vissza a főoldalra

 2015.06.19. 

Az innováció a kitörési pont

A kormány megháromszorozza a kutatás-fejlesztés támogatását

Csepreghy Nándor helyettes államtitkár: komoly gond, hogy nagyon sok magyar ötlet külföldi finanszírozással került ki a világpiacra, ezért az abból származó jövedelem is külföldre kerül.

 A magyar vállalkozásokról nem a nagyfokú innovációs aktivitás jut elsőre eszünkbe. Mennyire szükséges a hazai innovációs kapacitás megerősítése?

 – A gazdasági világválság után nagyon sokan abban bíznak, hogy hamarosan a válság előtti időszakra áll vissza a gazdaság állapota. Ezeket a túlzottan optimista várakozásokat hangoztatók figyelmen kívül hagyják azt, hogy a világgazdaság különböző ciklusai nem pénzügyi folyamatokhoz kötődnek, hanem a technológia fejlődéséhez. Ilyen volt az őskorban a kőkorszakról a vaskorba való áttérés, ilyen volt az ipari forradalom, ami az addig alapvetően a mezőgazdaságra támaszkodó világgazdaságot először egy válság közeli állapotba, majd az ipari termelés időszakába vitte át. Az 1960–70-es években pedig olyan átrendeződés történt, hogy a szolgáltatói szektorban többen dolgoztak, mint a klasszikus termelői iparágakban. Jelenleg a digitalizáció és az automatizáció az emberiség munkához való viszonyát változtatja meg. Tehát az a kérdés, hogy ugyanazon termékek, javak előállításához mekkora mennyiségű emberi munkaerőre lesz szükség? A technológiai fejlődés nagyon sok emberi munkaerőt tesz feleslegessé, s mikor arról beszélünk, hogy egy ország olyan gazdaságfejlesztés megvalósítására törekszik, mely által a gazdasági növekedést és a jólétet szeretné garantálni, akkor a felvetődött kérdésekre kell hatékony választ adni. Ebből a szempontból lényeges az innováció. Hiszen az innováció kitörési pont lehet jelenlegi helyzetünkből. Az innováció az elmúlt években alapvetően ugyanúgy működött, mint a fejlesztéspolitika vagy bármelyik gazdasági terület – próbáltuk a rendszert érintő károkat enyhíteni, s pótolni azokat a forrásokat, melyek kiestek a válságot követően, hiszen megszűnt a banki finanszírozás. Ezen a rendszeren változtatnunk kell. A kormány egyrészt a tartalmi oldalon – az innováció belső szerkezetében – is jelentős változtatásokat kezdeményezett, és összegszerűségében is sokkal több pénzt fordít innovációra. Az a teljes tizenkétezer milliárd forintos keretösszeg, amely Magyarország rendelkezésére áll 2020-ig, lényegében az innovációról szól. Tehát arról, hogy miként leszünk képesek a magyar gazdaságot olyan növekedési pályára állítani, mely 2020 után már a saját maga termelőkészségének köszönhetően állít elő olyan jövedelmeket, melyek az utána esedékes fejlesztéseket finanszírozni tudják. Tehát csökkentik az ország európai uniós vagy egyéb forrásoktól való függőségét.

 Ezért lényeges, hogy megháromszorozták a kutatás-fejlesztési tevékenység támogatását?

 – Igen nagy a jelentősége annak, hogy a kormány azt tervezi, hogy a 2020-ig terjedő uniós költségvetési időszakban 750 milliárd forintot, a korábbi háromszorosát fordítja a kutatás-fejlesztési tevékenység támogatására. Kiemelendő, hogy a kormány létrehozta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt, melyet Pálinkás József akadémikus úr vezet. A hivatal fő feladata olyan tudományos kutatási, fejlesztési és innovációs szakpolitika kidolgozása, amely megalapozza a hatékony kutatásfinanszírozást. Továbbá, hogy nevezze meg azokat a területeket, ahol optimálisan lehet felhasználni az innovációs forrást, s ezeket a területeket állítsa a magyar nemzetgazdaság szolgálatába. Hiszen olyan fejlesztések szükségesek, melyek valóban versenyképessé teszik a magyar gazdaságot. Ennek a fejlesztéspolitikai vetülete pénzügyi, szabályozói, szemléleti váltást igényel. Utóbbi azt jelenti, hogy mikor a fejlesztési források odaítéléséről dönt a kormány, akkor ne egy bank módjára viselkedjen, hanem azt vegye figyelembe, milyen növekedési lehetőséget céloz meg az adott projekt. Az elmúlt 25 év legnagyobb kudarca, hogy a nagy magyar világszabadalmak hiába magyar találmányok, hiába alapulnak magyar ötletekre, sok esetben nem magyar gazdasági körökhöz, befektetőkhöz kötődnek. Tehát nagyon nagy probléma, hogy sok magyar ötlet külföldi finanszírozással került ki a világpiacra, ezért az abból származó jövedelem és hozzáadott érték is külföldre kerül. A gazdasági szereplőknek pedig sokkal komolyabb kockázatközösséget kellene vállalniuk az állammal; ne csak a vissza nem térítendő támogatásokra apellálva kérjenek pénzügyi segítséget, hanem vállaljanak egy olyan kockázatot, garanciát, ami azt igazolja, hogy hisznek az adott projekt működőképességében. A Pálinkás professzor úr által vezetett hivatal ezért az innovációs források felhasználásában hármas célrendszert fogalmazott meg. Az egyik a felsőoktatási intézményekben folyó alapkutatás, az ezt kiegészítő alkalmazott kutatás és az erre ráépülő piaci innováció. Ezek közül egyiket sem lehet negligálni, mert ha például az alapkutatást megszüntetjük, akkor az innováció gyökerét vágjuk el.

 Az is probléma lehetett, hogy a szocialista kormányok idején a vissza nem térítendő támogatások kiosztásának fő szempontja a versenyképtelen piaci szereplők életben tartása volt?

 – A kérdésében megfogalmazott támogatási módszert a válság kitörését követően nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban alkalmazták. Nagyon sok olyan életképtelen vállalkozást és projektet tartottak életben a vissza nem térítendő támogatásokkal, melyeket a piaci logika alapján inkább ki kellett volna vezetni a gazdasági életből. Sokáig a forráselosztásra, mint szociális kérdésre tekintettek, pedig a fejlesztéspolitikai források nem lehetnek részei a szociális ellátórendszernek. A kommunizmus egyik legrosszabb metódusa – mely a bukása után sokáig tovább élt – az egységesítés volt. Az, ami pont az innováció lényege, hogy a kiválóságot, az egyediséget próbálja meg díjazni, előtérbe helyezni és annak adjon kibontakozási lehetőséget, nem volt az állami kultúrrendszer elfogadott része. Ehelyett az átlagosításra törekedtek a társadalom mindegyik szegmensében, s nem helyezték előtérbe a kiválóságokat.

 A magyar egyetemek jól működő nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek ahhoz, hogy a hallgatók vagy a kutatók megismerjék a legmodernebb technikai megoldásokat?

 – Az EU sok esetben túlbürokratizált, nehezen értelmezhető feltételeket szab, azonban az uniós létnek vannak előnyei is. Ilyenek az uniós diákcsere- és kutatási programok. A legfontosabb ezen a téren a hálózatosodás felépítése. Nem kell minden egyes tudományos központban kifejleszteni párhuzamosan azonos képességgel bíró kapacitásokat. Vizsgáljuk meg, hogy Magyarországon vagy akár az Európai Unióban, a régióban milyen adottságokkal, specifikációval rendelkező felsőoktatási intézmények vannak, azokat fejlesszük célirányosan, és ezeknek az egyetemeknek az eredményei épüljenek be a többi tudományos műhely működésébe. Tehát olyan specifikált tudásbázisú kutatóintézményeket kell létrehozni, amelyek egymással szoros kapcsolatban erősítik föl a szinergiákat.

 Nemrég azt nyilatkozta: az Európában működő jóléti rendszer csak akkor lesz fenntartható, ha az EU gazdasági működését teljesen új alapokra helyezik. Milyen új alapokra gondol?

 – Kijelentésemet arra alapoztam, hogy az EU-s országok színvonalára vágyik igen sok harmadik országbeli állam. Ismerjük az Európai Unió hibáit, de látni kell az EU pozitívumait is. Ez a rendszer csak akkor lesz fenntartható, ha a gazdasági működés területén változások következnek be. Az EU-s piac 500 millió embert fed le, így a világgazdaság vezetője. Ezt a vezetői szerepet úgy tudja megőrizni, ha az új kihívásokra a leggyorsabban adja meg a választ. Emellett olyan programokat kell kidolgozni, amelyek vállalható körülmények közt tartják otthon azokat, akik a jobb kereset reményében illegálisan szeretnének beutazni az unió területére. Erre csak egy olyan gazdasági szövetség képes, amelynek megfelelő erőforrásai vannak. Ezek a források csakis akkor állhatnak rendelkezésre, ha új alapokra helyezzük az unió gazdasági működését.

Medveczky Attila