Függetlenség

2015.05.01.

A magyar tejipar nyertese lesz a változásoknak

A hazai termékeket továbbra is népszerűsítenünk kell

Czerván György, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára úgy véli, hogy a tejkvóta megszüntetése új kihívásokat jelent, de egyben új lehetőség is a magyar tejágazat számára. Rámutatott: alapvetően kiszámítható támogatási rendszerre van szükség, és ez 2020-ig rendelkezésre áll.

Mit jelent a magyar tejipar számára, hogy április 1-jével megszűnt az EU-ban a tejtermelés mennyiségi szabályozására harmincegy évvel ezelőtt létrehozott kvótarendszer?

– Az Európai Unió 2015. április 1-jétől megszünteti a 30 éve működő tejkvóta rendszert, így Magyarországról is kivezetik ez a piacszabályozási elemet, amely eredendően termeléskorlátozó szerepét hazánkban sosem töltötte be.

Nemzetközi viszonylatban elmondható, hogy a legutóbbi lezárt kvótaévben 7 tagállam lépte túl a kvótáját, amely összesen mintegy 410 millió euro illeték megfizetését vonta maga után. A többi 20 tagállam tejtermelése elmaradt a megállapított nemzeti kvótától. Magyarország kvótakihasználása a 2013–2014-es kvótaévben 72,3%-os volt. Az EU-28 együttes termelése 4,6%-kal maradt el az EU teljes kvótájától. Az utolsó, 2014–2015-ös kvótaévben a bizottság előzetes várakozásai szerint 13 tagállam lépheti túl a kvótáját. A kvótájukat túllépő, vagy ahhoz közel termelő tagállamok több javaslatot tettek illetékfizetési kötelezettségük csökkentése érdekében. Végül sikerült megvédeni azt a szabályrendszert, amely a kvótájukat túllépő tagállamok termelőit illetékfizetéssel bünteti, így megelőzve azt, hogy az utolsó kvótaévben a túltermelő tagállamok termelői indokolatlan versenyelőnyhöz jussanak a szabályokat betartó, kvóta alatt termelő tagállamokkal szemben. Magyarország az elmúlt években jellemzően 20-25%-kal maradt el a kvótájától. A tejkvóta rendszer 2015-ös megszűnésével a versenyhelyzet számottevő erősödésével lehet számolni, de úgy véljük, hogy a rendszer megszűnése lehetőségeket is jelent a magyar tejágazat számára. A kvóta megszűnése után a tejágazat legnagyobb kihívása a jelenleginél is erősebb import tejtermék beáramlásának enyhítése lesz. Ez a folyamat azonban nem a kvóta megszűnésével indul el, az elmúlt években már egyre erősebben tapasztalhattuk. Az importnyomás kezelésének egyik jó eszköze a tejcsomag, amely megteremti a hatékony termelői és szakmaközi együttműködés lehetőségét, és a szerződéses kapcsolatokat az eddigieknél szigorúbban szabályozza. Az új szabályozás, mely a kvótarendszer megszűnése előtt közel 3 évvel már hatályba lépett, és legalább 2020-ig életben is marad, előtérbe helyezi a tagállam szabad döntését az egyes intézkedések tekintetében, és erősen ajánlja a szakmaközi szervezetek aktív szerepét az ágazat piacorientáltságának megszervezésében. Az erősödő importnyomásra a választ elsősorban a nemzeti szabályozásban kell keresni. A tejtermékszállítmányok fokozott ellenőrzése mellett új eszközöket is kell keresni, hogy az EU szabad árumozgásra vonatkozó alapelvének sérelme nélkül Magyarországon a hazai tejtermékek kerüljenek az áruházak polcaira, és a magyar tejtermékek határainkon túl is népszerűek legyenek. A kormányzat az elmúlt években kiemelt feladatként kezelte az ágazat felkészítését a kvótaszabályozás megszűnése utáni időszakra. Ezen munka eredményeként az alábbi intézkedésekre került sor. Az EU-ban 2012 márciusában elfogadásra került a tejcsomag, amely az ágazat szervezettségét, valamint a termelők alkuerejének javítását szolgálta. Magyarországon a tejágazatban életbe lépett a kötelező szerződés, valamint állami elismerést kapott a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. 2012. augusztus 1-jén új elemként jelent meg a tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényben a diszkriminatív árképzés tilalma, amelynek értelmében a hazai előállítású és az import termékeknél a kereskedők azonos árképzést kell, hogy alkalmazzanak. 2012-ben a szaktárca a legnagyobb kereskedelmi üzletláncok, valamint a tejfeldolgozók és termelők között egyeztetéseket folytatott a hazai tej és sajt népszerűsítése érdekében. Azóta a hazai előállítású folyadéktej belföldi értékesítési aránya jelentősen javult. Mára a belföldön értékesített folyadéktej mintegy 3/4-e hazai. A tejcsomag hazai végrehajtása keretében a nyers tej magyarországi értékesítését előzetesen írásos szerződésbe kell foglalni (6 hónap minimális időtartammal, meghatározott tartalommal), elismerhetőek a tejágazatban működő termelői szervezetek (és társulásaik), melyek tagjaik nevében tárgyalhatnak a feldolgozóval, ill. felvásárlóval, emellett a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (TTT) megkapta reprezentatív szakmaközi szervezeti elismerését.

Több mint három évtizede miért döntött az EU a kvóta bevezetése mellett, s ezzel mely tagállamok jártak jól?

– A tejkvóta rendszert 1984-ben vezette be az EK tanácsa. Ennek hátterében a nyolcvanas évek elején felhalmozódó vaj és tejpor készletek álltak, melyek levezetése egyre nagyobb finanszírozási problémákat jelentett. A szabályozás az EU tejpiaci szereplőit közvetlenül érintő és meghatározó elem volt, mert ez határozza meg a termelő, illetve a tagállam részére a szankció nélkül értékesíthető tej mennyiségét. A tejkvóta szabályozáson keresztül az említett piaci problémákat sikerült hosszú távon kezelni, a piaci feszültségeket jelentősen sikerült csökkenteni, így elmondható, hogy az intézkedéssel minden tagállam jól járt.

Ezek után minden adott ahhoz, hogy az importtermékek helyét a kiváló minőségű magyar áruk vegyék át?

– A hazai tej- és tejtermékpiacra az a jellemző, hogy a feldolgozott termékek esetében lényegesen több import termék érkezik a környező országokból, mint amennyit exportálunk. Ez a nettó importőri pozíció részben ugyan elősegíti a széles termékválasztékot (különleges sajtok, joghurt-termékek stb.), azonban alacsony árával egyes szegmensekben (ahol a magyar termékek is nagy mennyiségben jelen vannak) alkalmas arra, hogy kiszorítsa onnan a magyar termékeket (pl. félkemény sajtok, 1,5%-os UHT tej). A kérdés megnyugtató és hosszú távú rendezésében meghatározó szerepet kapnak a kiskereskedelmi láncokkal megkötött különböző partnerségi megállapodások, a velük folytatott egyeztetések, valamint a láncok szakmaközi szervezeti tagságából fakadó vállalásaik, amelyeknek meghatározó eleme a hazai előállítású és az import termékek közötti diszkriminatív árképzés tilalma.

Az importtej viszont sokszor jóval olcsóbb, mint a magyar. Miként lehet elérni, hogy a magyar vásárló magyar tejet és magyar tejterméket vásároljon? Reklámmal, marketinggel?

– A Földművelésügyi Minisztérium számára fontos célkitűzés, hogy a hazai boltok polcaira a tejkvóta rendszer megszűnése után is minél nagyobb arányban belföldi alapanyagokból előállított, jó minőségű magyar tej és tejtermékek kerüljenek. Ennek érdekében a szaktárca jelentést készített a kormány részére, melyben ismertette az ágazatban jelenlévő kiemelt kockázati elemeket, valamint javaslatokat fogalmazott meg az ágazat közeljövőjének biztosításával kapcsolatban. A kormány a jelentést megtárgyalta. Az országhatárainkon túlról beérkező tejtermékek (jellemzően 1,5%-os zsírtartalmú UHT tej) alacsonyabb árával kapcsolatban alapvető félreértés tisztázása szükséges. Az elmúlt hónapokban tartott NÉBIH- és NAV-ellenőrzések beigazolták azt a korábbi gyanút, hogy ezek az olcsó és piactorzító termékek többnyire az áfa befizetésének – esetenként többszöri – elmulasztása miatt lesznek irreálisan olcsók, és így kerülnek ki az áruházak polcaira. Ezért továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk az említett célzott ellenőrzések lefolytatására, de ezen túlmenően több olyan intézkedés meghozatalára is sor kerül, amelyeknek célja a piaci szereplők jobb nyomon követhetősége. A hazai termékek népszerűségének növelésében meghatározó szerepet kapnak az eddigi és a jövőben tervezett promóciós intézkedések is. 2015-ben erre a célra 420 millió Ft forrás elkülönítésére kerül sor. Ebben szerepet kap majd a korábban elnyert és EU-s társfinanszírozásban lebonyolódó „Sajtra fel!” elnevezésű promóciós program, amelynek elsődleges célja a tejtermékek szerepének erősítése a hazai gasztronómiában, a sajtkultúra és tejtermék-fogyasztási kultúra további fejlesztése. Ezen túlmenően tovább erősödik a „Tej-szív logó” védjegy, amelyet szigorú feltételek mellett, kiváló minőségű tejtermékeken lehet alkalmazni. Nagy hangsúlyt fektetünk az óvoda- és iskolatej programra, annak további erősítésére és szélesítésére, amelyre 2015-ben 2,3 milliárd forintot biztosítunk. Az elmúlt években a program népszerűsítését erősítő intézkedéseinknek köszönhetően jelentősen nőtt az ellátottak köre (míg 2009-ben 140 ezer gyerek ellátására, addig 2013-ban 340 ezer gyermek ellátására került sor). Terveink között szerepel az óvoda- és iskolatej program edukációs jellegű bővítése is. Nem elhanyagolható a közétkeztetés szerepe sem ezen a téren, mivel becslések szerint mintegy 300 millió liter tejnek megfelelő folyadéktej és tejtermék kerül felhasználásra. Az új közétkeztetési törvény szerint a jövőben a közétkeztetésben 1,5%-os UHT tej várhatóan nem lesz kiosztható. További törekvésünk egyrészt az is, hogy lehetőség szerint friss, helyi termelőktől származó tejet használjanak fel, másrészt pedig, hogy egyes növényi eredetű zsírokból készült alapanyagok (margarin, növényi fölök, növényi zsiradékból készült sajtok) alkalmazásának egy része kiváltható legyen igazi vajjal, tejföllel, sajttal.

Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szerint többen vásárolnák a magyar terméket, ha megtörténne a tej általános forgalmi adójának 5 százalékra csökkentése. Egyetért ezzel a felvetéssel?

– A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács áfakulcs csökkentésével kapcsolatos álláspontja és céljai teljes mértékben megegyeznek. A tárca az elmúlt évek során folyamatosan jelezte a Kormány számára a feketegazdaság, azon belül is az áfacsalások okozta problémákat, egyúttal kérve az áfacsalás fő okaként megnevezhető magas áfakulcs csökkentését is. A tárgyalások során kiderült, hogy számos akadály áll az intézkedés elfogadása előtt. Ezek közül a költségvetési fegyelem fontossága, valamint a jövedelmi és fogyasztási típusú adókkal kapcsolatos gazdaságpolitikai álláspont a legjelentősebbek. Az FM részéről, alkalmazkodva ezen feltételrendszerhez, sikernek tekintjük a köztes termékek esetében elért eredményeket (sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskeágazatok). Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a teljes agrárium kifehérítéséhez elengedhetetlen az ellátási láncon továbbvitt áfacsökkentés. Ezzel kapcsolatban fontos lépés az FM által is jó kezdeményezésnek tartott, ütemezett áfacsökkentéssel foglalkozó munkacsoportot, amely a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezésére jött létre. A munkacsoport célja, hogy a fokozatosság elvének betartásával, bizonyos makrogazdasági feltételek teljesülése esetén, ütemezett áfacsökkentési javaslatokat dolgozzon ki.

Ahhoz, hogy a tejtermék ára is versenyképes legyen a magyar piacon, szükséges fejleszteni a feldolgozóipart, s ha igen, akkor ehhez milyen források állnak rendelkezésre?

– A tejágazat jelenleg főként alacsony hozzáadott értékű termékeket (folyadék tej, UHT tej, tejföl, túró) állítanak elő. Ezenkívül az országhatáron túlra jellemzően az azonnali (spot) piacokra értékesítenek nyers tejet. Ezen okok miatt hazánkban a feldolgozott termékek importjának aránya viszonylag magas. Ezért olyan termelési-értékesítési struktúra kialakítására van szükség, amelyben az itthon megtermelt tej mennyiségének nagyobb része Magyarországon kerülne feldolgozásra, és készülne belőle különféle tejtermék. Az ágazatban az utóbbi időben többször felvetődött további tejpor gyártó kapacitás létesítésének kérdése. A jelenlegi kis kapacitások nagyobb mennyiségű felesleg levezetésére nem alkalmasak, és árban sem versenyképesek. A támogatási lehetőségek (Vidékfejlesztési Program, GINOP) sajnos nem teszik lehetővé, hogy egy nagyobb, kellően modern technológiával felszerelt porító üzem épüljön, mivel azok a kis és középvállalkozások támogatását valósítják meg. Egy ilyen beruházást egyedi kormánydöntés alapján lehetne támogatni. A kormány a kérdést napirenden tartja, és amennyiben az szükséges, döntést hoz a kérdésben. Jelenleg az ágazat kis területét képezi a különböző kézműves termékek gyártása. E terület erősítése megítélésünk szerint fontos, jelentős kitörési pont lehetne az ágazat számos szereplője számára.

A fejlesztések mellett fontos a piac tisztítása is?

– Az országhatárainkon túlról áfacsalással beérkező termékek visszaszorítását kiemelt feladatként kezeli az FM. A piaci visszásságok csökkentése érdekében az elmúlt hónapokban többször tartott kiemelt ellenőrzéseket a NÉBIH és a NAV.

Azt olvasom, hogy Olaszországba és Horvátországba irányuló exportunk döntő hányada nyers tej. Lehet-e ezen változtatni?

– A kérdést jellemzően a piaci viszonyok határozzák meg, erre a kormányzatnak közvetlen ráhatása nincsen. Megítélésünk szerint a problémát nem az jelenti elsősorban, hogy ebbe a két országba jelentős mennyiségű folyadéktejet adunk el, hanem az, hogy ezek a tranzakciók jellemzően hosszú távú szerződések megkötése nélküli spot piacokon valósulnak meg, amely jelentősen növeli a tejtermelők kiszolgáltatottságát. Éppen ezért szerencsésebbnek tartanánk, ha a nyerstej-export vonatkozásában a spot értékesítés visszaszorulna, és a kivitel a magasabb feldolgozottsági szintű tejtermékek felé tolódna.

A statisztikák azt mutatják, hogy tavaly újra növekedést mutatott a magyar gazdaság. Ebben mekkora szerepe volt a mezőgazdaságnak?

– A mezőgazdaság 2013-hoz hasonlóan 2014-ben is pozitívan járult hozzá a GDP növekedéshez. Az ágazat bruttó hozzáadott értékének volumene 12,6%-kal nőtt, és a magas bázis ellenére a növekedés mértéke megközelíti az egy évvel ezelőtti 15,1%-ot. Ennek köszönhetően az ágazat 0,5%-kal járult hozzá a 3,6%-os GDP növekedéshez. A mezőgazdaság részesedése a bruttó hozzáadott értékből 4,4% volt, nem változott egy év alatt.

Mi áll mindennek a hátterében?

– A mezőgazdaság pozitív hozzájárulása a GDP növekedéshez elsősorban a szántóföldi növények, és gyümölcsfélék kedvező termésmennyiségének köszönhető. 2014-ben rekordtermést takarítottak be kukoricából, napraforgóból és repcéből, de kedvező volt a búza, a cukorrépa, a burgonya, valamint az alma és a meggy termésmennyisége is. Emellett az is pozitív tény, hogy jelentős mértékben nőtt az állattenyésztés kibocsátása is (főként a sertés-, a baromfi-, a juh-, és a tejágazatoké), illetve nőtt a szarvasmarha-, a sertés-, a tyúk-, a kacsa-, és a pulykaállomány. Több éves távlatban az agrárium kiemelkedő teljesítményének hátterében mindenekelőtt a növekvő hatékonyság és versenyképesség, illetve az értékesítési és finanszírozási feltételek javulása áll.

Mi mindent köszönhet az ország a magyar agrárkutatásnak?

– A mező- és élelmiszer-gazdaság stratégiai ágazat – termőhelyi és geográfiai adottságaiból adódóan – a gazdaság egyik meghatározó kitörési pontja. Az ágazat versenyképességének és tartós növekedésének meghatározó tényezője a tudomány és az innováció, valamint a magas színvonalú, fejlettségű eszközberuházás, technológiai fejlesztés. Az élelmiszerek iránti fokozódó keresletnek köszönhetően Magyarország kedvező mezőgazdasági adottságai mind a gazdasági növekedés, mind a munkahelyteremtés számára komoly lehetőségeket hordoznak magukban, melyeket úgy kell kihasználni, hogy mindeközben a természeti erőforrások ne károsodjanak, a közjó és a jövő generációk érdekei ne sérüljenek. Erre az összetett kihívásra az ágazati irányítás és a gyakorlati gazdálkodás csak egy jól kiépült, hatékonyan szervezett, rövid távú részérdeket meghaladni képes, a hazai mezőgazdasági adottságokról részletes ismeretekkel rendelkező kutatási háttér felelős tudására, innovatív kezdeményezéseire támaszkodva tud helyes feleletet adni. Az agrárium területén végrehajtott kísérleti, megfigyelési tevékenységet, a biológiai folyamatok időben kötött természete miatt, az összefüggések feltárásához hosszabb távon szükséges tervezni, szervezni. Számolni kell azzal a körülménnyel, hogy a kezdeti ráfordításokat az eredményektől és az ezeken alapuló haszon megjelenésétől több év választja el. Az agrárkutatás tehát valóban hosszú távú stratégiai befektetői szemléletet, folyamatos forrásellátást igényel, ahol a határozott és közvetlen állami szerepvállalás megkerülhetetlen, nemcsak az előbbiekben vázolt pénzügyi feladat nehézségi fokából adódóan, de a természeti erőforrások és a gazdaság érdekeinek megfelelő érvényesítése miatt is, melyek egy kizárólagosan profitszerzésre specializálódott erőtérben könnyen háttérbe szorulhatnak. A közszféra ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki, hogy az itt folyó kutatási-fejlesztési tevékenység egyúttal a piaci igényekre is adekvát választ keressen, a megtérülést mindazonáltal egy sokkal komplexebb összefüggésrendszerben mérve, mérlegelve. 2014. január 1-jén az agrártárca a vidékfejlesztési miniszter által irányított integrált agrárkutató hálózat kialakításáról szóló 1467/2013. (VII. 24.) kormányhatározat alapján a korábbi szétaprózottan működő agrár-kutatóintézetekből megalapította a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot, kialakítva ezáltal egy integrált kutatóhálózatot, mely hatékonyságban, eredményességben a jelenleginél lényegesen magasabb szintre képes emelni a hazai agrárkutatás és -innováció ügyét, amit a gazdaság szereplői is – felismerve jelentőségét – egyre komolyabb elvárásként fogalmaznak meg. A 2013. évben a mezőgazdaság mintegy 4%-kal járult hozzá a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez, így jelenlegi és jövőbeli versenyképességét komoly mértékben befolyásolja az agrárkutatás. Az alkalmazott kutatásokra és a gyakorlati felhasználás felé mutató fejlesztőmunkára különös hangsúlyt fektető új szervezeti forma kialakítása azért is sürgető feladat, mert az Európai Unió az elkövetkező hétéves költségvetési ciklusban kiemelt módon tervezi támogatni az innovációs törekvéseket mind kutatási, mind vidékfejlesztési programjában. Tudományos kutatások alapján (Szűcs István–Mohamed Zsuzsanna–Takács Szabolcs: Az agrárkutatás-fejlesztés GDP-re gyakorolt hatása az EU országaiban) az agrár K+F szerepe az agrár GDP képződésében EU-szinten 2000-ben 11%, 2007-ben 14% körüli volt, tehát a K+F fejlesztési törekvések lényegesek az agrárgazdaság fejlődése szempontjából. Kimutatták, hogy Európában az agrár K+F kiadás növekedésével határozott agrár GDP növekedés párosul. Kimutatták továbbá azt is, hogy minél gazdagabb egy ország, annál többet áldozhat kutatási aktivitásának növelésére, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kevésbé fejlett országoknak nagyon csekély a felzárkózási esélyük. A magyar mező- és élelmiszer-gazdaság álláspontunk szerint nem kerülhet ebbe a csapdahelyzetbe.

Medveczky Attila