vissza a főoldalra

 2015.05.01. 

Csurka István: A félrenézés, a hiszékenység ideje lejárt

Korántsem csak a bűnbakkeresés a célja az antiszemitizmust taglaló és mérhetetlen veszélyességét felkiabáló, egymásba érő megnyilatkozásoknak. A végeérhetetlen holocaustemlegetések Göncz Árpád kisebbségeket védőnek álcázott fenyegető cenzúratörvényét előzik meg, bűnbakot állítanak az őszi áremelésekből fakadó elégedetlenségi tömegáramlásai elé, és ugyanennyire fontos céljuk a nemzeti összefogás megakadályozása.

Göncz Árpád beterjesztés előtt álló törvénye, mint ahogy erről már szóltunk, látszólag a kisebbségeket fogja védeni, csakhogy mivel a kisebbségeket hála Istennek alig-alig fenyegeti valami, s a paragrafusok gumiból lesznek, azokat fogja fenyegetni, akikre a jelenlegi uralom rá akarja húzni a vizes lepedőt. Bizonyos kormányintézkedéseknek, szerződéseknek, korrupciós folyamatoknak, tulajdonlásoknak és a betelepülésnek akar védelmet, háttérben maradhatóságot biztosítani.

Soros Györgyöt észrevétlenül szerették volna az OTP-be bebújtatni. A ’44-ben elkobzott zsidó vagyontárgyakért való teljes kárrendezést már az előző kormány is elrejtette az Országgyűlés elől. Ha az, aki felemeli a szavát ezek ellen a törvénytelenségek és kivételezések ellen, gyanúba keverhető, hogy antiszemita és van rá törvény, hogy a kisebbségeket nem lehet félelembe taszítani, akkor kétszer is meggondolja mindenki, belekezd-e vagy hallgat.

DORNBACH ALAJOSNAK AZ OTP HÁTSÓ BEJÁRATÁNÁL TELJESÍTETT SOROS-PORTÁSI SZEREPÉRE korábban már rávilágítottam. Azt a mérhetetlen nagy bűnt is elkövettem, hogy idéztem egy általa aláírt okmányból, amely elemi helyesírási hibákkal terhes. (A posztgraduálist például pozgraduálisnak írja.) Ez azért tűrhetetlen a volt parlamenti alelnök szemében, mert a hetyke, kunságifis magatartás ragadós példa lehet. Minek szóljanak bele az ő helyesírásába, pláne üzleteibe. Mit kell tehát csinálni? Fel kell hívni az érdekkörbe tartozó egyik újságot, ebben az esetben a Respublika című hírmagazinról van szó, amely az egyszer már megbukott „Köztársaság” elképesztően szellemes folytatása, és meg kell kérni őket, hogy tegyék fel a következő, nyíltan fenyegető kérdést:

„RESPUBLIKA: Vegyük inkább a MIÉP-et. A vonzáskörükbe tartozó erők megnyilvánulásait politikai, vagy rendőri témának tekinti?”

A „pozgraduálist” aláíró, a magyar népet a Soros bizonytalan eredetű 15 milliárdjával megfejni akaró híres demokrata válasza tömör:

„DORNBACH: Mindkettőnek. Operatív értelemben bűnüldözési kérdés, de a politika nem csukhatja be a szemét, oda kell figyelni, keresni kell az okait. Meg kell vizsgálni, ösztönöz-e a politika? (Ezt a kis kérdéskét nem értjük, itt valamit kihúztak, vagy az újságírók annyira el vannak ragadtatva a Soros-embertől, hogy hagyják értelmetlenül beszélni.) „Egyetlen befolyásos politikus sem hirdette meg nyíltan, hogy ő a skinheadeket a cigányok vagy zsidók, arabok verésére biztatná, de indirekte bizony megtették.”

Nos, itt van a tüskéje Dornbach úr szövegelésének. Hogy tudniillik üldözze csak a politika rendőrsége azokat, akik „indirekte” biztatnak valamire. Mert hogy ki biztat „indirekte” valamire, azt törvényesen nem lehet megállapítani, ámde, ha a politika odafigyel, sőt előre jelez, akkor azt a saját rendőrség és más efféle szervek már törvényes felhatalmazásnak tekinthetik. Nyugodjon meg, Dornbach úr, Thurzó úr, Szántó úr – két utóbbi az alákérdező udvari szerepében –, a rendőrség és a kapcsolt részek már vették a lapot. A legutóbbi, a Gesztenyéskertben tartott rendezvényünkön már majdnem annyian voltak, mint mi magunk. Ilyen mondatokat csíptünk el a jobb sorsra érdemes legénységi állomány szájából: „Nem tudom, mi a fenének vagyunk itt?… Mit akarnak ezektől?… Nincs itt semmi…” Így igaz, ha nem delegálnak közénk rendbontókat, antiszemita bekiabálókat, akkor soha nincs „esemény”.

ÍGY HÁT NYITOTT KAPUKAT DÖNGET DORNBACH ÚR, bennünket már nemcsak a politika figyel, hanem teljesen törvénytelenül az önök szervei is ezt teszik. Pechükre látjuk, amikor egy „Rendőrség” feliratú, általában egyenruhás közegeket szállító Volkswagen Golfból két tarka trikós, farmeros, hajas skinhead száll ki és vegyül el a tömegben. Pedig még nincs meg a Göncz-törvény, a közvélemény még az igazak álmát alussza. Még csak a „dornbachi sértődés”, no meg a „Soros-sértődés” van meg, és a belső rendelkezés: figyeljétek őket.

No de hagyjuk Dornbachot a következetlenségei szemétdombján kukorékolni. Ő csak arra szolgál, hogy sértettségében elrikoltsa, ki legyen a bűnbak és mit kell vele csinálni, az átterjesztés már nem az ő feladata. Az a cél, hogy a bűnbakra vagy a bűnbakokra mért ütések másokban is sajogjanak és keltsenek szorongást. Ezért a szétszórás, a kiterjesztés átfogó elméket kíván. Nagy halandzsamestereket. Tekintélyeket. Megszólal tehát az éppen hazánkban tartózkodó Berend T. Iván. Ő az a társadalomtudós, aki a ’80-as években egy, a televízió által is közvetített egyetemi előadás-sorozatban kifejtette, hogy a Kádár-korszak a magyar történelem csúcsa… (Sajnos, ezt is megírtuk már.) Most pedig visszamenőleg kiterjeszti Dornbach rendőri fenyegetéseit a rég meghótt Szabó Dezsőre, Németh Lászlóra, majd mivel említett magyaroknak, magyar érdekképviselőknek még hála Istennek vannak élő követői, művüknek folytatói, még élnek értelmiségi magyarok, akik az ő gondolataik jegyében tavaly még el mertek menni Szárszóra, kiterjeszti az élőkre.

Az Akadémia volt elnöke, Aczél György földi helytartója a Magyar Hírlap augusztusi számában, A nagy utazás című – A politikai antiszemitizmustól a holocaustig alcímű, egy egész oldalt betöltő tökmarxista szövegével akarja a kiszemelt bűnbakokról a félelmet áttolni a magyar értelmiség Németh Lászlót szerető, olvasó rétegeire.

DE MÉG ENNÉL IS TÖBBRŐL VAN SZÓ, TERMÉSZETESEN, MERT EZ NEM IRODALOM, HANEM POLITIKA. Ma már igen nagyra lehet becsülni azoknak a számát, akik hallottak valamit a nevezett írókról, akik magyarságukat valamiképpen ebben a keresztény és radikális, népi és korszerű formában élik meg. Hiába volt az aczélias oktatáspolitika, hiába volt – s van? – a berendtés akadémia, maradt még valami magyar minőség. Ez fáj Berendnek. Kimutatja hát, hogy Szabó Dezső és Németh László gondolatai vezettek a magyar holocausthoz.

Az előbb hibáztam. Azt mondtam, hogy Berend „kimutatta”. Ez tévedés, nem olyan tudós ő, aki kimutat valamit. Neki abban a magasságban már elég valamit állítania. És ha a béka segge alá rogyott marxista sablonokkal, hát azokkal! A fontos az, hogy a fenyegetés ki legyen terjesztve. A bűnbakokat Dornbach már megnevezte. Berend elvtárs rádobja a tűzcsóvát a mai magyar értelmiség népi gondolkodású, keresztény részére. Mert miről beszélt Szabó Dezső és Németh László? A létérdekeinkről, a megmaradásunkról. S akik ma ugyanerről beszélnek? Azoknak legalábbis nagyon óvatosaknak kell lenniük. Mert Dornbach nemcsak megnevezte a bűnbakokat, hanem a sorsuk felől is rendelkezett:

„DORNBACH: Nem vagyok híve az erőteljes büntetőjogi beavatkozásoknak a politikai életbe, de itt azért többről van szó. Nyugat-Európa egyes országaiban a holocaust megkérdőjelezése büntetőjogi konzekvenciákat von maga után. Ehhez képest a magyar büntető törvénykönyv igen hézagos. Szerintem szükség van bizonyos büntetőjogi reformintézkedésekre. A szélsőségekben rejlő társadalmi veszélyességnek megfelelően a büntető törvénykönyvnek rendelkezéseket kell tartalmaznia, mert nagyon veszélyesek a társadalomra. Annak nincs társadalmi veszélyessége, hogy lecsirkefogózzák a miniszterelnököt. Csirkefogózzák le, kész, ki kell bírnia.

RESPUBLIKA: De mondjuk, ha lezsidóbérencezik a köztársasági elnököt?

DORNBACH: Az bizony már rasszista uszítás.”

Ezt egy jogász mondja, a Független Jogász Fórum egykori tagja, az Országgyűlés volt alelnöke a demokratikus Magyarországon. Azután, hogy volt egy „hordóügy”, amiről kiderült, hogy nem volt, volt egy úribetyár-korbáccsal-megcsap-egy-zsidó-asszonyt-ügy, amiről kiderült, hogy képtelenség, egy delíriumos elme állítása, provokáció, volt még ezenfelül egy combszúrásos ügy, aminek két elkövetőjét a Szabadság téren kapta el a rendőrség, éppen akkor, amikor a MIÉP tartotta ott március idusi ünnepélyét, az áldozatról pedig kiderült, hogy a legnagyobb közvélemény-kutató családba tartozik. Volt még egy tanú, romániai illetőséggel…

EZZEL SZEMBEN ÉPPEN A MÚLT HÉTEN AKASZTOTTA FEL MAGÁT EGY SZÉKELY FIATALEMBER, aki keserves éveket ült borzalmas romániai fegyintézetekben, és most, kiszabadulása után itt, Pesten, a fürdőszobában akasztotta fel magát, miközben társai a szobában aludtak. Ugyanígy végzett magával egy másik volt rab, odahaza.

Nekem meg Viski Árpád barátom jut eszembe, akit egyes rasszista kijelentései miatt varrtak be a nyolcvanas években Sepsiszentgyörgyön. No, az igaz, hogy az ő rasszista kijelentései a Ceausescu-rendszer ellen irányultak és magyar keserveket tartalmaztak, de hát akkor ott, azoknak a kezében volt a minősítés, akik Viskit, a kiváló színészt, az erdélyi magyar kultúra egyik oszlopát eltették láb alól. Mert szabadulása után nem sokkal, amikor már kezdett volna helyreállani a magánélete, az élete, őt is felakasztva találták az erdőben.

Ezek mind magyar sorsok. Se Berendet, se Dornbachot ezek nem érdeklik. Egyik se buzdítja az elhárítást, ugyan nézzenek már utána, hogyan eshetnek meg ezek a megmagyarázhatatlan dolgok.

A harmadik szempont politikai. Ma az összefogás az egyetlen kérdés. Az Országgyűlésben a nemzeti oldal összezsugorodott. Semmit sem tud megakadályozni, elhárítani, kezdeményezni. Jönnek az önkormányzati választások. A liberálkommunistáknak esélyük van arra, hogy ott is taroljanak. Akkor nagyon nehéz idők jönnek a magyarságra. Ezt csak a legszélesebb körű nemzeti összefogás akadályozhatja meg. Pártok és társadalmi szervezetek és az a hatalmas tábor kellene, hogy alkossa ezt a kört, amelyiket Berend T. fenyegeti: a radikális és kevésbé radikális keresztény szellemiségű magyarság. Ha a bűnbaknak kikiáltottak állandó nyilvános püfölése egyeseket, pártokat és pártvezetőket elijeszt a bűnbakokat is felölelő összefogástól, akkor az nem is jön létre mások között sem, mert az összefogás alapja a magyarság, és az a politikai felismerés, meggyőződés, hogy „ezek” – azaz Dornbach és Berend T. – nem képviselhetik őket, nem lehetnek a vezetőik és nem gyakorolhatják fölöttük az uralmat, mert egy újfajta zsarnokság bevezetésére készülnek.

El kell tehát tántorítani az összefogástól azokat, akikben megvolna a hajlandóság, meg kell fenyegetni őket, hogy megnevezünk aztán benneteket is mint holocaust-előkészítőket.

Aztán rátok is kiterjesztjük a mi „bizonyos büntetőjogi reformintézkedéseinket”.

Tudják ők, hogy itt nincs szélsőjobb. De hogy hiteles magyar közép, magyar érdekvédelem se legyen, azért pergetik ezt a végtelenített holocaust kontra szélsőséges szalagot.

Most pártkongresszusok jönnek az ellenzéki oldalon. A liberális megbízottak, a paktumos legények már be vannak helyezve a pártokba. A radikálisokat kell tehát kordában tartani, megfélemlíteni, lejáratni.

A FÉLRENÉZÉS, A PUHASÁG, A HISZÉKENYSÉG IDEJE LEJÁRT, KEMÉNYEN SZEMBE KELL NÉZNÜNK VELÜK.

1994