vissza a főoldalra

 2015.07.26. 

Egyszerűbb szabályok

Csökkennek az adminisztrációs terhek

Az Országgyűlés június 23-ai ülésén elfogadta a mezőgazdasági, az agrár-vidékfejlesztési, valamint a halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosítását. Kik tekinthetők ezután jogszerű földhasználóknak? Amennyiben kétség vetődik föl, akkor mi a módja az igazolási eljárásnak? – kérdeztük Czerván György államtitkártól.

 Miért kellett törvényt módosítaniuk?

 – A jogszerű földhasználatnak korábban az adott évi egységes kérelem rendeletekben meghatározott szabályozása 2014-ől kezdődően törvényi szintre került. A jelenleg hatályos szabályokat a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH eljárási törvény) tartalmazza. A jogszerű földhasználat előzetes igazolása nem feltétele az egységes területalapú támogatás igénylésének, hiszen azt 2014-től a törvény alapján vélelmezni kell. Az ügyfél földhasználati jogosultságát a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jogosult vizsgálni, annak igazolására a támogatás igénylője akkor kötelezhető, ha ellenőrzésre kerül sor, vagy ha a jogszerűségben kétség merülhet fel, mert ugyanarra a földterületre egyidejűleg több ügyfél igényelt támogatást. Ekkor az igénylő törvényben meghatározott módon igazolhatja a földhasználat jogszerűségét.

 Mi az újítás a jogszabályban?

 – Az MVH eljárási törvénymódosítás lehetővé teszi a jogszerű földhasználat igazolását haszonbérleti, feles bérleti, részesművelési, szívességi földhasználati vagy alhaszonbérleti szerződés, továbbá használati rendről szóló megállapodás alapján, valamint jogszerű földhasználónak tekinti a vagyonkezelőt, haszonélvezőt vagy a használat jogának jogosultját és a tulajdonost is. Ezenfelül a földforgalmi törvényben a vetőmag előállítók számára biztosított használati csere alapján is megállapítható a jogszerű földhasználat. Végül pedig ellenérdekű ügyfél hiányában az osztatlan közös tulajdonban álló földterületen a tulajdoni hányadát meghaladó mértékű területen gazdálkodó tulajdonostárs vagy harmadik személy haszonbérlő, ha a földhasználati nyilvántartásba önhibáján kívüli okból nem került bejegyzésre és rendelkezik a föld használatára jogosító írásbeli megállapodással, és a használat tényét az általa vezetett gazdálkodási napló alátámasztja, szintén jogszerű földhasználónak minősülhet. Emellett figyelemmel arra, hogy gyakori a közeli hozzátartozók között az az eset, amikor egymás földjein gazdálkodnak, vagy a házastársak egyike adja csak be a támogatási kérelmet, így a felsorolt esetekben a közeli hozzátartozó is jogszerű földhasználónak minősülne. Házastárs esetén sok esetben a terület közös vagyonba tartozik, és így a házastárs jogosult azt használni. További újításként a tulajdonos is jogszerű földhasználónak tekinthető földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül is, hiszen a tulajdonos jogosult a saját földjét használni. A tárca az MVH eljárási törvény fent részletezett módosuló rendelkezéseit a 2015-ben beadott egységes kérelmekre induló eljárásokban is alkalmazni rendeli, ezzel is segítve a termelőket. Ha a közvetlen támogatást igénylő termelő ellenőrzéskor nem tudja igazolni a jogszerű földhasználatot az igényelt területre, akkor nem jogosult az adott területen közvetlen támogatásra.

 Szintén a június 23-ai ülésén döntött a parlament a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos egyes törvények módosításáról. Mit tesz lehetővé ez a módosítás?

 – A törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény, a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosítását tartalmazza. A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosítása részben technikai jellegű pontosításokat tartalmaz, amely elősegíti az adminisztrációs terhek további csökkentését is.

A törvény érdemi változást tartalmaz a következő kérdésekben:

a) a nem művelt borszőlő ültetvények hatékony és gyors kezelése érdekében a törvény növény-egészségügyi veszélyeztetés esetén lehetővé teszi a kényszerkivágást (különös figyelemmel az aranyszínű sárgaság szőlőbetegség veszélyes terjedésére) abban az esetben, ha a növénytermesztési hatóság megállapítja, hogy a műveletlen ültetvény növény-egészségügyi állapota alapján veszélyt jelent más ültetvényekre;

b) a törvény meghatározza a 2016. január 1-jétől hatályos uniós előírásoknak megfelelően a szőlőtelepítésekre vonatkozó új engedélyezési rendszer szabályait;

c) a törvény módosítja és pontosítja a borhamisítás esetén alkalmazható szankciókat, hogy a hatóság kezében visszatartó erejű bírságolási lehetőség legyen.

A hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény módosítása a telepítési jogok új rendszerével kapcsolatos szabályokat, valamint a hegyközségi rendtartások elfogadásával és módosításával kapcsolatos szabályok pontosítását tartalmazza. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény szabályozza a borászati termékek földrajzi árujelzőinek uniós oltalma iránti eljárást, a törvény módosítása csak az uniós jogszabályok változása miatti pontosításokat tartalmazza.

 Mi a különbség a jogszabályban a telepítési jog és a telepítési engedély között?

 – Az, hogy a telepítési jog vagyoni értékű jog, az uniós jog szerinti új telepítési jog vagy újratelepítési jog. A telepítési jogok adás-vétele 2015. december 31-éig lehetséges. 2016. január 1-jétől a telepítési jog tulajdonosának a telepítési jogot a módosított rendelkezések és a vonatkozó uniós jogi aktusok szerint telepítési engedélyre kell átváltania. A meglévő telepítési jogok engedélyre való átváltása érdekében figyelemmel kell lenni a telepítési jog érvényességi idejére. Rátérve a telepítési engedélyre: az 1308/2013/EU rendelet alapján a telepítési jogok rendszerét 2016. január 1-jétől engedélyezési rendszer váltja fel. Ez azt jelenti, hogy a meglévő telepítési jogokat telepítési engedélyekké kell átalakítani. A 2015. december 31-e előtt a termelők részére megadott, az átváltás iránti kérelem benyújtásának időpontjában még érvényes telepítési jogokat telepítési engedélyre lehet átváltani. Lényeges, hogy az átváltott telepítési engedély érvényességi ideje megegyezik a telepítési jog érvényességi idejével. A már említett EU-s rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállamok a telepítési jogok engedélyre való átváltásának kérelmezésére hosszabb határidőt állapítsanak meg. Ezért Magyarország 2020. december 31-ig teszi lehetővé a telepítési jogok engedélyre való átváltásának kérelmezését.

 Döntöttek a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és szakmaközi szervezetekről szóló törvényjavaslatról is. Ezt az új uniós szabályozás miatt kellett véghezvinni?

 – A mezőgazdasági termékpiacok szervezésének kérdéseivel kapcsolatos jelenleg hatályos törvényi szintű hazai szabályozást a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény tartalmazza. Ennek alapját az 1234/2007-es tanácsi rendelet adta, amely 2014. január 1-jén átadta helyét az 1308/2013-as parlamenti és tanácsi rendeletnek. Az új EU-s rendeletben az egyes ágazatok szabályozásának további piaci orientálásával a szakmaközi és termelői szervezetek önszabályozáson alapuló piaci intézkedései még jobban előtérbe kerültek, aminek következtében e szervezetek szerepe a laza szabályozású ágazatokban is erősödött. Ezenkívül a szervezetek elismerésével, működésével kapcsolatos szabályozás is átfogó megújuláson esett át, valamint új, a korábbinál hatékonyabb és egységesebb válságkezelési intézkedéscsomag került az EU-s rendeletbe. A korábbi jogalapot jelentő uniós szabályozás tehát jelentős mértékben átalakult, emiatt célszerű volt egy új törvény elkészítése, amely egészében felváltja a jelenlegit. Az elfogadott új törvény alapvetően tovább viszi a korábbi szabályozás jól működő elemeit, egyben biztosítja az uniós termékpiaci szabályozás hazai végrehajtásának kereteit. A magyar mező- és élelmiszer-gazdaság fejlődése és versenyképessége szempontjából kulcskérdés, hogy növekedjen az egyes ágazatok szervezettsége. Ezért a közös agrárpolitikai reform által meghatározott irányok figyelembe vételével a magyar agrárpolitika is egyre nagyobb szerepet szán az egyes ágazatokban megvalósuló, alulról szerveződő, nyitott tagság elvén működő ágazati önszabályozásnak. Ezt az önszabályozást a termelői és a szakmaközi szervezetek, termelői csoportok hivatottak megvalósítani. A termelői szervezetek megerősítésén keresztül növelhető az ágazatok technikai és technológiai színvonala, elősegíthető a friss piacok elérése és könnyebben megoldható a feldolgozóipar ellátása megfelelő minőségű és mennyiségű hazai alapanyaggal. Emellett fontos szerepük lehet a hazai feldolgozóipar újjászervezésében is, amely összhangban van a vidékfejlesztési és az élelmiszer-gazdaság fejlesztésére irányuló általános célkitűzéseinkkel. Az új törvény tehát egy minden részében megújult, az EU-s szabályozáshoz igazított, ugyanakkor a nemzeti sajátosságokat is figyelembe vevő, modern, áttekinthető és a mezőgazdasági piacok szabályozásának eddigi tapasztalataira is építő jogszabály.

Medveczky Attila