|
2015.06.19.
Stadionhisztéria(keltés)
Néhány napja a
szebb napokat is megélt Magyar Nemzet hasábjain olvastam egy
publicisztikát. Az egészségügyről szólt, kiemelte Zombor Gábor
államtitkár úr szokatlan őszinteségét az ágazat finanszírozási
nehézségeit illetően, majd egy váratlan csavarral a stadionépítések
területére tévedt a cikk, kissé erőltetetten keresvén az
ok-okozati összefüggést a stadionok építése és az egészségügy
rossz anyagi helyzete között. Ez már csak azért is hatalmas öngól
(hogy stílszerűek legyünk), mert ha van olyan ágazat, amely
hosszú távon csak nyerhet az eddig megvalósult, illetve eztán
megépíteni szándékozott sportberuházásokon, akkor az éppen
az egészségügy lesz majd, hiszen a sport népszerűbbé válása
jelentősen javíthat a magyarok általános egészségügyi állapotán
is.
Talán ennyi példa
is elegendő ahhoz, hogy belássuk: a stadionok kapcsán keltett
hisztéria veszélye nem az igazságban rejlik, hiszen a fentiek
alapján jól érzékelhető, hogy a támadások nagy része
hazugság, amelyek ráadásul hamis információkon alapulnak. A
veszélye a dolognak abban van, hogy amit az emberek sokszor
hallanak, azt egy idő után maguk is szajkózni kezdik, legvégül
pedig még el is hiszik. Ezért nem árt felkészültnek lenni, és
ha nyilvánvaló hazugságokkal szembesülünk, akkor azokat
leleplezni, a sportberuházásokat tudatosan támogató és ösztönző
kormányzati politikát pedig megvédeni.
Mert a
stadionokra, sportpályákra, és egyéb sportlétesítményekre
igenis szükség van, megépítésük, bárki bármit állít is,
jó dolog! Több okból is. Egyrészt azért, mert a tereprendezés
elkezdésétől, az építkezés hosszú folyamatán át, egészen
a már kész létesítmény üzemeltetéséig minden fázisában
munkahelyeket és ezáltal sokak számára megélhetést teremt. Másrészt
azért, mert javítja az adott város infrastruktúráját, és
egyben maradandó értékké válik, amely manapság már korántsem
csak sportcélra hasznosítható, hanem – mai nyelven szólva
– multifunkciós épületegyüttesként gyakorlatilag bármilyen
program (pl. koncertek, konferenciák, előadások stb.) megrendezésére
alkalmas. Harmadrészt – figyelembe véve, hogy korántsem csak
stadionok épülnek, hanem edzőközpontok, sportcsarnokok, uszodák,
jégpályák és sok más egyéb létesítmény is – végre mi
is pályázhatunk különböző világszintű sportesemények
rendezésére, amelyekre kimagasló eredményeink alapján eddig
is joggal kandidálhattunk volna, ám éppen a létesítmények hiánya
miatt nem volt értelme próbálkoznunk. Az első sikerek máris
megvannak, elég csak a 2017-es vizes világbajnokság elnyerését,
vagy éppen a tervezett olimpiai kandidálást említeni. Márpedig
az ilyen pályázatok sikerei a kiemelkedő sportszakmai presztízs
mellett gazdaságilag is komoly eredménnyel kecsegtetnek. Ezek
mellett még majdhogynem a negyedik ok tűnik legkevésbé
fontosnak, miszerint a sporteseményekre járó szurkolók az
omladozó, nem egyszer életveszélyes létesítmények helyett (lásd:
a Puskás Ferenc Stadion híres felső karéja, amely, annak
kritikusan leromlott állaga miatt, már legalább 10 éve le volt
zárva a szurkolók elől) végre kulturált, XXI. századi körülmények
között szurkolhatnak kedvenc csapatuknak.
De minden támogató
indok közül a legfontosabb az ország különböző egészségügyi
mutatóiban rejlik. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják,
hogy a belénk kódolt sportszeretet legtöbbször csak a szurkolás
terén jelentkezik. Aktívan és rendszeresen csak társadalmunk
egészen kis hányada sportol sajnos, aminek egyenes következménye
az elhízott emberek egyre növekvő aránya, valamint az ebből
fakadó különféle – főként mozgásszervi és keringési –
megbetegedések mind gyakoribb előfordulása. Különösen
figyelemre méltó, hogy immár a legfiatalabbak – vagyis az óvodások
és az általános iskolások – körében is folyamatosan növekszik
az elhízottak és a mozgásszegény életmódot folytatók száma.
Ez rendkívül súlyos probléma, amit össztársadalmi érdek leküzdeni,
és elérni, hogy a magyar emberek, különösen a fiatalok, ismét
rákapjanak a sportolásra, és felfedezzék, hogy a sport által
megízlelhetik a győzelem mámorító ízét és megtanulhatják
feldolgozni a vereséget, valamint megtanulhatnak csapatban és
egyénileg is küzdeni. Vagyis a sport hozzásegíthet egy egészséges
mentális állapotú nemzet kialakulásához.
Erre a mai kor követelményeinek
megfelelő létesítmények nélkül esély sincs, viszont a mind
több helyen felépülő és megújuló edzőtermek, sportpályák,
stadionok vonzó perspektívát nyújthatnak a sportolni vágyóknak.
Jelentőségük ezért számít felbecsülhetetlenül nagynak, na
meg azért, mert a sport egyértelműen az egyik legjobb közösségteremtő
erő, a kisebb-nagyobb sportsikerek pedig hozzájárulhatnak a
nemzeti büszkeség megerősödéséhez.
Ezek miatt talán
nem számít összeesküvés-elméletnek ha kimondjuk: miután nem
mindenki érdekelt a magyarság egészséges mentális és fizikai
állapotában, és különösen a nemzeti büszkeségünk felerősödésében,
vélhetően itt keresendő az oka annak, hogy bizonyos köröket
ennyire zavar az újabb és újabb sportlétesítmények létrejötte…
K.A.
|
