét tekintve az építőipar termelése 14,2%-kal haladta meg a 2013. év teljesítményét. Az építőipar termelésének bővülése az egyik legmagasabb értéket tudta felmutatni a nemzetgazdasági ágak közül, 4-szeresen múlta felül a magyar GDP növekedési ütemét (3,5%) és ezáltal a GDP-n belül az építőipar részesedése 2012 óta tovább növekedett. Meg kell említeni, hogy a 14,2%-os növekedés az EU-n belül is kiemelkedő eredménynek számít. A magyar építőipar növekedése multiplikátor-hatást kifejtve számos más ágazatban is pozitív változást eredményezett (pl. a foglalkoztatottak számának bővülése, infrastrukturális beruházások általi vállalkozói környezet javítása). Külön örömteli, hogy az építőiparon belül a legnagyobb visszaesést elszenvedő új lakásépítési szektor 2014-ben már újra növekedésnek indult. A növekedés azóta töretlen és tartós, amelynek eredményképpen a 2014. év 12 hónapja alatt összesen 8358 db új lakás épült (2013 hasonló időszakához képest 14,6%-os növekedés). A kiadott lakásépítési engedélyek száma 2015 első negyedévében 2381 volt, 44%-kal több a 2014. január-márciushoz viszonyítva. Mindemellett márciusban az építőipar termelése 12,7%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál. A termelés az épületek építményfőcsoportban 9,8, az egyéb építményekében 16,4%-kal nőtt. Az első három hónapban az építőipari termelés 9,2%-kal bővült az előző év azonos időszakához képest.

 A vállalkozások, vagy a természetes személyek építenek inkább lakásokat?

 – A legfrissebb adatok szerint 2015 első negyedévében a természetes személyek által épített lakások aránya változatlanul 56, a vállalkozások által építetteké 44% volt, míg Budapesten az összes lakás 82%-át vállalkozók építették. A hasonló időszakban az újonnan épült lakóépületek között a családi házak aránya 55-ről 54%-ra, a többszintes, többlakásos épületeké 42-ről 25%-ra csökkent, miközben több fővárosi beruházás befejeződésének hatására a lakóparkban épült lakások aránya 2-ről 18%-ra nőtt.

 A régiókat összehasonlítva hogyan alakult a növekedés üteme?

 – A 2014. év során a legalább 5 főt foglalkoztató szervezetek adatai alapján minden régióban emelkedett a székhely szerint odatartozó építőipari szervezetek termelése, a legtöbb régióban jelentősen (10–25% között). Legnagyobb növekedést a nyugat-dunántúli (25,3%), a dél-alföldi (22,1%), illetve a közép-magyarországi (22,1%) székhelyű vállalkozásoknál figyeltünk meg. A legkisebb növekedés (4,3%) Észak-Magyarországon volt. Az építőiparon belül továbbra is meghatározóak a közép-magyarországi székhelyű szervezetek, amelyek a termelés csaknem felét adják.

 Az építőipar mindenkori helyzete mennyiben befolyásolja a munkaerő-piaci mutatókat?

 – A gazdasági válság következtében történt kapacitásleépítések eredményeképpen megtörtént foglalkoztatotti létszámcsökkenés az építőiparban 2012 során megállt és 2013-hoz hasonlóan a 2014. év során is tovább bővült az építőiparban foglalkoztatottak száma, így az összes foglalkoztatott körében arányuk már meghaladta a 6,5%-ot (2014-ben 270 300 fő). Az építőipar munkaerőpiacra gyakorolt hatását jól mutatja, hogy miközben a foglalkoztatottak száma 2014 során 5,34%-kal 4 100 800 főre gyarapodott, az építőipari foglalkoztatottak aránya 6,32%-ról 6,5%-ra növekedett.

 Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az építőiparban a foglalkoztatási szint elérje a válság előttit?

 – Az egyik legfontosabb cél az építőiparban a munkahelyteremtés. Ahhoz, hogy az építőipar növekedése tartós és egyben fenntartható legyen, szükség van a lakossági építőipari beruházások számának nagymértékű növekedésére. Kiindulópontként figyelembe vehető, hogy az ágazatban az új lakásépítések mellett a lakóingatlanok energetikai korszerűsítésére lehet a jövőben tartós és fenntartható teljesítménynövekedést alapozni. Az épületek – NÉeS-ben foglalt – hőszigetelésének programszerű alkalmazása például nagy számban teremt munkahelyeket alacsony szakképzettségű, vagy szakképzetlen munkavállalók számára is, akiknek a képzettség hiánya miatt eddig nem volt lehetőségük a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Az épület-felújítások (beruházások) közvetlen többletmunkaerő igénye – a NÉeS számításai alapján – 41-42 ezer fő alkalmazását jelenti, mely ugyanebben az időszakban megtartható, vagy évente megújítható. Az alacsony képzettségű munkaerő mellett az épületek korszerűsítése, valamint az új lakásépítések a szakképzett munkaerő, valamint a képzett munkaerő részére is munkalehetőséget biztosítanak.

 Nem mindenki optimista az építőipar teljesítményével kapcsolatban. Maráczi Zsolt, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület elnökeke szerint százéves mélypontjára esett a magyar lakásépítés, a kilábaláshoz átgondolt, hosszú távú lakáspolitika és állami szerepvállalás szükséges.

 – A lakáspiac a mélypont után látványos növekedésnek indult, amely a devizahitelesek megsegítése és a jövedelmi viszonyok javulása mellett elsősorban a kedvező hitelkörnyezetnek és az alacsony kamatoknak is köszönhető, az egyre stabilabb lábakon álló gazdaság pedig vonzza az ingatlanpiaci befektetőket is. A hitelezéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy lakásépítésre a befektetők, illetve vállalkozók most már úgy is igénybe vehetik a Növekedési Hitelprogramot, ha nem bérbeadásra, hanem továbbértékesítésre szánják a felépítendő ingatlant. Az ingatlanpiacon tehát a már említett eredményeknek köszönhetően megnövekedett kereslet húzza magával a kínálatot, és bár egyelőre ennek egyértelmű központja Budapest, várhatóan egyre erőteljesebb lesz a fellendülés a megyei jogú és környező városokban, településeken is. A számokból jól látható, hogy a fővároson kívül elsősorban saját használatra épülnek új lakások, amelyben nagy szerepe van a lakáscélú hitelek bővülő piacának, viszont a családi otthonteremtési kedvezmény már a használt lakások vásárlására is támogatást nyújt 2015. július 1-jétől.

 Többen sürgetik az építőanyag 27 százalékos áfa-csökkentését. Tudja-e ezt a kormányzat garantálni?

 – Jelenleg a kormányzat nem tervezi az áfa csökkentését az építőanyagok tekintetében, mivel az elsődleges cél a jövedelmet terhelő adók és járulékok mérséklése. A lakásépítésekre és lakáskorszerűsítésekre fordítható támogatási források, támogatott hitelek ugyanakkor biztosítják azt a többletforrást, amely kiküszöbölheti az építőanyagokat terhelő áfatartalom esetleges hatásait.

Medveczky Attila