2015.05.01.
Csorja Gergely: Kleptokrácia – avagy
ki hogyan lop?
April Foley ismeri
Magyarországot. Legalábbis az átlag Magyarországon hivatalosan
tartózkodó amerikaihoz képest mindenképpen. A nagykövet
asszony 2006 és 2009 között töltötte be tisztségét
Budapesten, így a Gyurcsány nevével fémjelzett, de tulajdonképpen
a liberálisnak és baloldalinak hazudott, de valójában a
posztkommunista és az SZDSZ köreinek szellemi és faji előítéletességével
és lopási potenciáljával megáldott rendszer természetes
rothadásának utolsó, meglehetősen ronda fázisát látta testközelből.
Foley asszony a
jelentéktelen eseményen, jelesül egy nyugdíjasklub rendezvényén
tartott előadása komoly felkészültséget árult el. Az összeszedett
majd órás előadás – miután bemutatta Magyarország XX. századi
történetét, méghozzá a lényeget jól megragadva – három témát
boncolgatott. A korrupció, az antiszemitizmus és cigányellenesség,
valamint a NATO kérdésköreit.
Érdekes látni,
hogy ez az asszony szereti és valamilyen szinten érti is
Magyarországot, mégsem képes kiszakadni az amerikai paradigmából.
Bár mind a zsidóság, mind a cigányság helyzetét objektívan
írta le, jól látja a kommunizmus örökségét, a mérhetetlen
és mindent meghatározó korrupciót, sőt bizonyos értelemben a
magyar ember habitusát is érzi, mégsem jut túl a felszínen.
Amerikából,
amerikai szemellenzővel nézi ezt a világot, méghozzá abból
az alapállásból, hogy az Egyesült Államok, az összes nyilvánvaló
gyengeségével együtt, végül is jól, a világon a legjobban
intézi ügyeit, a világ legjobb politikai, társadalmi és
gazdasági rendszere.
Még ezen a szemüvegen
keresztül is jól látszik, hogy Gyurcsány Ferenc egy politikai
szélhámos, míg Orbán Viktor felkészült, és alapvetően jó
szándékú hatalmi szereplő. Sőt a nagykövet asszony előadásából
az is kiderült, hogy világosan látja, hogy Orbán belföldi megítélése
élesen szemben áll a külföldre kivetített diktátori
imidzzsel. Magyarországon nem félnek attól, hogy itt valamiféle
diktatúra épülne.
Ugyanakkor az
amerikai külügy meggyökeresedett nézetét természetesen
osztja, hogy a két alkalommal is megszerzett kétharmados többség
az oka annak, hogy Orbán rendszere rossz irányba fordult.
Ugyanis nincs ellensúly. És ha már így alakult – bár ezt a
nagykövet asszony már nem említette előadásában – ideküldtek
egy képzett, komoly szervezési és konspirációs ismeretekkel
felvértezett diplomatát és gyorsan lefaragtak Orbánról vagy
egymillió szavazót.
Ja, hogy ezzel éppen
a legnagyobb veszélynek látszó és nagykövet asszony beszédében
többször is említett Jobbikot erősítik? Na, sag schon,
mindennek megvan az ára. Annak idején Mark Palmer sem gondolta,
hogy miután a legjobb titkosügynököket megszégyenítő munkával
megszervezte a magyar rendszerváltást, illetve annak részleges
elmaradását éppen a kimentett együttműködő kommunisták
torpedózzák meg, hogy az amerikai szolgálatok közvetlenül
tarthassanak fenn egy médiabirodalmat Magyarországon. Ki
gondolta volna, hogy a Palmerék által – elégséges választói
támogatás nélkül – a hatalomba juttatott SZDSZ ellensúlya
Horn Gyula lesz, aki nemcsak Palmer médiabirodalmát, de a
bankrendszer teljes átjátszását is megakadályozta. Minden bűnével
együtt az objektivitás kedvéért ezt is el kell mondani Hornról,
és bizony az amerikai jó szándékról is.
Miközben a Nagykövet
asszony jó szónoki érzékkel számol be az amerikai külügy
egyik szóviccéről, hogy a szovjet blokk államai államberendezkedését
ma csak kleptokráciáknak, azaz a lopás uralmának hívják,
ezenközben teljesen normálisnak tartják, hogy néhány millió
dollárért nagyköveti státus vásárolható a világ első számú
demokráciájában. Foley asszony, akárcsak a mostani nagykövet,
Colleen Bell, így lettek magyarországi nagykövetek.
Sőt az sem
zavarja az amerikai külügy tevékenységét, hogy esetleg itt, a
Lajtától keletre nem feltétlenül akarnak az emberek amerikai típusú
demokráciát. Itt esetleg a korrupció más formái tekinthetőek
elfogadottnak. Mondjuk nem lehet hivatalosan nagyköveti státust
vásárolni, de valamiféle leviselkedés, alkotmányos költség
nélkül nem nagyon jön össze üzlet. Lopnak, bizony lopnak kis
hazánkban, kis és nagy tételben, de ugyanígy lopnak Nyugat-Európában
és az Egyesült Államokban is. Csak a forma más.
Ha valaki komolyan
gondolja az Európa Tanácsban, hogy Gyurcsány cégét bízzák
meg a fejlesztési pénzek ellenőrzésével, akkor miért ne
lehetne nem négy, de hatmilliárdért építeni egy kilométer
autópályát?
Eljátszotta a
hitelességét az Egyesült Államok külügyi gépezete és
bizony eljátszotta a hitelességét az Európai Unió bürokráciája
is. Nincs rossz és jó lopás. Nem lehet azt mondani, hogy miközben
a táskákban tízezer, százezer és millió dollárokat adnak
ilyen-olyan szervezeteknek, közel-keleti terroristáknak ugyanúgy,
mint kijevi megmondóembereknek, vagy budapesti liberális értelmiségieknek,
azt nem ellopták az amerikai emberektől, hanem csak a jó cél
érdekében felhasználták, de a folyamatokat olajozó kenőpénz,
az bizony a lopás netovábbja Budapesten.
Ma Magyarországon
a korrupció közel sem az elsődleges kérdés. Ez, kisebb mértékben,
mint Oroszországban vagy Kínában, de a folyamatok természetes
velejárója. Amolyan járulékos költség.
Kína kiválóan működik,
az Egyesült Államok fejére nő, pedig ha valahol tombol a
korrupció, az bizony Kína.
Az elkövetkező
időszakban naponta 3 milliárd forint EU-s pénz érkezik hazánkba.
Ebből a pénzből, ha kiosztják, nyilván vissza kell adni egy részt
ide-oda. Nem ez a kérdés. A kérdés, hogy a fennmaradó pénzzel
mi lesz. Eljut magyar kis- és közepes vállalkozásokhoz, melyek
új technológiákat, hasznot, munkahelyeket teremtenek belőle, jó
minőségű, szép fejlesztéseket csodálhatunk országszerte, a
hátrányos helyzetű csoportoknak jut belőle, segíti őket, a
magyar kultúráért érdemben tevők kezébe pénz kerül, vagy
off-shore számlákra, okoskodó álértelmiségiek, a magyar néppel
érintőleges kapcsolatban sem lévő álművészek kezére jut az
irdatlan összeg.
Ezen a téren az
elmúlt időszakban óriási változás látszik. Kossuth tér, Várkert
bazár és végeláthatatlan sort írhatnánk ide.
Három éve
megismerkedtem egy, a falumba költözött amerikaival. A múlt héten
aktív pihenés közben – sört ittunk pálinkával – a következő
kérdést tette fel. „Tegnap voltam Budapesten, itt három év
alatt több épült, mint nálunk (Amerikában) 20 év alatt.
Honnan jut erre pénz?”
Ma a kleptokrácia
világjelenség. Hiába próbálja elhitetni a Nyugat és ezen belül
Amerika, hogy ott nem, de bezzeg máshol mennyire. Ez egyszerűen
nem igaz.
A kérdés, hogy a
korrupció folyamata végén mi látható: szétbombázott, vagy
felújított tér?
|