|
 2015.06.12.
Az alapokat
leraktuk, most az építkezés következik
Minden készen áll a június 11-én kezdődő női EB megrendezésére
Zajlik az élet
a magyar kosárlabda-társadalomban. A közelmúltban tisztújító
közgyűlést tartott a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége
(MKOSZ), amelyen elnökválasztás is volt, június 11-én pedig
kezdetét veszi az idei év egyik legrangosabb hazai sporteseménye,
a Romániával közösen rendezett női kosárlabda Európa-bajnokság.
A közgyűlésen újból bizalmat kapott régi-új elnökkel, Szalay
Ferenccel az elmúlt öt év értékelése és a következő elnöki
ciklusra kitűzött célok, tervek számba vétele mellett a közelgő
Európa-bajnokság magyar esélyeiről is beszélgettünk.
Május 19-i elnökké választásához gratulálunk,
ám először arra kérem, tekintsünk a múltba és értékeljük
első elnöki ciklusát. 2010-ben került a Magyar Kosárlabdázók
Országos Szövetségének élére. Milyen viszonyok fogadták,
amikor megkezdte a munkát?
– Amikor öt évvel ezelőtt átvettem a szövetség vezetését,
bizony nem volt rózsás a helyzet, sőt, azt lehet mondani, hogy
sötét fellegek gyülekeztek a magyar kosárlabdasport felett. Érzékelhetően
csökkent a csapatok és a játékosok száma, gyengülő tendenciát
mutatott a bajnokságok színvonala, emellett pedig nem állt
rendelkezésre elegendő forrás a meglévő szakmai programok
finanszírozásához. Az MKOSZ küldöttgyűlése ezért a 2010-es
kongresszuson elfogadta az Új pályán elnevezésű, tízévnyi
időtartamra szóló átfogó reformtervezetet. Ebben nagyon sok,
2020-ra megvalósítandó terv, elképzelés kapott helyet. Egy évvel
később a társasági adókedvezményekkel (TAO) kapcsolatos törvényt
szavazta meg az Országgyűlés, ami a kosárlabdasportot is a
kiemelt látványsportágak közé emelte. Mindez olyan plusz forrásokhoz
juttatta a sportágat, amely új alapokra helyezte az elnökség működését
is. Az egy évvel korábban megfogalmazott célok nem változtak,
ám megvalósításukra a korábbinál sokkal inkább remény nyílt.
Igyekeztünk jól sáfárkodni a nem mindennapi lehetőségekkel,
és úgy érzem, elmondhatjuk: ez sikerült is. Mostanra megvalósult
az előzetesen eltervezett tömegesítési cél, illetve a
versenyzők felkészülési és versenyeztetési körülményeinek
biztosítása. Az ötvenezres kosárlabdázó létszámot, amelyet
eredetileg 2020-ra terveztünk volna elérni, már idén februárban
megvalósítottuk, de számos más, csak későbbre ütemezett cél
is teljesült. Emiatt szükségessé vált, hogy az új körülményekhez
igazodva új terveket fogalmazzunk meg, illetve a meglévő, még
el nem ért célokat módosítsuk.
Ami a szakmai területet
illeti, ott milyen előrelépésekről tud beszámolni?
– A magyar kosárlabda maga előtt görgetett problémái
közül az egyik legfontosabb az utánpótlásképzés minőségének
hanyatlása volt. Egyre kevesebb gyerek kosárlabdázott, az edzők
számottevő része csak szívességből foglalkozott a
gyerekekkel, így itt bizony rendet kellett tennünk, meg kellett
állítanunk ezt a folyamatot. Ezen a téren is új lehetőségeket
nyitott számunkra a TAO-ra vonatkozó kormányzati döntés,
amely jelentősen megnövelte a sportágba áramló pénzeket.
Ennek megfelelő felhasználása jóvoltából gyakorlatilag
mindenhol sikerült felszámolni ezeket az áldatlan állapotokat.
A gyermekekkel foglalkozó edzőket immár megfizetik, az edzőtermeket
folyamatosan felújítjuk, adva van a forrás a bajnokságok
rendezéséhez. És ami a legfontosabb: korábban sosem látott mértékben
szélesedett a bázis, annyian kosárlabdáznak, mint még soha.
Ez mit jelent a konkrét
létszámok tekintetében?
– Négy évvel ezelőtt kétszázötvennégy utánpótláscsapat
volt Magyarországon, most közel a háromszorosa, hétszáztizenhárom.
A Dobd a kosárba! néven útjára indított programunkban kétszázharminc
iskola vesz részt, összesen háromszázötven testnevelőt sikerült
eddig bevonnunk, és nyolcezer apróság ismerkedik a játékkal már
az alsó tagozatban. Az igazolt játékosok száma négy év alatt
huszonkilencezerről negyvennyolcezerre nőtt. Ezek a számok, azt
gondolom, önmagukért beszélnek, egyben pedig biztosítékot is
jelentenek arra, hogy a korábbinál sokkalta szélesebb utánpótlásbázisból,
több jó játékos érkezik majd a felnőtt csapatokhoz.
Jelentkezik-e már a
jelentős bővülés az eredményekben is?
– Igen! Annak ellenére, hogy az eredmények a sportban
soha nem azonnal a befektetett munka után jelentkeznek, már most
is van mivel dicsekednünk. Különösen a női szakágban értünk
el több kiemelkedő sikert a közelmúltban. Korosztályaink a
legjobbak között szerepelnek, ráadásul az U16-os és az U17-es
válogatott egy Eb- és egy vb-bronzérmet nyert. A felnőttek éppen
most készülnek a hazai rendezésű kontinensbajnokságra, tehát
összességében igen pozitív a kép, és bár nyilvánvaló,
hogy az utánpótlás-korcsoportban elért eredmények még nem
jelentenek automatikusan felnőtt eredményeket is, a szép jövőben
való reménykedésre azért megvan az okunk. A férfiak esetében
ennyire sajnos nem rózsás a kép. Egyrészt nagyobb a
konkurencia, másrészt az utánpótlásképzésünk el van
maradva, ezért itt idő kell, amíg javulnak az eredmények. A tömegesítés
révén sokkal nagyobb merítésből választhatunk néhány év múlva,
több lesz a magyar játékos az A-csoportban. Csapataink hosszabb
szünet után visszatértek a nemzetközi mezőnybe, sőt kisebb
sikereket – elsősorban a Szolnok révén – a harmadik számú
európai kupában már el is értünk a két négyes döntős
szerepléssel. A férfi válogatott előtt is nagy kihívás áll:
jó volna, ha rövid időn belül ismét sikerülne a kvalifikáció
az Európa-bajnokságra.
Min múlhat az, hogy
ezek a szép és reményt keltő tervek valósággá nemesedjenek?
– Elsősorban a szakmai munkán, másodsorban az anyagi
forrásokon. Az ugyanakkor örömmel tölthet el bennünket, hogy
az elmúlt néhány évben sikerült megerősítenünk az utánpótlás
bázisát. Nem jelent már gondot labdát, mezt venni a
gyerekeknek, elutazni egy tornára, vagyis az alapokat leraktuk,
most a további építkezés következik.
Rövidesen átadják majd a régóta áhított kosárlabda-edzőközpontot
Székesfehérváron. Mi indokolta egy önálló edzőközpont megépítését,
és milyen feladatokat lát majd el az új létesítmény?
– Ahhoz, hogy a válogatottjaink végre nemzetközi
szinten is eredményesek legyenek, szükség volt egy edzőközpontra,
amely idén nyárra el is készül Székesfehérváron. A Mátraházán,
Dunavarsányban vagy éppen Tatán működő központi olimpiai
edzőtáborok egyrészt telítettségük miatt, másrészt állapotuk
miatt nem mindig voltak használhatóak számunkra. Ennek okán az
elmúlt tizenöt évben a legkülönbözőbb helyeken, eltérő
feltételek mellett tudtak készülni a válogatottjaink, és
egyre erőteljesebben merült fel az igény egy szövetségi edzőközpontra,
ahová a kosarasokat irányítani tudjuk. A TAO-nak köszönhetően
ez most megvalósulhat. Maga a terem szövetségi tulajdonba kerül,
ezért igyekszünk minden összetartásra odairányítani a válogatottjainkat.
Nemcsak a felnőttek használják majd, hanem a korosztályos
nemzeti csapataink is, így a folyamatos kihasználtsága is
biztosítva lesz. A csarnok és a szálloda egybeépül egy modern
egészségközponttal, tehát egy helyen minden adva lesz az ideális
felkészüléshez, mind az utánpótlás-, mind pedig a felnőtt válogatottak
részére.
Érzékelhetően vidékközpontú a sportág, hiányzik
egy erős budapesti kosárlabda-csapat. Sem a női, sem pedig a férfi
szakágban nincs jelentős játékerőt képviselő együttese a fővárosnak.
Miben látja ennek okát?
– Helyzetleírása teljességgel helytálló, ám meg kell
jegyezni, hogy nem kosárlabda-specifikus dologról van szó,
hanem egy általánosan is megfigyelhető jelenségről. Látható,
hogy a labdajátékokban az elmúlt másfél évtizedben teljesen
háttérbe szorult a főváros, és vidékre tevődött át a
vezető szerep. Akár a kézilabdát, akár a vízipólót, akár
a jégkorongot nézzük, elenyésző a fővárosi bajnoki címek
száma, és ez még akkor is igaz, ha a Fradi női kézilabdázói
sok-sok év után idén meg tudták előzni a Győrt. Ezt a jelenséget
a sportági szakszövetségeknek is vizsgálni érdemes, illetve
elgondolkodni azon, hogy mivel lehetne segíteni a fővárosban,
sportáganként legalább egy erős csapat létrejöttét. Még a
vidéki fellegvárak is elismerik, hogy szükség volna erős fővárosi
csapatra, csapatokra. Az MKOSZ az elmúlt években – a sportszerűség
keretein belül – igyekezett segíteni a nagy múltú MAFC működését,
sajnos nem igazán látványos eredménnyel. Igyekszünk továbbra
is feléleszteni a fővárosi kosárlabdát, mert meggyőződésünk,
hogy egy bő másfél milliós világváros el bírna tartani egy
kitűnő szakosztályt.
Június 11-én rajtol a magyar-román közös
rendezésű női kosárlabda Európa-bajnokság. Hogy állnak az
előkészületekkel alig egy héttel a torna kezdete előtt?
– Azt lehet mondani, hogy időarányosan minden a
legnagyobb rendben van. Valamennyi helyszínen az utolsó simításokat
végzik már a szervezésben részt vevő helyi kollégák. Nem akármilyen
nagyságrendű szervezőmunka áll mögöttünk, hiszen bár a fő
események természetesen a meccsek, de a háttérnek is a lehető
legjobbnak kell lennie, akár a szállásra, akár az ellátásra,
akár a szurkolók elhelyezésére gondolunk. A kontinensviadal
csoportmérkőzései Sopron mellett Szombathelyen, illetve a romániai
oldalon, Nagyváradon és Temesváron zajlanak majd. A középdöntős
meccseket Győrben és Debrecenben rendezik, míg a helyosztóknak
a budapesti Syma-csarnok ad otthont.
Milyen eredménnyel
volna elégedett válogatottunk részéről?
–A mieink a D jelű, soproni csoportba kaptak besorolást,
ahol Spanyolország, Svédország, Litvánia és Szlovákia lesz
az ellenfelünk. Az ötcsapatos csoportokból az első három
helyezett jut tovább. A mi csoportunkból továbblépő csapatok
Győrben játsszák majd a középdöntős meccseket. A cél már
korábban meg lett fogalmazva hivatalosan is: jó volna kiharcolni
a továbbjutást a csoportból. Ez nem lesz könnyű, hiszen
nagyszerű ellenfeleket kell hozzá legyőzni, ám hazai parketten
mégsem lehet más a cél, mint az eredményes szereplés.
Mindamellett ha a csapat a rá jellemző nagyszerű küzdőszellemmel
játssza végig a csoportmeccseket, akkor minden esélye meg lehet
a továbbjutásra.
Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést.
A minap ismét bajnoki címet szerzett a Szolnok férfi együttese.
Ön egyrészt Szolnok város polgármestere, másrészt pedig az
MKOSZ újraválasztott elnöke. Melyik énje az erősebb egy ilyen
helyzetben?
–Alapvetően természetesen külön tudom választani a két
énemet, ám ezúttal városvezetőként, illetve szövetségi elnökként
is egyformán értékelhetem a Szolnoki Olaj bajnoki címét. Véleményem
szerint a jelenlegi legjobb magyar csapat lett a bajnok, aminek
– mint a csapathoz egyébként is sok szálon kötődő
sportember – külön is örülök. MKOSZ-elnökként azt látom,
hogy a nemzetközi színtéren való megméretődés, valamint a mérkőzésszám-növelés
rendkívül fontos tényező a csapatok számára. A Szolnoki Olaj
részben ezek miatt is tud kiemelkedni a honi mezőnyből. Van egy
pont, ahol polgármesteri terveimnek az egész kosárlabda-társadalom
hasznát venné. A Veszprém kézilabdázóinak példáját magunk
előtt látva szeretnénk egy európai viszonylatban is kiemelkedő
tudású csapatot létrehozni Szolnokon. Tisztában vagyunk vele,
hogy ez nem megy egyik napról a másikra, de kitartó, következetes
munkával elérhető lehet, hogy létrejöjjön egy új
sikercsapat, olyan, amelynek szövetségi elnökként és szolnoki
polgármesterként egyaránt szívből drukkolhatok majd..
Kovács
Attila
|
