|
 2015.07.26.
Ne a tükröt törjük szét
Megkezdődhet a magyar bérek felzárkózása az európai átlaghoz
A 2016-os költségvetési
törvény 5,5%-os minimálbér-emelést ír elő. Mekkora növelésre
lenne szükség a létminimum eléréséhez? A minimálbér növelése
előidézheti-e a foglalkoztatás hanyatlását? Ezekkel a kérdésekkel
kerestük föl Palkovics Imrét.
A minimálbérről 2014. utolsó napján állapodtak meg
a felek és az akkori egyezség része volt az is, hogy a munka törvénykönyvének
módosítása, a sztrájkjog, illetve a korkedvezmény ügyében
idén tavasszal megállapodnak a konzultációs fórum ülésén.
Miről szól ez az egyezség?
– Pontosítanom kell, mert arról nem volt szó 2014 végén,
hogy tavasszal mindenképpen megállapodunk a fórumon. Hanem arról
döntöttünk, hogy tárgyalunk, s ha megállapodik egymással a
kormány, a munkaadói érdek-képviseleti oldal és a
szakszervezetek, akkor annak dokumentuma a parlament elé kerül.
Eddig még nem született meg a megállapodás a felek között, a
tárgyalás még most is folyik a szakmai jellegű viták miatt.
A Munkástanácsok elfogadja a 2016-os 5 és fél
százalékos minimálbér-emelést? Hiszen önök azt hangoztatják,
hogy legalább 9%-os emelésre lenne szükség.
– Így van; azt akarjuk elérni, hogy a létminimum összegét
érje el a minimálbér nettó összege. Ahhoz, hogy ezt a szintet
a minimálbér nettó tartalma elérje, 9%-os növelés szükséges.
Tudjuk, nem most maradt el a minimálbér a létminimumtól, hanem
ez több cikluson, több kormány tevékenységén átívelő
probléma. Ezért a Munkástanácsok is azt hangoztatja, hogy ha a
létminimum összegét nem éri el a minimális bér elkölthető
része, akkor azok, akik a minimálbér nettó összegét kapják,
a szegénységi küszöb alatt élnek a szociológiai szakmai
protokoll szerint. Az 5,5%-os emelést azért tartjuk korrektnek,
mert tudjuk, hogy egy lépésben nagyon nehezen valósítható meg
a 9%-os növelés. A legkeményebb ellenállást ezen a téren a
munkáltatói oldal fejti ki. Természetesen a kormány jogszabályban
előírt felhatalmazással önmaga is eldöntheti a minimálbér mértékét,
de Magyarországon úgy illik, hogy erről a kérdésről a már
említett három félnek meg kell állapodnia. A lényeg, hogy a
minimálbér a létminimumhoz közelítsen, s ha ez a tendencia évről
évre folytatódik, akkor az pozitívum, de a mostani emelés nem
elégséges. Jelenleg körülbelül 68 ezer forint a minimálbér
nettó tartalma, s ez növekszik majd 70 ezerre. S még mindig
10-12 ezer forintos a különbség a létminimum és a minimálbér
nettó tartalma között. Ezért jelentjük ki, hogy a gazdaság
jelenlegi helyzetében, amikor bővül a foglalkoztatás, akkor
mindenféleképpen pozitívum a reálérték-növekedés a minimálbér
vonatkozásában, ami kihat az átlagkeresetek növekedésére is,
mert alulról nyomja fölfelé a bérskálát a verseny- és a közszférában.
Problémát jelent számunkra, hogy a Központi Statisztikai
Hivatal nem a létminimummal, hanem annál magasabb szintű életszínvonallal
számol. Szakmai kérdés, hogy biológiai vonatkozású létminimumot
számolunk-e egy európai uniós országban a XXI. század elején,
vagy egy társadalmi minimumot, ami egy relatív szegénységi küszöb.
A Munkástanácsok álláspontja szerint, a munkaerő újratermelése
nem csak a fizikai létezést követeli meg, hanem a munkaerőnek
képeznie kell magát, s számára minden létszükségleti
elemnek, amit a Maslow-féle piramisrendszer tartalmaz, rendelkezésére
kell állnia. Ahhoz, hogy valaki ki tudjon emelkedni a társadalmi
szegénységből, annak növekvő jövedelmi szintet kell biztosítani.
Tehát ne a valós képet mutató tükröt törjük szét a KSH számolásával,
hanem törekedjünk a társadalmi jólét elérésére az aktuális
gazdasági körülmények között.
A Magyar Gyáriparosok és Munkaadók Országos Szövetségének
alelnöke kifejtette: a bérajánlásról azért nem időszerű még
tárgyalni, mert a gazdasági helyzetet, így például a növekedést
vagy az infláció mértékét nem lehet ilyen hosszú időre
pontosan előre látni. Létezik-e valami összefüggés a minimálbér
növelése és a foglalkoztatás hanyatlása között?
– Semmilyen összefüggésről nem beszélhetünk, s ezt támasztja
alá a legutóbb nyilvánosságra került magyar tanulmány. Az
első Fidesz-kormány alatt 100%-kal megnövelték a minimálbér
összegét, s akkor is azzal érveltek a munkáltatók, hogy ez
hatalmas elbocsátási hullámot eredményez. Ezért az akkori
kormány mintegy 14 milliárd forintot különített el a költségvetésből
annak a problémának a kezelésére, hogy hátha nem győzik majd
a minimálbér emelését a kis- és mikrovállalatok. Ebből az
alapból viszont csak ezrelékeket vettek igénybe. Ez mutatja,
hogy az a probléma, amelyre elkülönítették a 14 milliárdot,
nem volt valós. Figyelemre méltó a témában Dr. Pogácsa Zoltán,
a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdasági Kara docensének
tanulmánya, amelyben kifejtette álláspontját arról, hogy mind
a minimálbérek, mind az átlagos bérszínvonal jóval
alacsonyabb mértékű, mint amit gazdasági fejlettségünk és
lehetőségeink indokolnának. Azt is leírja a szerző, hogy a létminimumot
hosszabb távon ki nem termelő cégeket ki kell szorítani a
piacról a minimálbér emelésével, s aktív munkapiaci politikával,
átképzésekkel lehetőséget kell adni ezen cégek
foglalkoztatottainak a tisztességes megélhetésre. Tehát a
termelékenység, a teljesítmények növelése érdekében nem a
bérek leszorítása szükséges. Örvendetes, hogy Varga Mihály
miniszter úr június 30-án kijelentette, hogy a fogyasztás és
a belső kereslet további ösztönzését béremelésekkel
szeretné elérni a kormány. Mi tehát az 5,5%-os mértéket a
versenyszférában is irányadónak tekintjük a munkaadókkal
folytatott bértárgyalásokon. Reméljük, hogy mindezzel kezdetét
veszi az a bérfelzárkóztatási folyamat, amely nemcsak a minimálbérek,
hanem a magyar munkavállalók átlagos béreit tekintve is megközelíti
a jövőben az európai átlagot.
Medveczky Attila
|
