vissza a főoldalra

 2015.05.08. 

Csurka István: Rend a gazdasági életben

A gazdasági életben a rend egyszerűen esélyegyenlőséget jelent. Esélyegyenlőség a termelésben, a gazdálkodás elkezdésében, folytatásában, a minőségi termelésben, az adózásban és a járulékfizetésben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai viszonyok között százszázalékos esélyegyenlőséget a vállalkozások között nem lehet teremteni. A nagyobb, a tőkeerősebb, a jobb kapcsolatokkal rendelkező akár akarjuk, akár nem, fölébe kerekedik a kisebbnek. Az azonban, ami ma dívik államunkban és gazdaságunkban, hogy a kicsik ki vannak szolgáltatva a nagyoknak, és a létezésük is veszélyben forog, mert az állam eltűri, sőt támogatja a nagyok, a nemzetköziek, az izraeliek és amerikaiak, az úgynevezett európaiak erőfölénnyel való visszaéléseit, az csak nemzeti önfelszámolásnak, hazaárulásnak minősíthető. A jelenlegi magyar élet legnagyobb baja a rend hiánya.

Az az állam, amelyik nem képes a törvényesség uralmát szavatolni, amelyik eltűri, hogy az erkölcsi értékek szerint élők hátrányba kerüljenek, olykor nevetség tárgyai legyenek a bűnös, nemtörődöm, közösségellenes életet élőkkel szemben, az az állam a szabadságot, a függetlenséget és összességében az emberhez méltó életet sem tudja nyújtani polgárainak. A rend, a nép – a munkás és a tudós, a művész és a lelkész, a földműves és a köztisztviselő, az orvos és a beteg, a tervező, tanító ember –, vagyis mindannyiunk számára a tiszta víz, a tiszta levegő, az éltető napsugár. A rendre a népnek, a rendetlenségre a (rosszul) kiválasztottaknak van szükségük.

Törvényeink nagy része hézagos, és nem tartalmaz szankciót

 A törvényhozó sokszor szándékosan, külső nyomásra hagyja benne a hiányt, amelyen a részérdek befurakodhat és elronthatja az egészet. A pártérdekek és a pártérdek mögé bújó lobbiérdekek számos törvény kijavításának állnak útjában. Igaza van a népnek, amikor azt mondja: pénzzel minden és mindenki megvásárolható, és a törvényeket ki lehet játszani. Milliárdos kártevők, sikkasztások tettesei járnak szabadlábon, és az is képtelenség, hogy jogszerűen bűncselekményeket lehessen elkövetni és a büntetést megúszni. A politikai elitnek, az őket tartó milliárdosoknak, bankároknak és idegen zsoldban álló embereknek legtöbbször csak az elkövetett bűnök, rablások – privatizációk – kimagyarázására kell egy kis gondot fordítaniok, a véletlenül lefülelt eseteik vég nélkül elhúzódnak. A politikai élet főszereplői számára minden bűntett bocsánatos. Ahol az egyik oldal törvényfelettiséget élvez, ott a másik oldal is előbb-utóbb ugyanezt fogja kikövetelni magának. Végül csak a sehová nem tartozó, gürcölő, nyomorgó, kiszolgáltatott sokaságnak kell betartani azokat a rossz törvényeket, amelyeket éppen megalkotóik nem tartanak be. „S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített” (Bánk bán – Tiborc panasza).

A mihamarabbi rendteremtés, s ennek részletről részletre, fokról fokra való elkezdése a magyar megmaradás alapkérdése. Ha még sokáig kell rendetlenségben, korrupcióban, erkölcstelenségben élnünk, felőrlődünk. A magyarság alaptermészeténél fogva, történelmi gyökerei és Szent István-i ihletettsége következtében most is igényli a rendet, amikor hatalmasai, idegenszívű vezetői nem engedik felszínre törni ezt az igényt. Ne szégyelljük, hogy ősi rendünk kovácsolt bennünket magyarrá és államalkotó néppé. Tegyük a Magyar Államot a XXI. század példamutató Szent István-i független államává, a rend államává.

 Rend a mindennapokban

 A rendteremtésnek a mindennapi életben, a legszélesebb rétegek körében, a városok és falvak népének viszonyaiban kell elkezdődnie. A magyar népnek, különösen a szegény, csak a munkájából élő embereknek az a történelmi tapasztalatuk, hogy őket a rend megvédi, akár a helyi hatalmasok erőszakosságától, akár a tolvajok és rablók garázdálkodásától, akár a hivatal packázásától. Ez már évszázadok óta így van, nem véletlenek az „igazságos Mátyás király”-ról szóló ma is élő mondások. A nép azonban a mai, összetett világban, a tőle idegen vagy gyenge államban nem tud rendet teremteni magának. Nem tud rendőrséget állítani, mert a rendőr fizetését az állam adja, és az államnak pedig nincsen pénze, mert elmegy kamatokra.

Mert a liberális állam vezetői le vannak kötelezve az idegen nagytőkének, hagyja, hogy a magyar népet és az értelmiséget is alaposan kizsákmányolják.

Többek közt a rendőrt sem fizetik meg tisztességesen, ezért a rendőrség egyes tagjai korrumpálhatóvá válnak. Az egyik rendetlenségből ered a másik, kéz kezet mos. Ez így nem mehet tovább. Ezért van szükség olyan erőre, olyan, minél erősebb pártra, törvényhozóra, amely éppen a rend törvényes feltételeinek megteremtéséért küzd, amelyik nem korrupt, nem okolható a kialakult helyzetért és van benne elegendő elszántság.

A munkát tisztességesen meg kell fizetni. A munkásnak, alkalmazottnak, tisztviselőnek pedig a munkát tisztességesen el kell végezni.

A tisztességes megélhetést nyújtó munkához mindenkinek joga van. Az a személy vagy a személyek bizonyos csoportja, társasága, aki és amely ebben egy helyi közösség tagjait megakadályozza, munkahelyeket szüntet meg profitérdekből, vagy egyéb, be sem vallott érdek következtében, bűnt követ el és felelősséggel tartozik.

 Az állam feladata

 Magyarországot ma a globalista világvállalatok és bankok érdekei szerint, a neoliberalizmus romboló, önző, nemzetellenes elvei szerint vezetik. Ezért lehetséges profitérdekekre való hivatkozással, privatizációs tranzakciók után egész iparágak termelését felfüggeszteni, ezért lehet ötszázezer mezőgazdasági kistermelőt feleslegesnek ítélni és földönfutóvá tenni. A neoliberalizmusban az ember a gazdaságért van, mi pedig ezt megfordítjuk, és azt mondjuk, legyen a gazdaság az emberért. Ezért kell a privatizáció egész folyamatát felülvizsgálni, a sötét, a magyarság számára előnytelen tranzakciók résztvevőit teljes vagyonelkobzással büntetni, s az egykori magyar cégeket felszámoló vállalatok termékeit kitiltani az országból. Nem a tőke szabad áramlása a legfontosabb dolog a világon, sokkal fontosabb az élet fennmaradása, szabad fejlődése és az ember szerény, de biztonságos boldogulása. A termőföld közönséges tőkének nyilvánításával akarják most kivásárolni, mégpedig olcsón, a földünket. A tőke szabad áramlásának jegyében, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának jegyében árasztanak el most rossz minőségű nyugati és más földrészen termett olcsó, sokszor mérgezett áruval bennünket. Miközben a mi termékeinket, kiváló borainkat, búzánkat, gyümölcseinket be sem fogadják. Ez egyszerű gyarmatosítás, amit nekünk, magunknak kell ellenállásunkkal, összefogásunkkal, törvényeink erejével megszüntetnünk. Nem szabad megijedni attól, hogy most a neoliberalizmus, a tőke szolgálatában álló sajtó azt mondja: megbüntetnek bennünket, s az elszigetelődésbe belepusztulunk. Fordítva: a beáramló idegen moslékba fulladunk bele. Nem a tőkést kell büntetni, mert van tőkéje, és esetleg haszonra dolgozik, hanem a nagy tőkéjükkel visszaélő világcégeket kell korlátozni, kemény adókkal sújtani, korlátlan terjeszkedésüknek gátat szabni. Több mint egy évtizede az a privatizációs gyakorlat, hogy a sokszor valóban nagy nehézségekkel, de nem áthidalhatatlanokkal küzdő magyar céget az idegen által megvásárolt menedzsment tönkreteszi, darabokra szedi, kimazsolázza. Ezután pedig az alapcéget eladja a külföldi vevőnek, aki csak a piaci konkurenciát akarja megszüntetni, és nyomban elbocsátja – legtöbbször tisztességes végkielégítés nélkül – a dolgozókat. Az emberek egészségügyi és nyugdíjellátásukról maguk már nem is tudnak gondoskodni. Az idegen zsoldban álló liberális sajtó pedig egyszerűen „a leszakadók”-nak minősíti őket. Mindig a nép egyszerű fia a „leszakadó”, sohasem a bankár, a milliókat zsebre tevő tévésztár, a politológus. Menynyi tragédia, utcára kerülés, családok szétesése keletkezett így, ki a megmondhatója? Mert nem voltak törvények, nem volt ellenőrzés a privatizáció felett, mert senki nem kötelezte a benne részt vevőket, hogy fizessék az önhibájukon kívül elbocsátottak nyugdíjjárulékát, egészségügyi hozzájárulását, hogy ez is szerepeljen a privatizációs tranzakciókban. Vajon hány ember után kellene ma járulékot fizetnie Gyurcsánynak és Leisztingernek?