vissza a főoldalra

 2015.06.05. 

A Jászság fővárosa

Dr. Szabó Tamás polgármesterrel beszélgetünk a Dalkia-ügyről, a fejlesztésekről, a hagyományápolásról

Mi a Dalkia-ügy lényege?

 – Elöljáróban ki kell emelnem, hogy az ügyhöz kapcsolódó jogi folyamatok még nem zárultak le. A Kúriához beadott felülvizsgálati kérelmünket tárgyalásra alkalmasnak minősítették. Május végére írták ki a tárgyalás időpontját. Ennek kétirányú kimenetele lehet: vagy helyben hagyják a másodfokú jogerős ítéletet, és akkor az állam megteszi a fizetési kötelezettség átvállalását, vagy pedig új tárgyalásra bocsátják az ügyet. Az egész história onnan datálódik, hogy Jászberény önkormányzata 2000-ben kötött szerződést a Prometheus Zrt.-vel – a Dalkia jogelődjével –, hogy a városi Szent Erzsébet kórház mint költségvetési szerv számára biztosítson energetikai szolgáltatást. A vállalkozási szerződésnek 15 éves kifutási ideje volt, ám 2008-ban a szerződés megszűnt. Ennek oka, hogy a kórház gazdasági hátterét átalakították, és a működtetést két 100 százalékban önkormányzati tulajdonú vagyonkezelő nonprofit cég vette át. Tehát a kórház mint költségvetési szerv megszűnt. A Dalkia cég úgy gondolta, hogy a megszűnésből hátránya származott, ezért vélt igazukat peres úton próbálták érvényre juttatni. Ennek az lett a kimenetele, hogy 400 millió+áfát megítélt a bíróság a Dalkiának, s mivel az ügy több éve zajlik így a kamatterhekkel együtt 750 milliót kéne kifizetnünk a cégnek. Mi végig azt képviseltük, hogy olyan okból szűnt meg a szerződés, amit annak megkötésekor senki sem látott előre. Hiszen 2000-ben még senki sem beszélt a költségvetési kórházak megszűnéséről. Így ez a kitétel nem is szerepelt a szerződésben. A 750 millió forint kifizetését, akár mennyire jó kondíciókkal rendelkezik is a város, főleg az adóbevételek miatt, csak nagy-nagy nehézségesek árán tudná Jászberény önkormányzata teljesíteni. Biztos vagyok benne, hogy hitelt kellett volna felvennünk a kifizetéshez, s emellett több projektünk megvalósítása került volna veszélybe. Ezért kértük Pócs János országgyűlési képviselő urat, hogy lobbizzon az érdekünkben, s ő elérte, hogy a kormány segít a városon.

Térjünk rá a fejlesztésekre, a beruházásokra. Elkészült a 31-es főút. Mit hoz ez a városnak?

– Örülünk ennek a fejlesztésnek is, mert egyértelmű, hogy minden olyan korszerűsítés pozitívummal jár, amely kihat a mobilitásra, a biztonságos közlekedésre. A város számára a 32. számú főút – mely az M3-assal köt össze bennünket, s amelyet cégeink gépjárművei a legnagyobb mértékben vesznek igénybe – a leglényegesebb. A 32. számú főút egyelőre még áthatol a városon, s ezért szükségnek tartjuk az elkerülő szakasz megépítését. Az út minősége sem a legjobb; felújításra szorul.

 S mi lesz a 32-essel?

 – A kormányzat megígérte a főút felújítását, s zajlik az előkészületi eljárás. De a kormányzati rövid távú programban sajnos ez nem szerepel. S ugyanez vonatkozik az elkerülő utunkra is, ami sokkal nagyobb probléma, mint a 32-es maradék szakaszának megépítése.

 Hogy állnak a beruházásaik?  

– Ebben a válságos időben is olyan nagyvállalkozások telepedtek le, melyek vonzzák a második és harmadik körös szereplőket, az alvál-lalkozókat és beszállítókat is. Ezt a kört folyamatosan tudjuk bővíteni, s ezért is lenne lényeges, hogy a közlekedés szempontjából sokkal kedvezőbb helyzetet tudjunk kialakítani.

 Idén milyen fejlesztéseket szeretnének megvalósítani?

 – Utak, járdák, parkolók, közintézmények, sportlétesítmények, civilek által használt létesítmények fejlesztését tűztük ki magunk elé. Mindez összesen több százmillió forintot jelent. A Dalkia-ügy pontos lezárásáig ezeket a fejlesztéseket az előkészítési fázisban tartottuk. Amennyiben realizálódik a kormányzati segítségforrás, tovább tudunk lépni és a vállalkozókkal szerződést tudunk kötni. A város ezenkívül mindig is törekedett a pályázati források felhasználására. Már leírtuk, hogy a mostani EU-s fejlesztési ciklusban mire szeretnénk pályázni. A városnak 6,5 milliárd forintos a költségvetése, amelynek egyharmadát mindig fejlesztésre, önerő biztosítására fordítjuk.

 Mit szól hozzá a lakosság?

 – Természetesen, mindig kikérjük a lakosság véleményét a különböző fejlesztésekről. A jogos fejlesztési tervek tömkelege még mindig az íróasztalfiókban van. Ezeket időnként elővesszük, aktualizáljuk, majd vitára bocsátjuk. Most a városfejlesztési stratégiát tárgyaljuk meg a vállalkozókkal s a lakossággal. S minden olyan pozitív javaslatot beépítünk a stratégiába, amely városunk számára csak kedvező lehet. Önkormányzati képviselőink pedig pontosan ismerik a választópolgárok igényeit, s az ő javaslataik is bekerülnek a munkaanyagba.

 A Jászságban őrzik a múlt emlékeit?

 –A Jászság fővárosa, Jászberény műemlékekben gazdag alföldi kisváros. Az 1874-ben – az országban elsők között – alapított Jász Múzeum őrzi a jászok múltjának írásos és tárgyi dokumentumait, valamint az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéjét, a Jászok szimbólumát a legendás Lehel-kürtöt. Ünnepeinken sokan jász viseletet öltenek.

 A Jászkun Redemptio, az ősi szabadság visszaszerzése érdekében folytatott több évtizedes küzdelem sikere az eladatottság alóli önfelszabadítás (ejtsd: redempció, a szabadalmas jogállás pénzbeli megváltása). Mária Terézia királynő 1745. május 6-án írta alá az ún. redemptionális diplomát, melyben megengedi a jászoknak és a kunoknak az önmegváltást. A megváltást részben kölcsönből, részben a települések polgárainak önerejéből finanszírozták. A megváltásból részt vállalókat és leszármazottaikat nevezték redemptusoknak. A megváltás ünnepét minden év május 6-án tartják, tudniillik a tatárjárás után kihalt alföldi területekre betelepülő kunok és jászok területi autonómiáját 1702-ben Lipót császár felszámolta, földjeiket eladta a Német Lovagrendnek.

A jászok és a kunok területi és igazgatási autonómiája kiváltságlevéllel megerősítve egészen 1876-ig fennállt.A Jászság a XIV. századtól az egységes megyerendszer kialakulásáig, 1876-ig közjogi és gazdasági különállással rendelkező szabadalmas közigazgatási egység volt. A jász öntudat alapja a területi autonómia megtartásáért vívott évszázados küzdelem.

1702-ben I. Lipót császár a Jászkunságot – mint a török uralma alól felszabadított, újszerzeményi területet – zálogba adta 500 000 rajnai forintért a Német Lovagrendnek. 1731-től a területet a Pesti Invalidus Ház birtokolta. A redemptióban részt vevő jászsági települések a következők voltak (a fizetett összeg sorrendjében): Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászdózsa, Jásztelek (akkor: Jászmihálytelek), Jászfelsőszentgyörgy. A redemptióban részt nem vett, további mai jászsági települések: Alattyán, Jánoshida, Jászágó, Jászboldogháza, Jászivány, Jászszentandrás, Pusztamonostor.

A redemptiót követően létrejövő új közigazgatási egység, a Jászkun Hármaskerület (1745–1876) – mely a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot foglalta magában – székhelye Jászberény lett.